Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)
1957-05-30 / 15. szám
Barátom, az'atomtudós már' jó félórája taglalta az atomkorszak óriási felfedezéseit, amiből én egy kukkot sem értettem, úgyhogy egyre növekvő tisztelettel hallgattam. Szerencsém volt, mert éppen nemrég jött a ciklotronból, ahol nyolc órán keresztül uránmagokat bombázott neutronokkal, ami nem csekélység. Előadásából megtudtam, hogy 1 gramm rádium alfa-sugárzás közben rádiumemanációra és héliumra bomlik, ha minden stimmel, s ez esetben 634 KW. óra szabadul fel, ami rendkívül előnyös a mai viszonyok között, amikor egy liter jó bor 25—26 forintba kerül. De ez még nem minden, mert ha például nitrogént alfa-sugarakkal bombáz, amire már többször volt eset, akkor oxigén és hidrogén keletkezik. Szerény kérdésemre, hogy ez miért jó nekünk, valósággal extázisba jött, kék tudós szeméből fanatikus bétasugarakat lövellve így szónokolt: — Az atomenergia minden problémánkat megoldja. Atomenergiával fogunk fűteni, világítani, közlekedni. A Szaharát megöntözzük és termékeny síksággá varázsoljuk. Felolvasztjuk a Déli-sark jegét és paradicsomot teremtünk a helyébe. A tengeralattjárók évekig úszhatnak a tenger alatt, nem kell feljönniük üzemanyagért és a repülők hónapokig lehetnek a levegőben ... — És az űrhajózás? — kérdeztem, mert olvasom az Élet és Tudományt. — Nem probléma! — felelte. — Perceken belül eljön az idő, amikor úgy lőnek ki bennünket a Holdra vagy Marsra, mintha csak ide mennénk villamossal a Boráros térre. — És mit fogunk ott csinálni? — Tudományos tapasztalatokat szerzünk. Megfigyeljük a légköri viszonyokat. Méréseket eszközlünk ... — Hát ez isteni lesz... — mondtam lelkesedve. — És aztán? — Aztán felrepülünk több fényévnyi égitestekre is. Birtokunkba vesszük az egész világegyetemet! — Én mit csinálunk vele? — Felmérjük és tudományos rendszerbe foglaljuk! Benépesítjük az egész világűrt földi lakókkal! — Azegény világűr — mondtam csak úgy mellékesen. — Nem ismerünk lehetetlent... — rajongott tovább tudós barátom. Minden megoldható! Boldog vagyok, hogy az atomkorszakban születtem___ — Én is ... — ujjongtam a magam részéről és élénk figyelemmel kísértem barátom működését, aki egész idő alatt négykézláb mászkált az asztal alatt és egy piszkos flanellronggyal a padlót törölte. — Tudniillik —, mondta kérdő tekintetemre — a bejárónőm felmondott, mert a férje jobb állást kapott, temetőőr lett Jászberényben. Így hát kénytelen vagyok magam takarítani a lakásomat.... Előmászott az asztal alól és az erkélyre ment, hogy kirázza a porrongyot. Az alsó emeletről egy borízű női hang felkiabált: is — Nem szégyelli magát, vén krampusz! Professzor létére annyit sem tud, hogy porrongyot rázni csak délelőtt tízig szabad ... Barátom, az atomtudós zavartan /mosolyogva magyarázta: ;fdl.:— Mit csináljak? Én ugyanis csak , délután tudok takarítani. Ez a probléma még nincs kielégítően megoldva. ... lo Így szólt és felmászott a létrára, hogy leszedje a mennyezetről a pókhálókat. A SÖR általában barna és hogy nem lehet kapni az világos. Ennek folytán ma már szinte muzeális ritkaság, ami indokolttá teszi, hogy oknyomozó történetével foglalkozzunk. ELSŐ NYOMAI az ókori görögökig vezethető vissza. Már abban az időben is kizárólag az istenek fogyaszthattak sört, de ők is csak NEKTÁR-t. Sőt, a modernebb felfogású történelemkutatók szerint Diogenes is sört keresett lámpásával a hordóban. Ezt követően nyilván súlyos szállítási nehézségek következtek be a történelem folyamán, mert a sörre vonatkozólag hosszú ideig még utalást sem találunk. . Csak a kései korban jelentkezik ismét — akkor sem a sör, csak a sörhiány —, Anatole France egyik regényében. Legalábbis erre lehet következtetni a címből, amely szerint — nyilván a szűk keresztmetszet miatt — AZ ISTENEK SZOMJAZNAK. (Még azok is... és mi panaszkodunk!) Később ismét eltűnik szemünk elől és már csak egyik újkori bécsi író, Félix Salten írásában találjuk nyomát. Ugyanis Salten BAMBI címen volt kénytelen megírni elyik regényét, mert EXTRA-MALÁTA helyett neki is ezt ajánlották a korabeli Italboltban. HAZÁNKBAN ser néven tűnik fel először ez a hihetetlenül ritka ital és csak, amikor a szegediek is felkutatják érte az országot, akkor lesz belőle SÖR. Később a népszerűség átka és a rajongók terhes ragaszkodása illegalitásba kergeti és hosszú ideig FOLYÉKONY KENYÉR álnéven rejtőzik a sörszomjas emberek elől. (Nyelvtudósok szerint ebből az időből maradt vissza az Egy korsó — egy „vágás” kifejezés.) NAPJAINKBAN, a felvilágosultság idejében, a vallásosság és bigottság enyhülésével, megszűnt az istenek kiváltságos helyzete is és nyilván ennek eredménye, hogy ma sört — „az istennek nem lehet kapni”! Erdélyi Emnőd Váratlan fordulat Toncz Tibor rajza Díszvacsora Kaján Tibor rajza WaMAJV Gádor Béla: Farkasszemet néznek Vasvári Anna rajza ■A.SÖRSzepes Béla rajza Előadás után Sándor Károly rajza FETO HUSIIN UAZHI/BárWIt««: i EGYIK EWOtör — Inkább a másik Európát kellett volna megnéznünk... Az első napozás után Pusztai Pál rajza —mPiff