Ludas Matyi, 1962 (18. évfolyam. 1-52. szám)

1962-05-31 / 22. szám

Nyolcszögletű üvegballonok 1. - Hát megint nem kaptukk meg idejében a gyártási tervünket fölülről! A Különleges Vegyszerek Gyárának igazgatói szobájában a mennyezetet bámulta három ember, Tar igazgató, Solti főmérnök és Vámos, az anyagbeszerzési osztály vezetője. - Majd megint úgy járunk, mint tavaly! Gyártmányaink részére nem lesz megfelelő göngyölegünk! - toldotta meg igazgatója szavait a főmérnök. - Ahhoz, hogy beszerezhessem a göngyölegeket - csattant föl Vámos -, legalább azt kéne tudnom, hogy milyen halmazállapotú lesz, amit gyártunk! 2. - Én körülbelül sejtem - szólt másnap az igazgató -, hogy valószínűleg lehetséges, miszerint esetleg tenzionsavat fogunk előállítani, nagy mennyiségben. Mintha fél füllel hallottam volna, hogy valaki odafönn ilyesmit mondott. - A tenzionsavhoz speciális, dróthálószövésű, oktaéderalakú üvegballonokra van szükségünk! - szólt kétségbeesetten Vámos. - Még ebben a percben föl kell adnom a rendelést! - Még egy percig várjunk — mondta a főmérnök kinézve az ablakon most jön a postás, hátha épp ma hozza a gyártási tervünket! De csak egy meghívót hozott a „Tervezés és Termelés összhangja” című előadássorozat legközelebbi előadására.-A pontos gyártási terv fölülről azon a napon érkezett, amelyen a tízezer darab ötven literes, oktaéder alakú üvegballon. - Gyárunk teljes kapacitását... — olvasta föl a tervet ünnepélyesen az igazgató, a következő negyedévben . . . lila parkettpaszta gyártására profilírozták . . . Mindhárman ájultan estek össze.-Miután fölmosták egymást, tanakodni kezdtek. - Most már nincs idő megrendelni a cipőpasztás dobozkákat - jajdult föl az anyagbeszerző. A főmérnök öklét rázta a mennyezet felé: - Mi nem vagyunk hibásak! - Viszont hülyék se, hogy fölöttes szervre próbálnánk hárítani a felelősséget! - intette le az igazgató.-A lila parkettpasztát ebben a negyedévben papírstanicliba csomagolva szerelték ki. Az ezért kapott újítási díjat testvériesen három részre osztották. 6. De hogyan szabaduljanak meg a tízezer, fölöslegessé vált oktaéder-alakú üvegballontól? Az ellenőrök ugyanis néhány hónap múlva már összeráncolt homlokkal álltak meg a nagyon is feltűnő göngyöleg-rengeteg mellett. Mióta legutoljára jártunk itt - mondták szigorúan -, egyet se használtak föl ezekből a drága ballonokból! - Igen, miután... - próbált mentegetőzni Vámos, de félbeszakították: - Az inkurrens, elfekvő anyagokat, melyekre maguknak nincs szükségük, vissza kell juttatni a népgazdaság vérkeringésébe! 7. De hogyan? Az apróhirdetésre a kutya se jelentkezett. - Nincs más hátra - mondta a harcedzett anyagbeszerző -, házalnunk kell velük, és ha kell, egyenként fogjuk eladni! - s vállára véve egy oktaéder alakú ballont, elszántan elindult vele a népgazdaság vérkeringésének irányában. 8. Délután jött vissza, fáradtan, porosan, de ballon nélkül. Egy számlát lobogtatott Tar és Solti ámuló szeme előtt, majd a vállalat pénztárába befizette az értékesített ballon árát. Az igazgató keresztkérdéseire azonban bevallotta, hogy saját maga vette meg, csakhogy reményt öntsön a másik kettőbe. Az oktaéder-alakú ballont hazavitte, s virágvázának fogja használni. Fog örülni a felesége, ha meglátja. Tar és Solti is vásároltak egyet-egyet. De a következő hónapok során már csak egyetlenegyet sikerült értékesíteniük. Az anyagbeszerzési osztály vezetője ravaszul népimotívumokat festett egy oktaéderalakú ballonra, és azt matyó menyecskének öltözve, a Rókus kápolna mellett eladta egy francia turistának. 