Ludas Matyi, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-10 / 6. szám

Dia­vetítő, avagy a pénzen vett terúság Nerre tudom, más ember hogy van vele, de engem a pénzen vásárolt bosszú­ság sokkal jobban mellbe­vág, mint az ingyenes. Hiába, ilyen a­ természe­tem. Engem például az a celofán-zacskóba bujtatott felemás nylon-harisnya, amit feleségem születés­napjára vettem, vagy az a „finánclábakkal“ telített 50 darab „Har­mónia“ amivel életem párja visszavágott, sok­­k­al jobban felbosszan­tott, mint a síkos járdán való ingyenes hasraesés. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert hiszen köz­tudomású dolog, hogy po­tyán is lehet egész jóízűe­­ket bosszankodni. Én mégis makacsul azt állí­tom, hogy az igazi és lé­lekemelő bosszúság az, amit pénzért veszünk ma­gunknak. Erre pedig bő­ven van alkalmunk. Sok­szor már úgy fest a dolog, mintha egyes vállalatok direkt profilírozták volna magukat a vevők bosz­­szantására. Eddigi megfi­gyeléseim szerint a pénzen vett bosszúságnak két for­máját ismertem meg: egyéni és tömegbosszan­tást. Persze, mondanom sem kell, hogy az utóbbi a veszélyesebb. Éppen azért úgy döntöttem, hogy ebből a fajtából tanulság­képpen elmondok egy ka­rácsony óta vahidó tizen­­egyezerszer 125 forintos tömegbosszantó esetet, hátha tanulnak belőle az illetékesek. Ez a hosszúlejáratú tö­megbosszantás úgy kezdő­dött, hogy a Sport-, Játék- és Hangszer Nagykereske­delmi Vállalat még a ka­rácsonyi vásár idején for­galomba hozott 11 000 da­rab 125 forintos Dia-vetí­tőt. Ez a jóképű masina ötletes kisfilmjeivel any­agira keltette magát a já­téküzletek kirakataiban, hogy aki meglátta és pén­ze is volt hozzá, azon­­nyomban megvette. Szó­val a Dia egyik napról a másikra tömegcikké lép­tette magát elő, bár a tö­megekkel való kapcsolatát erősen lerontotta 110 Vol­tos egyoldalúsága. (Ennél­fogva azok a vevőjelöltek, akik otthonukban 220-as áramkörrel vannak behá­lózva, valakinek „előrelá­tó figyelmessége” folytán már a rajtnál kiestek a játékból.) Ez volt az előjáték, illet­ve az ingyenes tömegbosz­­szantás. De menjünk csak tovább! A Dia-vetítőnek az a rossz tulajdonsága van, hogy lámpa nélkül nem vetít, a lámpának pe­dig az, hogy idő előtt kiég, Így hát a természetes kö­vetelmény az lett volna, hogy a Dia-gépeket meg­rendelő nagykereskedelmi vállalat a 11 000 vetítőgép szükségleteinek kielégíté­sére legalább 22 000 darab különleges égőt­ is előre gyártat. De erről megfe­ledkeztek. Súlyosbítja ezt a hihetetlen feledékenysé­­get az is, hogy az Egyesült Izzó által már legyártott különleges lámpák a gya­korlatban nagyon rövid­­életűeknek bizonyultak. Akadt " közöttük olyan is, amelyik már az első kap­csolásnál kiadta a „lel­két”, a Dia-tulajdonosok legnagyobb bosszúságára. De az igazi és lélekemelő tömegbosszantás akkor vette kezdetét, amikor a diások ezreinek hosszú utánjárással sikerült meg­­tudniok, hogy égő pedig sem az üzletekben, sem a nagykernél, sem a gyár­ban nem kapható. A tö­megbosszantás végül is olyan jól sikerült, mintha megszervezték volna. Ha már ezt ilyen gyönyörűen elrendezték az illetékesek, dugják össze a fejüket újra és próbáljanak kisüt­ni valami okosat. Például ezt: legyen megfelelő mennyiségű minőségi égő! Erre várnak égő vággyal a kis- és nagypajtások tízezrei. Bernáth Ede Gondos" árukezelés — Szaladj Pistike a Népboltba, de gyorsan! Érzi apád a kenyéren, hogy megjött a petróleum! küldött szerkesztőségünknek Béres Győző, a Délpesti Do­hánybolt Vállalat igazgatója, arra a cikkünkre, amelyben kifogásoltuk, hogy vállalatának dohánytőzsdéi titkos telefon­­számukkal válnak ki a nagybudapesti trafikok rengetegé­­ből. Béres Győző szerint a délpesti dohányboltok számai nem titkosak, mert mint írja: ,,A telefonszámok csak ak­kor titkosak, ha a titkosságot a telefon előfizető­i a postá­tól kéri.” Nos, utánanéztünk a dolognak és megállapítottuk, hogy a Délpesti Dohánybolt Vállalat 1953. november 9 én levélben kérte a postát, hogy a délpesti trafikok telefon­számait hagyja ki a névsorból. Arra is hivatkozik az igaz­­gató, hogy költségmegtakarítás cél­jából hagyták ki a tra­fikok telefonszámait s végül arra is, hogy a boltvezetők kí­mélése végett­ ne legyenek kénytelenek otthagyni az üzle­tet, „ha valaki Málcsi nénit hivatta a harmadik emeletről.” Mindezzel szemben: 1. A névsorban nem szereplő számok titkosak. Ha a vállalat a névsorból való kihagyását kérte, ezzel valójában a titkosságot kérte. 