Ludas Matyi, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-30 / 13. szám
HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ Kettesben ünnepelték szerencsés házasságuk tizedik évfordulóját. Kettesben, meghitten, jókedvűen és egy szemernyit megilletődötten. Bőséges vacsora és habzó pezsgő után kéz a kézben egymás mellé telepedtek, és rákezdtek a jubileumi társasjátékra, amelynek minden mondata így kezdődik: „Emlékszel ... ?" A szép fiatalasszony hamar megunta a szórakozást, és témát változtatott. - Most pedig mondjuk el sorjában mindazt, amit tíz esztendő alatt egymás ellen vétettünk. Valljuk be összes bűneinket, hogy megtisztultan kezdjük el az új évtizedet. - Éljen! - mondta a férj, és köszöntésre emelte poharát. A mozdulatnak némi elterelő jellege volt. De az asszonyka nem hagyta magát. - Ne színlelj süketséget! Kezdd el szépen! - Micsodát? - A gyónást. Mit követtél el a lepergett tíz esztendő alatt? A férfi ismerte felesége makacs természetét. A fejébe vette ezt a botorságot, és addig úgy sem hagyja békében, amíg el nem hangzik a töredelmes vallomás. Sóhajtott, aztán kinyögte : - Sikkasztottam. Folytatólagosan. - Jaj istenem! Megkárosítottad a vállalatot? - Dehogy! Azok vigyáznak. A te károdra sikkasztottam. Végigsuhant az izgalom pírja az asszony arcán. - Beszélj, beszélj! Drámai fordulatot vett a tréfa. Fojtott hangon csörgedezett a vallomás a férfi szájából: - Régen kezdődött. Már a mézeshetek alatt. Amikor viszszatértünk nászútról, a Rákóczi úton találkoztam a vörös Kázmérival. Leánykorodban sokat forgolódott körülötted. Udvarlóid népes táborába tartozott. Kedvesen beszélgettünk, majd amikor elváltunk, így búcsúzott: „Add át kézcsókomat Verának." Egész úton hazafelé tusakodtam magamban. Adjam át neked Kázméri kézcsókját, vagy ne adjam? Amikor megláttam sugárzó kék szemedet, elhatároztam, hogy nem adom át. Egyszerűen elsikkasztottam. Rövid ideig lelkiismeretfurdalással küszködtem. Égette a kezem fejét Kázméri kézcsókja. De aztán megszoktam az egészet, úgy látszik hajlamos vagyok a bűnözésre. Sokszor találkoztam Kázmérival, soha el nem mulasztotta kézcsókját küldeni. Egyszer az induló autóbuszról kiáltott rám: „Kézcsókomat!" Sohasem adtam át. Féltékenységből, lustaságból, feledékenységből magam sem tudnám pontosan megmondani. Aki egyszer elindul a lejtőn . . . Vidám csend borult a szobára. Némán felhajtottak még egy pohár ünnepi pezsgőt, aztán az asszony kuncogva megszólalt : - Mennyire rúghat az elsikkasztott kézcsókok száma? Keresztkérdésnek hangzott. A bűnösből áradt a beismerés: - Néhány tucatra! Talán még többre! Százakra! - Tessék törleszteni! Gyöngéden odanyújtotta szépen ívelt kezét. Öt perc múlva elhangzott az ítélet: - Sikkasztó! De ne félj, nem jelentelek fel. Megtérült a kár. Stella Adorján Két hét iskolai szünidő Vasvári Anna rajza - Rémes, már megint pihennek a gyerekek! . . . Visszavonulnak az ellenforradalmi csapatok Laoszban Erdei Sándor rajza - Én mondom, Jim, nem könnyű dolog laoszi ellenforradalmárnak lenni! Tavaszi kirándulás Szegő Gizi rajza - És mivel bizonyítod be, hogy szeretsz, Pista? - Add ide a csomagodat! Egye fene, viszem én!