10. A Különleges Vegyszerek Gyárának raktárában még mindig elfeküdt 9996 darab oktaéder alakú üvegballon. Az újabb ellenőrzés a levegőben lógott. A három felelős ember már sem aludni, sem enni, de még dolgozni sem tudott. Ott kóvályogtak műszakhosszat a göngyölegrengetegben. Néha még túlórában is kóvályogtak. Egy reggel aztán Vámos kortárs idegességében a szomszédos műanyaggyár anyagbeszerzési osztályára tévedt: - Kedves kolléga - sírta el magát az osztályvezető szobájában -, képzelje, hogy jártunk . .. És elmesélte töviről hegyire, hogy jártak. A kolléga megértőn bólogatott a végén: - Mi is hasonlóképpen megjártuk a későn kapott tervvel. Fölöslegesen szereztünk be tízezer méter speciális műgumicsövet. Az ellenőrök legutóbb már nagyon görbe szemmel méregették .. . A két anyagbeszerzőnek egyszerre ütődött szög a fejébe. Egymás füléhez hajoltak . . . 11. A legközelebbi ellenőrzés alkalmával az ellenőrök elégedetten állapították meg, hogy a Különleges Vegyszerek Gyárának raktárában egyetlen darab régóta elfekvő nyolcszögletű üvegballon sincs már. Most már csak az a gondjuk, hogyan szabaduljanak meg a tízkilométeres műgumicsőtől. Dunai Ferenc Május 17-i számunkban, Kürti András tollából megjelent egy humoreszk „A karrierista’5 címmel. Ebben az írásban szerepel egy Bóna Feri nevű szerelő, akiről azt hiszik az üzemben, hogy visszaeső huligán, s ezért mindenki neveli, mindenki igyekszik megmenteni, mindenki a kedvében jár, szép szóval, szeretettel, jutalmakkal. Nemrégiben levelet kaptunk Csepelről, egy szerelőtől, aki a Csepeli Autógyár hajtómű részlegében dolgozik, és akit — mit tesz Isten! — szintén Bónának hívnak, sőt, mi több: Ferencnek is. Az illető is hosszú ó-val írja a nevét, mint a humoreszk hőse, és valószínűleg őt is Ferinek nevezik az üzemben. „Amióta feleségem és munkatársaim — írja Bóna Ferenc — elolvasták a cikket, azóta mintegy varázsütésre megszűnt a nyugalmam, a megértés és a békesség az eddig nyugodt, békés házasságomban.” Ez úton jelentjük ki, kedves Bóna Ferenc, hogy a cikk nem önről szól. Az a Bóna csak azért lett Bóna, hosszú óval, mert a szerzőnek — véletlenül — ez a név jutott az eszébe, de eszébe juthatott volna az is, hogy Kerekes Béla... De akkor Kerekes Béla írt volna a szerkesztőségnek ... Eszébe juthatott volna az a név is, hogy Z. Bremauer Attila. De hátha van Magyarországon Z. Bremauer Attila nevű szerelő is? Arról nem is beszélve, ki hiszi el, hogy egy szerelőt Z. Bremauer Attilának hívnak?! 9- ijffalk ttldbí nm i$mí -' Mottó: Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új. Két régi jóbarát találkozik hosszabb idő után az utcán. — Na, hogy tetszik a házasélet? — kérdi az egyik. — Egész jó lenne, ha a feleségem nem beszélne folyton az első uráról. — Hagyd el, az én esetem még roszszabb. Az én feleségem folyton a jövendőbeli uráról beszél.