2. Ha nem akarta a titkosságot, de a névsorban még­­sem kívánta szerepeltetni a trafikok számát, akkor mi volt a célja a vállalatnak? Hiszen a tudakozó 60 fillérért bárki­nek megmondja a nem titkos számot. 3. Költségmegtakarításról nem lehet beszélni, mert a a névsorba iktatás díjmentes. 4. Aligha képzelhető olyan ember, aki Málcsi nénit a harmadik emeletről egy boltvezetővel akarja lehívatni, de ha akad is ilyen, aligha képzelhető boltvezető, aki ilyen esetben az üzletet bezárta és felmegy Málcsi néniért. 5. Ha ilyen fölényes hangon levelez Béres Győző, ami­­kor nincs igaza, milyen hangot szokott használni, amikor az igazság az ő oldalán van? ........................................................................ SZIMPLA SZALAG - DUPLA ÁRON A hódmezővásárhelyi Mezőgazdaságsi Technikum levelezőtagozatára járunk. Iskolánk a félévi vizsga után szalagosztó ünnepélyt rendezett. Mi is csináltat­tunk az iskola zászlóiéra egy szén nagy szalagot és minden hallgatónak egy-egy kisebb szalagot emlékbe. A vásárhelyi Dekorációs Vál­lalat elvállalta a szalagok készítését, de árat nem tudtak­ mondani, azt mond­ták, nem kerül többe, mint öt-hat forint. A kitűzött határidőre el­készültek a szalagok A nagy szalag 82 Ft-ba került , ezért nem sajnáltuk a pénzt, de a 60 darab kis szalag kihímzéséér­t (anya­­got mi adtunk hozzá) a nyolcszáznegyven forintot nagyon sajnáltuk... Mucsai Istvánná Hódmezővásárhely ■ Az A technikum hallgatói­nak szalag-ügyét kivizs­gáltuk. A beküldött min­ta 12 és fél centiméter hosszú, 2 centiméter szé­lességű szalag, amelynek a közepén 1 centiméter szé­lességű fehér szalagcsík fut és arra géppel nyolc számjegyet, egy búzaka­lászt és egy lóherét hímez­tek. A pesti szakértők szerint a Dekorációs Vál­lalat kétszeres árat fizet­tetett, sőt, ha a munka mi­nőségét nézzük, még töb­bet is. Helyes lenne, ha a vállalat újból megvizsgál­ná a szalag árát és a kü­lönbözetét visszatérítené a hallgatóknak. Egy jelentős újításra sze­retném felhívni az illetéke­sek figyelmét, noha ez az újítás még nem látszik egész tökéletesnek. A Rákóczi úti Minőségi Áruházban 2­ 60 forintért vá­sároltam egy tubus gumi­­ragasztót. A tubuson a kö­vetkező felírás volt: „Kiváló minőségű kerékpárgumira­gasztó. Gyártja: Különleges Műanyaggyártó KTSZ.” Ki­nyitottam ezt a „kiváló mi­nőségű” tubust és megnyom­tam, mire legnagyobb cso­dálkozásomra sziszegve jött ki belőle a levegő. Megpró­báltam vele ragasztani, de úgy látszik, hogy a levegő még nem jól tapad. Meg kell jegyeznem, hogy a tubus másik felében már ragasztó is volt, amelyet a célnak megfelelően fel tudtam hasz­nálni. Újítási javaslatom: adja­nak a ragasztóból tele tubus­sal, levegő nélkül. Faragó György, Bp., VII. Rákóczi út 18. A Jégértékesítő Vállalat címére A Budapesti Jégértékesítő Vállalat szerződést kötött a Trefort utcai szakrendelő­­intézettel: kötelezték magu­kat, hogy folyamatosan biz­tosítják az intézet jégszük­­ség­letét és a jeget a második emeleti laboratóriumba szál­lítják. Eleinte minden megállapo­dás szerint történt. Az inté­zet dolgozói azt is megen­gedték a jégszállítóknak (bár e­re nem kötelezték magu­­kat a szerződésben!), hogy liften vigyék fel a jeget. Ja­nuár­ második hetében azon­ban néhány napra elromlott a felvonó: a szállítók fittyet hánytak a szerződésnek, nem vitték fel az emeletre a je­get, hanem észrevétlenül az egyik földszinti fűtőtest mel­lé helyezték. Nemsokára hatalmas tócsa jelezte, hogy a jég bizonyos hőfoknál tör­vényszerűen elolvad. Tekintve, hogy a jég a kór­házakban fontos célokatt szolgál, többször telefonál­tak a vállalatnak. Ott meg­ígérték, hogy a jeget jeges állapotban adják