Ludas Matyi, 1960 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1960-04-21 / 16. szám
Bevallom, eleve némi szorongással ültem le a felkínált székbe. Először voltam itt. Az új helytől és az új embertől való természetes viszolygásomat még a szituáció köznapisága sem tudta csökkenteni. Megadón vártam a szokásos kérdéseket - ámbátor titkon elhatároztam, ma nem leszek könnyű feladat. Először az időjárásról, majd a sportról kezdett el beszélgetni. Kedvesen, közvetlenül - szinte szellemesen. - Ez a trükköd, tudom! - de én nem dőlök ám be, mint múltkor a Lenin körúton. Nem fogsz nagyszerű labdarúgóink révén a szívemhez férkőzni! Óvatosan tapogatóztunk, akárcsak két öreg vívó a bajnokság döntőjében. Valószínűleg megérezhette tartózkodásomat, mert rögtön a tárgyra tért. Töviről hegyire kikérdezett munkahelyemről, majd előző munkahelyeimről is, különös figyelmet szentelve az állásváltoztatások okának. A munkatársakhoz való viszony és a perspektívám (tudniillik, hogy én milyennek látom) egyaránt érdekelték. Éreztem, most méltó ellenfélre akadtam! Na, jól benne vagyok a slamasztikában. Egy verejtékcsöpp gyöngyözött végig halántékomon. Ezután a politikai tevékenységem tüzetes taglalására került sor. Nem vesztegetett sok időt az általánosságokban mozgó világnézeti kérdésekre, ezekre az ember úgyis azt hazudik, amit akar - éreztette ő, a pozitívumok híve. - Hol voltam 1956-ban, 1944-ben és 1933-ban, mikor Hitler uralomra került? Különösen a legutóbbi időpontra nézve tudtam precíz választ adni, mivel épp 27 éves vagyok ... Az ötvenhatos dolgaimból szerettem volna egyet-mást elsinkófálni, de a végén mégiscsak kiszedte belőlem az egészet. Pokolian ügyes keresztkérdései voltak a fickónak - meg tán előzetesen referenciákkal is rendelkezett. Fene tudja . . . - No de úgy kell nekem, minek jöttem ide. Sajnos, már késő venni a kalapomat és alászolgája. Persze végeredményben máshol is pont ez a helyzet. Csak csöbörből vödörbe kerülnék. Rátértünk a családra: származás, külföldi rokonok. Dühbe gurultam. Hát hol él ez az ember? A külföldi rokonok már nem számítanak! Juszt se válaszolok! De hamar lehiggadtam, mert beláttam, hogy ez furcsán hozná ki magát. A família után a menyasszonyom következett. A szép és okos leány, akit imádok. Eddigi sikerein fölbuzdulva, úgy látszik, vérszemet kapott, mert vele kapcsolatban néhány olyan problémát vetett fel, melyeket ideírni jóízlésem tiltja. A tükörből láttam, hogy rákvörös vagyok a szégyentől. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna. De őt nem lehetett becsapni. Megismételte a kérdéseket - most már ridegebb, félreérthetetlen hanghordozással. Begyulladtam. Itt nem lehet kukoricázni. A borzasztó feszültség különben is már felőrölte ellenállásomat, s az idegeim fölmondták a szolgálatot. Félénken hebegve kiszolgáltattam az összes birtokomban levő adatot a menyasszonyomról. De ez már tulajdonképpen nem is én voltam, hanem egy jellemtelen és jellegtelen pszichikai roncs, akinek kimosták az agyát. Szerencsére közben kész lett a borotválással is, és felállhattam a székből. Az egészért, hajnyírással együtt fizettem hatnegyvenet, és adtam neki még egy forint borravalót. Dalmáth Ferenc: A bonni kormány szabadságra küldte Oberländert Csúcsforgalom fg & -Pől - Látod!? Előszezonban kell nyaralnia, mert kiderült, hogy tömeggyilkos volt... Gerő Sándor rajza