Ludas Matyi, 1963 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-13 / 24. szám
LE A BÜROKRÁCIÁVAL! A nyugta már megvan... Május elején baleset ért: lábamat törtem. Egyhetes fekvés után járógipszbe rakták a lábamat. Most már járnom is lehetett, sőt a járkálás a gyógyulás érdekében egyenesen szükségessé vált, de csakis bot segítségével. A botot a szakorvos felírta. Az érte járó forintokat befizettem az SZTK pénztárába, ahol nyugtát kaptam ugyan, de botot nem. A gyógyászati segédeszközök raktárában ugyanis nem akadt járóbot. Megígérték, hogy postán küldik el címemre. Ezt az egyszerű segédeszközt május végéig sem kaptam meg, s egyelőre bottal üthetem a nyomát, azaz csak ütném, de ehhez is bot kellene. N. J. Miskolc, II., Kiss E. u. 39. Habsburg Ottó Ausztriába készül Minap egy borkimérés előtt ballagtam el, hol decis poharakban lehet kóstolgatni hatnyolc féle válogatottan jófajta bort. A poharazó, mint a legtöbb ilyen poharazó, egy pincehelyiségben fészkelt, s mert kedvem támadt kétszer egy decire, a pincelejárónak vettem utamat. Tíz meredek falépcsőn hatoltam le a poharazóba, s kezemben az egy decikkel, szemlélődve álldogáltam a magas pult előtt. Nézelődésem nem is maradt jutalom nélkül, mert az alábbi pazarjelenet játszódott le közvetlenül az orrom előtt: Középkorú, egészen tűrhetően öltözött férfi álldogált számos, már üres egy decis poharak társaságában, majd az utolsó kortyot is felhajtván, bizonytalan lépésekkel elindult, hogy távozzék a poharazóból. A pincegrádicshoz érkezve azonban Szemmel láthatóan hátrahőkölt, bizalmatlanul végigmérte a tíz keskeny lépcsőfokot, mely a szabadba vezetett felfelé. Mint az alpinisták, kik a meredek alján egy pillantással felmérik a csúcsot. A férfi ezek után lábát az első lépcsőfokra helyezte, meggyőződve arról, hogy a lépcsőfok nem inog, s testsúlyát képes lesz fenntartani, azzal nagy lendülettel fellépett rá mindkét lábával, s ott lebegett a húsz centiméter mély szakadék felett. A második lépcsőfokra még feltette ezután a jobb lábát, de minden meggyőződés nélkül, nyomban meg is ingott, és visszalépett vele nemhogy az első lépcsőfokra, de a földszintre. Néhány pillanatig tétovázni látszott ilyen módon, majd legyintett, és visszaballagott a pénztárhoz, kisvártatva egy tálka egy decisekkel térve vissza kiindulási pontjához, az állópulthoz. Tekintete azt tükrözte: éljünk a jelennek, ne gondoljunk arra, mint lesz majd! Most értettem csak meg a poharazók pincehelyiségekbe történő elhelyezésének lélektanát. A vendég bizonyos idő után már nem tud felmenni a lépcsőn, s amíg még tart a pénzéből, iszik és remél. S. P. Az űrhajózás történetéből Hivatali útmutató kortársak számára Schwott Lajos rajza - Még nem tudjuk felbocsátani, előbb fel kell találni a hajtóanyagot. Balázs-Piri Balázs rajza