át. Ennek ellenére a jég továbbra is napokon át a fűtőtest mellé került. De pár nappal ké­sőbb, nem törődve az ígéret­tel, sőt az újra üzembehe­lyezett felvonóval sem, az intézetben ismét a fűtőtest mellett találták a jeget. A rendelőintézet vezető­sége néhány kérdést intéz a Jégértékesítő Vállalathoz: miért kötnek szállítási szer­ződést, ha úgy sem szállít­ják az árut szerződés sze­rint? Miért számítanak fel emeleti pótdíjat, ha a föld­szinten hagyják a jeget? Miért fizesse ki a rendelőin­tézet a jég árát, ha jég he­lyett víztócsát kap? Egy bolt színváltozásai A Pozsonyi út és Szent István körút sarkán van egy nagy húsbolt. Az üzletet, amely a XIII. kerületi Közért irányítása alá tartozik, ál­landóan profilírozzák. Elő­ször nyershúst is árusítot­tak. Aztán különlegességi felvágott bolt lett belőle. Egy idő múlva újra pro­filíroztak. Valaki kisütötte, hogy a tervet jobban lehet teljesíteni, ha konzervet is árusítanak. A bolt felét te­hát teletömték befőttel, zöld­borsóval, lecsóva­l. A vevők ugyan nem na­gyon vásárolták a dinnye­befőttet, sőt a lecsó sem emelte a tervet, de a vevők lassan-lassan belenyugodtak abba, hogy az üzletnek csak az egyik felében árulnak fel­vágottat, a másik felében pedig konzerv és befőtt van. És a prof­ilnt­ozás tovább folytatódott... Az üzlet egyik sarkában, szemben a melegkolbász-osztállyal, — ahol bódító illatot áraszt a forró debreceni és a mustár — cukrász-részleget létesí­tettek. Azóta remek kolbász­­szagú krémest lehet ott kap­ni. Ugyanazt a krémest, mus­tárfelhő nélkül, az ugyanab­ban a házban és ugyanan­nak a közértnek igazgatása alatt álló cukrászdában is megvásárolhatja a vevő. Megállapítható, hogy a vevők inkább a cukrászdás, süte­­ményszagú süteményt ked­velik. Javasoljuk, hogy talpalja­nak cipőket is a húsbolt­ban. A húsüzlet profiljához ugyanis sokkal jobban oda­tartozik a marhabőrből ké­szült talp, mint a dobostor­ta, hiszen a talp és a parizer egyaránt marhából készül. (p. I.) n m n n i rhui Miért nem fizetnek? I. KURCZÉKNAK? Múlt év november elejé­től december 10-ig a horvát­­kimlei Állami Gazdaságban fuvarosmunkát végeztünk. A munka körülbelül 40 na­pot vett igénybe, de a pénz után való szaladgálás már ezideig is több időnket ra­bolt el, mint maga az elvég­zett munka. Hiába járunk a gazdaság vezetőjéhez, csak hitegetést kapunk. Kurcz János és 30 társ­­sa, Horváth cimre. ★ II. HAJDÚIKNAK? A garai Állami Gazdaság csátaljai üzemegységénél a múlt év októberében fuvaros­munkát végeztünk, de még ma sem kaptuk meg az érte járó fizetséget. Kérjük a Lu­das Matyit, járjon el érde­künkben, mert félünk, hogy októberi járandóságunkat még évfordulóra sem utal­ják ki. . Hajdú János és 5 tár­sa, nagybaracskai fu­varosok. ■-----------------'t,------------------­ ludas Matyi elintézte Kedves Ludas! Közben­járásodra a MÁV-val kap­csolatos kárügyünk elin­téződött és a 3331,50 forint összeget megkaptuk. Karácsondi Földmű­vesszövetkezet, Sánta Jenő ügyv. ★ Az Ingatlankezelő Vállalat a házban lévő törmeléket el­vitte. A Ludas segített! Kis Lajos házfelelős. Vill. Költői A.­u. 17. ★ A kért rádiót, — amelyet oly sokáig hiába vártam, — segítségeddel gyorsan meg­kaptam. Kovács Lajosné, XVI. Batthyány u. 50. ★ Az 1350 forint rakodási díjat az É. M. Gépesítő Tröszttől részünkre átutal­ták. Hat dolgozótársam és a magam nevében köszönöm támogatásukat. Horváth József, Cece: LUDAS MATYI. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: GÁDOR BÉLA (főszerkesztő), FÖLDES GYÖRGY (felelős szerkesztő). GÁSPÁR ANTAL, TABI LÁSZLÓ (szerkesztő) TONCZ TIBOR (művészeti szerkesztő).­­ A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII.. Lenin-körút 9—11. Telefon:: 222—271. 221—283.— Kiadóhivatal: VI­.. Lenin-körút 9—11. Telefon: 221__285. Terjeszti: Posta Központi Hirlapiroda V., La­pt­erjesztés! ügyek: V., József nádor tér 1. Telefon: 183—022. 180—850. Szikra Lapnyomda, Budapest. Vill., Rökk Szilárd utca 6 — Felelős vezető: Kulcsár Mihály. — Példányszám: 405.000 KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA.­

Next