Ludas Matyi, 1959 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1959-01-01 / 1. szám

(Ha az „tejcsárda" lett volna ...) Falu végén kurta csárda, Olyan csöndes, mint egy zárda. Nem rúg se be, nem rúg se ki, Tejcsárda ő, könnyű neki. Az éjszaka nem oly sötét, Mert látni a tejút ködét, S csöndesek bent a legények, Tejet isznak, ők, szegények. „Kocsmárosné, vászoncseléd, Ide a leg­jobbik tejét! Legyen sűrű föle, alja, S fehér, mint a babám karja. Húzzad cigány, de csak halka Nem kurjongat méla ajkam, S táncra se vágy lankadt lábai Szolid vagyok általában.” Bekopognak az ablakon: „Ti csöndesek vagytok nagyon, Az uraság lefeküdt, s hej, Alszik is már, miként a tej.” „Isten áldja uraságod, S te is legyél százszor áldott, Húzzad a cigány szelídebben, Hadd maradjak az ingemben!" Megint jönnek, kopogtatnak: „Hangosabban vigadjanak, Édesanyám régen­ réges Tejen él s így egészséges.” Egyik sem ad feleletet, Megtöltik az ibrikeket, Felcsendül egy halk kis ének, S tovább ottan üldögélnek. Kunszery Gyula I (Ol.t/VVAl W A vAl I MA I I MURIN Toner. Tibor raj/.. 7t -»■» »­­•rvA *■ - Szabad, igazgató kartárs? Most én következem . . . - Szentisten, Horváthné, sokan vannak még hátra?! Egy nehéz délelőtti diák-feladat Takács Zoltán rajza Váratlan találkozás Q3CZU—| EJ I -t ; ‘ ‘ | E3 I . .. I l;d tiV- | [__] | 0" a Schwoll Lajos rajza Pszt! Pszt!13

Next