Ludas Matyi, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-10 / 6. szám
Diavetítő, avagy a pénzen vett terúság Nerre tudom, más ember hogy van vele, de engem a pénzen vásárolt bosszúság sokkal jobban mellbevág, mint az ingyenes. Hiába, ilyen a természetem. Engem például az a celofán-zacskóba bujtatott felemás nylon-harisnya, amit feleségem születésnapjára vettem, vagy az a „finánclábakkal“ telített 50 darab „Harmónia“ amivel életem párja visszavágott, sokkal jobban felbosszantott, mint a síkos járdán való ingyenes hasraesés. Lehet, hogy bennem van a hiba, mert hiszen köztudomású dolog, hogy potyán is lehet egész jóízűeket bosszankodni. Én mégis makacsul azt állítom, hogy az igazi és lélekemelő bosszúság az, amit pénzért veszünk magunknak. Erre pedig bőven van alkalmunk. Sokszor már úgy fest a dolog, mintha egyes vállalatok direkt profilírozták volna magukat a vevők boszszantására. Eddigi megfigyeléseim szerint a pénzen vett bosszúságnak két formáját ismertem meg: egyéni és tömegbosszantást. Persze, mondanom sem kell, hogy az utóbbi a veszélyesebb. Éppen azért úgy döntöttem, hogy ebből a fajtából tanulságképpen elmondok egy karácsony óta vahidó tizenegyezerszer 125 forintos tömegbosszantó esetet, hátha tanulnak belőle az illetékesek. Ez a hosszúlejáratú tömegbosszantás úgy kezdődött, hogy a Sport-, Játék- és Hangszer Nagykereskedelmi Vállalat még a karácsonyi vásár idején forgalomba hozott 11 000 darab 125 forintos Dia-vetítőt. Ez a jóképű masina ötletes kisfilmjeivel anyagira keltette magát a játéküzletek kirakataiban, hogy aki meglátta és pénze is volt hozzá, azonnyomban megvette. Szóval a Dia egyik napról a másikra tömegcikké léptette magát elő, bár a tömegekkel való kapcsolatát erősen lerontotta 110 Voltos egyoldalúsága. (Ennélfogva azok a vevőjelöltek, akik otthonukban 220-as áramkörrel vannak behálózva, valakinek „előrelátó figyelmessége” folytán már a rajtnál kiestek a játékból.) Ez volt az előjáték, illetve az ingyenes tömegboszszantás. De menjünk csak tovább! A Dia-vetítőnek az a rossz tulajdonsága van, hogy lámpa nélkül nem vetít, a lámpának pedig az, hogy idő előtt kiég, Így hát a természetes követelmény az lett volna, hogy a Dia-gépeket megrendelő nagykereskedelmi vállalat a 11 000 vetítőgép szükségleteinek kielégítésére legalább 22 000 darab különleges égőt is előre gyártat. De erről megfeledkeztek. Súlyosbítja ezt a hihetetlen feledékenységet az is, hogy az Egyesült Izzó által már legyártott különleges lámpák a gyakorlatban nagyon rövidéletűeknek bizonyultak. Akadt " közöttük olyan is, amelyik már az első kapcsolásnál kiadta a „lelkét”, a Dia-tulajdonosok legnagyobb bosszúságára. De az igazi és lélekemelő tömegbosszantás akkor vette kezdetét, amikor a diások ezreinek hosszú utánjárással sikerült megtudniok, hogy égő pedig sem az üzletekben, sem a nagykernél, sem a gyárban nem kapható. A tömegbosszantás végül is olyan jól sikerült, mintha megszervezték volna. Ha már ezt ilyen gyönyörűen elrendezték az illetékesek, dugják össze a fejüket újra és próbáljanak kisütni valami okosat. Például ezt: legyen megfelelő mennyiségű minőségi égő! Erre várnak égő vággyal a kis- és nagypajtások tízezrei. Bernáth Ede Gondos" árukezelés — Szaladj Pistike a Népboltba, de gyorsan! Érzi apád a kenyéren, hogy megjött a petróleum! küldött szerkesztőségünknek Béres Győző, a Délpesti Dohánybolt Vállalat igazgatója, arra a cikkünkre, amelyben kifogásoltuk, hogy vállalatának dohánytőzsdéi titkos telefonszámukkal válnak ki a nagybudapesti trafikok rengetegéből. Béres Győző szerint a délpesti dohányboltok számai nem titkosak, mert mint írja: ,,A telefonszámok csak akkor titkosak, ha a titkosságot a telefon előfizetői a postától kéri.” Nos, utánanéztünk a dolognak és megállapítottuk, hogy a Délpesti Dohánybolt Vállalat 1953. november 9 én levélben kérte a postát, hogy a délpesti trafikok telefonszámait hagyja ki a névsorból. Arra is hivatkozik az igazgató, hogy költségmegtakarítás céljából hagyták ki a trafikok telefonszámait s végül arra is, hogy a boltvezetők kímélése végett ne legyenek kénytelenek otthagyni az üzletet, „ha valaki Málcsi nénit hivatta a harmadik emeletről.” Mindezzel szemben: 1. A névsorban nem szereplő számok titkosak. Ha a vállalat a névsorból való kihagyását kérte, ezzel valójában a titkosságot kérte. 