Ludas Matyi, 1958 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1958-09-18 / 38. szám

RÓMEÓ Egy frissen épült ház emeletének Juliska nevű szép lakója volt.. . A haja szőke. Szeme égnél kékebb és bőre fehér,­mint a tiszta hold. Otthona nem volt csúf, udvari fészek, mert modern házban a divat ma más. A homlokzatával az utcára nézett a nagy balkonos, kis garszon lakás. Ó, mennyi bajt szül ilyen garszon-balkon! Mert ahol ez van, van egy Rómeó. És vasrács is van minden balkon-sarkon, melybe egy hágcsó beakasztható... Juliska sem volt más fából faragva, mint ama híres veronai szűz, és ez a fa lángra kap, mint a szalma, ha rápörköl a romeói tűz. Csőnadrágot viselt a Rómeója, bár nem is volt túlontúl jampeces. Megvárta, amíg éjfélt üt az óra, és aztán óvatosan körbe les: kis hágcsó csusszan, megkoppan a flaszter, csöpp suttogás hallik alig-alig ... A két szerelmes senkit sem­ riaszt fel: ó, mily sok óra van még hajnalig! A hágcsó működött majd minden este és egyre szaporábban lengett kint, így közlekedett Rómeó is fel-le, a MÁV-nál jobban — menetrend szerint. De egyik éjjel, mikor halkan lépdel a hágcsóról a földre te megint egy pofont kap, mely ágyúszóval ér fel, szeme előtt vagy száz csillag kering, előtte áll a ház felügyelője,é s az édes élményt durván oltja ki; vad bajsza-hangja lerángat a földre, mert amit mond, az roppant prózai: — „A fiatalság ma már mit se szégyell? Az én időmben nem tettek ilyet! Mint ingajárat mászkál ki-be éjjel, és kapupénzt, meg liftpénzt sem fizet?!...” Bedő István É " Huligán csőnadrág, két változatban Szűr-Szabó József rajza A dolog roppant egy­szerű, mindenki köny­­nyen és gyorsan elsa­játíthatja. A recept a következő: sűrűn kell használni az „úgyneve­zett” és az „állítólagos” szavakat, s az idézője­let. Íme, egy tanulságos példa. A hír, amelyet szati­rikusan kell feldolgoz­nunk, így hangzik: „Jaquinot, francia ál­­lamm­iniszter, De Gaul­le személyes megbízott­ja hétfőn befejezte dél­amerikai utazását.” Ugyanez szatiriku­san: „Az állítólagos Jaqui­not nevű állítólagos „francia” úgynevezett „államminiszter”, az ál­lítólagos De Gaulle „személyes” úgyneve­zett megbízottja hétfőn „befejezte” állítólagos dél-amerikai úgyneve­zett „utazását”. Vagy egy másik pél­da: „A Meteorológiai In­tézet jelenti: Várható időjárás ma estig: Mér­sékelt délkeleti szél, változó felhőzet, né­hány helyen kisebb eső. A nappali hőmér­séklet alig változik.” Ez szatirikus feldol­gozásban így hangzik: „Az úgynevezett Me­teorológiai ,Intézet” je­lenti. Az állítólagos várható időjárás ma „estig”: úgynevezett mérsékelt, * állítólagos délkeleti úgynevezett szél, „változó” felhőzet, néhány úgynevezett he­­­lyen „kisebb” állítóla­gos eső. Az állítólagos nappali, úgynevezett hőmérséklet „alig” vál­tozik.” Az állítólagos Swift nevű író és az úgyneve­zett Szaltakov—Scse­d­­rin bizonyára „forog­­nak” az úgynevezett sírjukban, „ha” elol­vassák az efféle az állító­lagos „szatirikus”, úgy­nevezett írásokat. (m) Akit nem lehet megelőzni Mészáros András rajta - Remélem, emberek, maguk igazolni fogják, hogy én jelentkeztem elsőnek a kombinált szekrényre!... Ketten, egy műbútorasztalos és egy épületasztalos arról beszélgetnek, hogy van-e telepátia vagy nincs. — De mennyire van — mondja a mű­bútorasztalos —, figyelj cimbora, bizo­nyítom. Emlékszel, hogy tavaly kinnjár­tam Párizsban. Megismerkedtem egy na­gyon édes párizsi cicával. Képzeld, Pá­rizsban csakugyan huncut a lány, mert az istennek sem akart velem magyarul beszélni. Én meg egy kukkot sem tudok franciául. Tehát bementem a francia Apiszba és vettem egy blokkot és egy ceruzát. Felrajzolok a blokkra egy kést, villát, mutatom a cicának. Mosolyog, bó­lint, kézenfog és elvisz egy remek kis étterembe. No, hogy jóllaktunk, veszem a blokkot, felrajzolok rá egy szakszo­­font. A cica mosolyog, bólint, kézenfog és elvisz egy táncos lokálba. Táncolunk, iszunk, múlik az idő. Egyszerre csak a cica a karkötőórájára néz, elveszi tő­lem a blokkot, felrajzol rá­ egy ágyat. Hát van telepátia, vagy nincs? Honnan tudta volna a nő különben,­­hogy én mű­­bútorasztalos vagyok? _______________

Next