Ludas Matyi, 1957 (13. évfolyam, 1-45. szám)

1957-05-30 / 15. szám

Barátom, az'atomtudós már' jó félórája taglalta az atomkorszak óriási felfedezéseit, amiből én egy kukkot sem értettem, úgyhogy egyre növekvő tisztelettel hallgat­tam. Szerencsém volt, mert éppen nemrég jött a ciklotronból, ahol nyolc órán keresztül uránmagokat bombázott neutronokkal, ami nem csekélység. Előadásából megtud­tam, hogy 1 gramm rádium alfa-su­gárzás közben rádiumemanációra és héliumra bomlik, ha minden stim­mel, s ez esetben 634 KW. óra sza­badul fel, ami rendkívül előnyös a mai viszonyok között, amikor egy liter jó bor 25—26 forintba kerül. De ez még nem minden, mert ha például nitrogént alfa-sugarakkal bombáz, amire már többször volt eset, akkor oxi­gén és hidrogén keletkezik. Sze­rény kérdésemre, hogy ez miért jó nekünk, valóság­gal extázisba jött, kék tudós­ szemé­ből fanatikus bétasugarakat lövellve így szónokolt: — Az atomenergia minden prob­lémánkat megoldja. Atomenergiával fogunk fűteni, világítani, közleked­ni. A Szaharát megöntözzük és ter­mékeny síksággá varázsoljuk. Fel­olvasztjuk a Déli-sark jegét és pa­radicsomot teremtünk a helyébe. A tengeralattjárók évekig úszhatnak a tenger alatt, nem kell feljönniük üzemanyagért és a repülők hóna­pokig lehetnek a levegőben ... — És az űrhajózás? — kérdeztem, mert olvasom az Élet és Tudományt. — Nem probléma! — felelte. — Perceken belül eljön az idő, amikor úgy lőnek ki bennünket a Holdra vagy Marsra, mintha csak ide men­nénk villamossal a Boráros térre. — És mit fogunk ott csinálni? — Tudományos tapasztalatokat szerzünk. Megfigyeljük a légköri vi­szonyokat. Méréseket eszközlünk ... — Hát ez isteni lesz... — mond­tam lelkesedve. — És aztán? — Aztán felrepülünk több fény­évnyi égitestekre is. Birtokunkba vesszük­ az egész világegyetemet! — Én mit csinálunk vele? — Felmérjük és tudományos rend­szerbe foglaljuk! Benépesítjük az egész világűrt földi lakókkal! — Az­egény világűr — mondtam csak úgy mellékesen. — Nem ismerünk lehetetlent... — rajongott tovább tudós barátom. Minden megoldható! Boldog va­gyok, hogy az atomkorszakban szü­lettem___ — Én is ... — ujjongtam a ma­gam részéről és élénk figyelemmel kísértem barátom működését, aki egész idő alatt négykézláb mász­kált az asztal alatt és egy piszkos fla­­nellronggyal a padlót törölte. — Tudniillik —, mondta kérdő te­kintetemre — a bejárónőm felmon­dott, mert a férje jobb állást ka­­pott, temetőőr lett Jászberényben. Így hát kénytelen vagyok magam takarítani a lakásomat.... Előmászott az asztal alól és az er­­­kélyre ment, hogy kirázza a por­rongyot. Az alsó emeletről egy bor­ízű női hang felkiabált: is — Nem szégyelli magát, vén krampusz! Professzor létére annyit sem tud, hogy porrongyot rázni csak délelőtt tízig szabad ... Barátom, az atomtudós zavartan /m­osolyogva magyarázta: ;fdl.:— Mit csináljak? Én ugyanis csak ,­ délután tudok takarítani. Ez a prob­léma még nincs kielégítően meg­oldva. ... lo Így szólt és felmászott a létrára, hogy leszedje a mennyezetről a pók­hálókat. A SÖR általában barna és hogy nem lehet kapni az világos. Ennek folytán ma már szinte muzeális rit­kaság, ami indokolttá teszi, hogy oknyomozó történetével foglalkoz­zunk. ELSŐ NYOMAI az ókori görö­gökig vezethető vissza. Már abban az időben is kizárólag az istenek fo­gyaszthattak sört, de ők is csak NEKTÁR-t. Sőt, a modernebb fel­fogású történelemkutatók szerint Diogenes is sört keresett lámpásá­val a hordóban. Ezt követően nyil­ván súlyos szállítási nehézségek kö­vetkeztek be a történelem folyamán, mert a sörre vonatkozólag hosszú ideig még utalást sem találunk. . Csak a kései korban jelentkezik is­mét — akkor sem a sör, csak a sörhiány —, Anatole France egyik regényében. Legalábbis erre lehet következtetni a címből, amely sze­rint — nyilván a szűk keresztmet­szet miatt — AZ ISTENEK SZOM­JAZNAK. (Még azok is... és mi panaszkodunk!) Később ismét eltű­nik szemünk elől és már csak egyik újkori bécsi író, Félix Salten írá­sában találjuk nyomát. Ugyanis Salten BAMBI címen volt kényte­len megírni el­yik regényét, mert EXTRA-MALÁTA helyett neki is ezt ajánlották a korabeli Italbolt­ban. HAZÁNKBA­N ser néven tűnik fel először ez a hihetetlenül ritka ital és csak, amikor a szegediek is felkutatják érte az országot, akkor lesz belőle SÖR. Később a népsze­rűség átka és a rajongók terhes ra­gaszkodása illegalitásba kergeti és hosszú ideig FOLYÉKONY KENYÉR álnéven rejtőzik a sörszomjas­ em­berek elől. (Nyelvtudósok szerint ebből az időből maradt vissza az Egy korsó — egy „vágás” kifeje­zés.) NAPJAINKBAN, a felvilágosult­­ság idejében, a vallásosság és bi­­gottság enyhülésével, megszűnt­ az istenek kiváltságos helyzete is és nyilván ennek eredménye, hogy ma sört — „az istennek nem lehet kap­ni”! Erdélyi Emnőd Váratlan fordulat Toncz Tibor rajza Díszvacsora Kaján Tibor rajza WaMAJV Gádor Béla: Farkasszemet néznek Vasvári Anna rajza ■­­A.SÖR­Szepes Béla rajza Előadás után Sándor Károly rajza FETO HUSIIN UAZ­­­HI/BárWIt««: i EGYIK EWOtör — Inkább a másik Európát kellett volna megnéznünk... Az első napozás után Pusztai Pál rajza —­­mPiff

Next