2. Ha nem akarta a titkosságot, de a névsorban mégsem kívánta szerepeltetni a trafikok számát, akkor mi volt a célja a vállalatnak? Hiszen a tudakozó 60 fillérért bárkinek megmondja a nem titkos számot. 3. Költségmegtakarításról nem lehet beszélni, mert a a névsorba iktatás díjmentes. 4. Aligha képzelhető olyan ember, aki Málcsi nénit a harmadik emeletről egy boltvezetővel akarja lehívatni, de ha akad is ilyen, aligha képzelhető boltvezető, aki ilyen esetben az üzletet bezárta és felmegy Málcsi néniért. 5. Ha ilyen fölényes hangon levelez Béres Győző, amikor nincs igaza, milyen hangot szokott használni, amikor az igazság az ő oldalán van? ........................................................................ SZIMPLA SZALAG - DUPLA ÁRON A hódmezővásárhelyi Mezőgazdaságsi Technikum levelezőtagozatára járunk. Iskolánk a félévi vizsga után szalagosztó ünnepélyt rendezett. Mi is csináltattunk az iskola zászlóiéra egy szén nagy szalagot és minden hallgatónak egy-egy kisebb szalagot emlékbe. A vásárhelyi Dekorációs Vállalat elvállalta a szalagok készítését, de árat nem tudtak mondani, azt mondták, nem kerül többe, mint öt-hat forint. A kitűzött határidőre elkészültek a szalagok A nagy szalag 82 Ft-ba került , ezért nem sajnáltuk a pénzt, de a 60 darab kis szalag kihímzéséért (anyagot mi adtunk hozzá) a nyolcszáznegyven forintot nagyon sajnáltuk... Mucsai Istvánná Hódmezővásárhely ■ Az A technikum hallgatóinak szalag-ügyét kivizsgáltuk. A beküldött minta 12 és fél centiméter hosszú, 2 centiméter szélességű szalag, amelynek a közepén 1 centiméter szélességű fehér szalagcsík fut és arra géppel nyolc számjegyet, egy búzakalászt és egy lóherét hímeztek. A pesti szakértők szerint a Dekorációs Vállalat kétszeres árat fizettetett, sőt, ha a munka minőségét nézzük, még többet is. Helyes lenne, ha a vállalat újból megvizsgálná a szalag árát és a különbözetét visszatérítené a hallgatóknak. Egy jelentős újításra szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, noha ez az újítás még nem látszik egész tökéletesnek. A Rákóczi úti Minőségi Áruházban 2 60 forintért vásároltam egy tubus gumiragasztót. A tubuson a következő felírás volt: „Kiváló minőségű kerékpárgumiragasztó. Gyártja: Különleges Műanyaggyártó KTSZ.” Kinyitottam ezt a „kiváló minőségű” tubust és megnyomtam, mire legnagyobb csodálkozásomra sziszegve jött ki belőle a levegő. Megpróbáltam vele ragasztani, de úgy látszik, hogy a levegő még nem jól tapad. Meg kell jegyeznem, hogy a tubus másik felében már ragasztó is volt, amelyet a célnak megfelelően fel tudtam használni. Újítási javaslatom: adjanak a ragasztóból tele tubussal, levegő nélkül. Faragó György, Bp., VII. Rákóczi út 18. A Jégértékesítő Vállalat címére A Budapesti Jégértékesítő Vállalat szerződést kötött a Trefort utcai szakrendelőintézettel: kötelezték magukat, hogy folyamatosan biztosítják az intézet jégszükségletét és a jeget a második emeleti laboratóriumba szállítják. Eleinte minden megállapodás szerint történt. Az intézet dolgozói azt is megengedték a jégszállítóknak (bár ere nem kötelezték magukat a szerződésben!), hogy liften vigyék fel a jeget. Január második hetében azonban néhány napra elromlott a felvonó: a szállítók fittyet hánytak a szerződésnek, nem vitték fel az emeletre a jeget, hanem észrevétlenül az egyik földszinti fűtőtest mellé helyezték. Nemsokára hatalmas tócsa jelezte, hogy a jég bizonyos hőfoknál törvényszerűen elolvad. Tekintve, hogy a jég a kórházakban fontos célokatt szolgál, többször telefonáltak a vállalatnak. Ott megígérték, hogy a jeget jeges állapotban adják át. Ennek ellenére a