Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)
1957-12-19 / 44. szám
Megdöbbent anya Szekeret is nyertek a lottón Két évszázad asszonya Réber László rajza itMfdMBEfflf Kiss Gertrud azzal lepett meg ma, hogy egy bemutatkozásnál így mondta nevét: Kiss Gizella. Mivel Gertrud és Gizella még az alliteráció segítségével sem válik ugyanazzá a névvé, meglehetős kíváncsisággal néztem a baracksárga hajú hölgyre, vajon hogyan magyarázza meg nekem ezt az ügyet, így magyarázta: „Tudja, úgy recsegett fogam alatt az a Gertrud. Elintézem, hogy Gizella legyek.” Az ő dolga ... Azok közé tartozom, akik legszívesebben megengednék, hogy az ember nagykorúsága napján maga választhassa meg utónevét. Így jóval kevesebb Feri, Jani, Karcsi, Manci, Nusi, Mari lenne, mert aki magának választana nevet az jobban ügyelne arra, hogy ne a leggyakoribbakból szedje ki a magáét. Meg fülelne a jóhangzásra is, és ha olyan vezetékneve volna, mint a Kiss, Tóth, Nagy, Kovács, Németh, és az ehhez hasonlók, ezek mellé legalább érdekesebb utónevet illesztene. Vagy nem sodorná önmagát oly megmosolyogtató helyzetbe, mint amilyenbe egyik volt iskolatársamat sodorta édesapja. Az történt vele ugyanis, hogy a keresztelő előtt többet ivott az elégnél és változtatva eredeti elképzelésén, Jenőnek neveztette fiát. Ez önmagában egyáltalán nem lett volna megmosolyogható, de a vezetéknévvel együtt bizony az volt. Mert az ifjú neve így hangzott: Jenő Jenő. Azt hiszem nem a legszerencsésebb dolog, ha az ember nem tudja mikor jelent bizalmaskodást és mikor jelent rideg fölényt, ha így szólítják meg: Jenő. Az pedig, amit egyik faluban tapasztaltam a nevek közül, már egyenesen komikus. Mentünk az utcán egy odavalósi bácsival s szokásom szerint megkértem, mondja meg halkan minden szembejövőről, hogy kicsoda, mivel foglalkozik és így tovább. Jött az első ember, két irgalmatlan szakajtóval a hóna alatt. „Nagy Piusz molnár” — mondta kalauzom. Aztán rámutatott egy kerékpáron közeledő szőke nőre: „Gál Balbina szülésznő.” Majd Domahidi Bonifác kovács, Bacsó Szaléz kerékgyártó, Zsiga Titusz középparaszt,Lassú Timót fuvaros, Téglás Kolos tehenész és Csizmás Henriette parasztlány következett. Amikor látta ámulatomat, így maagyarázta a dolgot: „A prelátus úr, aki 1940-ig itt plébános volt, 50 éven át kedves szentjei szerint nevezte el a megkeresztelteket. Nem tűrt beleszólást az ügybe.” Ami elég meghökkentő. Egyéb következményeiben is az,mert kísérőm, aki különben apaállat gondozó volt és a különösen összecsengő Gatyás Anasztáz nevet hordozta hatvanegy éve becsülettel, így szólt hozzám: „Sajnálhatja, hogy nem itt született, mert akkor nem volna ... bocsánat, de nem akarom megbántani ... ilyen faramuci neve.” Bajor Nagy Ernő