Ludas Matyi, 1962 (18. évfolyam. 1-52. szám)

1962-05-10 / 19. szám

Délelőtti történet Kük­üllőiné lelépett a ka­pun, és nekivágott a délelőtti verőfényben fürdő utcáknak. Módszeresem, sorban intézte el ügyes-bajos dolgait. Először beadta két pár harisnyáját a szemfelszedőhöz, majd sorba­­állt szombat estére mozije­gyén­. Azután beült a fodrász­hoz, végül a közértben és a húsboltban bevásárolt a vacso­rához. Visszatért a kapu elé, és ekkor megrohanta egy kínos érzés: valamit elfelejtett!! Gyötrődve ráncolta homlokát, csak nem valami fontosat fe­lejtett el? Végre eszébe jutott, hogy hálistennek csak azt felejtette el, amiért osztályvezetője hi­vatalosan a városba küldte . . Társadalomfizika Vas kortárs, mint a fémek általában, jó vezető. De kap­csolata a beosztottjaival még­sem megfelelő, mert elszigeteli tőlük porcelánmerev-orcájú tit­kárnője ... őszinteség A postás a folyóirat leg­újabb száma helyett kis, nyomtatott cédulával csönge­tett be hozzám, amelyen ez állt: „Nagyrabecsült Előfizetőnk! Irodalmi folyóiratunk mára esedékes számát nem jelentet­tük meg, mivel íróink egyet­len olyan új novellát, verset sem alkottak, amely méltó lenne arra, hogy igénybe vegye az olvasó drága idejét.” Milyen marhaságokat tud az ember álmodni! Egy jegyespár töprengése Ahhoz, hogy a tanács azon­nal kiutaljon számunkra egy lakást, arra volna szükség, hogy minimum öt gyerekünk legyen. Ahhoz viszont, hogy öt gyerekünk legyen, minimum egy lakásra volna szüksé­günk .. . Ez is van__ Egy cinikus fiatalember ke­resztkérdéseim súlya alatt megtört, és bevallotta, hogy ő nem is cinikus, sőt nagyon szépnek találja az életet, csak ezt szégyelli a haverjai előtt. (dunai) GÖRDÜLŐ HAGYOMÁNY Az „Egy pikoló világos” óta hagyománnyá vált, hogy szinte minden magyar film kezdő képsorait egy, a főváros utcáin döcögő járműből fényképezik. Ezek a film­indító járművek egészen addig poroszkálnak valamelyik főútvo­nalunkon, míg szerencsésen túlesünk a feliratokon, hogy aztán kezdetét vehesse a cselekmény. E fontos szerepben láttunk már több autóbuszt, tehergépkocsit, lopott személy­autót, sőt (igaz, csak egy kisfilmben) villamost is. A nemes hagyomány persze, lépést tart a fejlődéssel, így a „Házasságból elégséges” c. film elején már repülő­gépről láthattuk a pesti panorámát. Azóta azonban, úgy látszik, megtorpant az alkotók fantáziája, mivel a legújabb produkcióban ismét visszatértek a jól bevált autóbuszos indításhoz. Miután ily módon már annyiszor sikerült bebizonyíta­nunk, hogy közlekedő nemzet vagyunk, örömmel üdvözöl­nénk legközelebbi filmünkben egy olyan indítást, amely­nek nincs szüksége géperejű kocsikázásra ahhoz, hogy az expozíció simán gördüljön tova, a voltaképpeni cselekmény irányában... . K­o­sy­­ De Gaulle követeli az atomtitkot az USA-tól De Gaulle: Hogyne. Kennedy: Én is. (Canard Enchainé, Párizs) Hamletnak igaza van Beszámoló az új lakásról Szűr-Szabó József rajza I­esi Hamlet: Szó, szó, szó . . . Erdei Sándor rajza­­ ... és ekkora hallunk van! . . .

Next