jég továbbra is napokon át a fűtőtest mellé került. De pár nappal később, nem törődve az ígérettel, sőt az újra üzembehelyezett felvonóval sem, az intézetben ismét a fűtőtest mellett találták a jeget. A rendelőintézet vezetősége néhány kérdést intéz a Jégértékesítő Vállalathoz: miért kötnek szállítási szerződést, ha úgy sem szállítják az árut szerződés szerint? Miért számítanak fel emeleti pótdíjat, ha a földszinten hagyják a jeget? Miért fizesse ki a rendelőintézet a jég árát, ha jég helyett víztócsát kap? Egy bolt színváltozásai A Pozsonyi út és Szent István körút sarkán van egy nagy húsbolt. Az üzletet, amely a XIII. kerületi Közért irányítása alá tartozik, állandóan profilírozzák. Először nyershúst is árusítottak. Aztán különlegességi felvágott bolt lett belőle. Egy idő múlva újra profilíroztak. Valaki kisütötte, hogy a tervet jobban lehet teljesíteni, ha konzervet is árusítanak. A bolt felét tehát teletömték befőttel, zöldborsóval, lecsóval. A vevők ugyan nem nagyon vásárolták a dinnyebefőttet, sőt a lecsó sem emelte a tervet, de a vevők lassan-lassan belenyugodtak abba, hogy az üzletnek csak az egyik felében árulnak felvágottat, a másik felében pedig konzerv és befőtt van. És a profilntozás tovább folytatódott... Az üzlet egyik sarkában, szemben a melegkolbász-osztállyal, — ahol bódító illatot áraszt a forró debreceni és a mustár — cukrász-részleget létesítettek. Azóta remek kolbászszagú krémest lehet ott kapni. Ugyanazt a krémest, mustárfelhő nélkül, az ugyanabban a házban és ugyanannak a közértnek igazgatása alatt álló cukrászdában is megvásárolhatja a vevő. Megállapítható, hogy a vevők inkább a cukrászdás, süteményszagú süteményt kedvelik. Javasoljuk, hogy talpaljanak cipőket is a húsboltban. A húsüzlet profiljához ugyanis sokkal jobban odatartozik a marhabőrből készült talp, mint a dobostorta, hiszen a talp és a parizer egyaránt marhából készül. (p. I.) n m n n i rhui Miért nem fizetnek? I. KURCZÉKNAK? Múlt év november elejétől december 10-ig a horvátkimlei Állami Gazdaságban fuvarosmunkát végeztünk. A munka körülbelül 40 napot vett igénybe, de a pénz után való szaladgálás már ezideig is több időnket rabolt el, mint maga az elvégzett munka. Hiába járunk a gazdaság vezetőjéhez, csak hitegetést kapunk. Kurcz János és 30 társsa, Horváth cimre. ★ II. HAJDÚIKNAK? A garai Állami Gazdaság csátaljai üzemegységénél a múlt év októberében fuvarosmunkát végeztünk, de még ma sem kaptuk meg az érte járó fizetséget. Kérjük a Ludas Matyit, járjon el érdekünkben, mert félünk, hogy októberi járandóságunkat még évfordulóra sem utalják ki. . Hajdú János és 5 társa, nagybaracskai fuvarosok. ■-----------------'t,------------------ ludas Matyi elintézte Kedves Ludas! Közbenjárásodra a MÁV-val kapcsolatos kárügyünk elintéződött és a 3331,50 forint összeget megkaptuk. Karácsondi Földművesszövetkezet, Sánta Jenő ügyv. ★ Az Ingatlankezelő Vállalat a házban lévő törmeléket elvitte. A Ludas segített! Kis Lajos házfelelős. Vill. Költői A.u. 17. ★ A kért rádiót, — amelyet oly sokáig hiába vártam, — segítségeddel gyorsan megkaptam. Kovács Lajosné, XVI. Batthyány u. 50. ★ Az 1350 forint rakodási díjat az É. M. Gépesítő Tröszttől részünkre átutalták. Hat dolgozótársam és a magam nevében köszönöm támogatásukat. Horváth József, Cece: LUDAS MATYI. Szerkeszti a szerkesztőbizottság: GÁDOR BÉLA (főszerkesztő), FÖLDES GYÖRGY (felelős szerkesztő). GÁSPÁR ANTAL, TABI LÁSZLÓ (szerkesztő) TONCZ TIBOR (művészeti szerkesztő). A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat igazgatója. — Szerkesztőség: VII.. Lenin-körút 9—11. Telefon:: 222—271. 221—283.— Kiadóhivatal: VI.. Lenin-körút 9—11. Telefon: 221__285. Terjeszti: Posta Központi Hirlapiroda V., Lapterjesztés! ügyek: V., József nádor tér 1. Telefon: 183—022. 180—850. Szikra Lapnyomda, Budapest. Vill., Rökk Szilárd utca 6 — Felelős vezető: Kulcsár Mihály. — Példányszám: 405.000 KÉZIRATOT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA.