Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)

1957-12-19 / 44. szám

Megdöbbent anya Szekeret is nyertek a lottón Két évszázad asszonya Réber László rajza­ itMfd­MBEfflf Kiss Gertrud azzal lepett meg ma, hogy egy bemutatkozásnál így mond­ta nevét: Kiss Gizella. Mivel Gertrud és Gizella még az alliteráció segítségével sem válik ugyanazzá a névvé, meglehetős kí­váncsisággal néztem a baracksárga hajú hölgyre, vajon hogyan magya­rázza meg nekem ezt az ügyet, így magyarázta: „Tudja, úgy recsegett fogam alatt az a Gertrud. Elintézem, hogy Gizella legyek.” Az ő dolga ... Azok közé tartozom, akik legszívesebben megengednék, hogy az ember nagykorúsága napján maga választhassa meg utónevét. Így jóval kevesebb Feri, Jani, Kar­csi, Manci, Nusi, Mari lenne, mert aki magának választana nevet az jobban ügyelne arra, hogy ne a leg­gyakoribbakból szedje ki a magáét. Meg fülelne a jóhangzásra is, és ha olyan vezetékneve volna, mint a Kiss, Tóth, Nagy, Kovács, Németh, és az ehhez hasonlók, ezek mellé leg­alább érdekesebb utónevet illesz­tene. Vagy nem sodorná önmagát oly megmosolyogtató helyzetbe, mint amilyenbe egyik volt iskolatársamat sodorta édesapja. Az történt vele ugyanis, hogy a keresztelő előtt töb­bet ivott az elégnél és változtatva eredeti elképzelésén, Jenőnek ne­veztette fiát. Ez önmagában egyáltalán nem lett volna megmosolyogható, de a veze­téknévvel együtt bizony az volt. Mert az ifjú neve így hangzott: Jenő Jenő. Azt hiszem nem a legszerencsésebb dolog, ha az ember nem tudja mikor jelent bizalmaskodást és mikor jelent rideg fölényt, ha így szólítják meg: Jenő. Az pedig, amit egyik faluban ta­pasztaltam a nevek közül, már egye­nesen komikus. Mentünk az utcán egy odavalósi bácsival s szokásom szerint megkér­tem, mondja meg halkan minden szembejövőről, hogy kicsoda, mivel foglalkozik és így tovább. Jött az első ember, két irgalmatlan szakajtóval a hóna alatt. „Nagy Piusz molnár” — mondta kalauzom. Aztán rámutatott egy kerékpáron közeledő szőke nőre: „Gál Balbina szülésznő.” Majd Domahidi Bonifác kovács, Ba­csó Szaléz kerékgyártó, Zsiga Titusz középparaszt,­­Lassú Timót fuvaros, Téglás Kolos tehenész és Csizmás Henriette parasztlány következett. Amikor látta ámulatomat, így ma­­a­gyarázta a dolgot: „A prelátus úr, aki 1940-ig itt plébános volt, 50 éven át kedves szentjei szerint nevezte el a megkeresztelteket. Nem tűrt bele­szólást az ügybe.” Ami elég meghökkentő. Egyéb kö­vetkezményeiben is az,­­mert kísé­rőm, aki különben apaállat gondozó volt és a különösen összecsen­gő Gatyás Anasztáz nevet hordozta hatvanegy éve becsülettel, így szólt hozzám: „Sajnálhatja, hogy nem itt született, mert akkor nem volna ... bocsánat, de nem akarom megbán­tani ... ilyen faramuci neve.” Bajor Nagy Ernő

Next