Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1964-07-30 / 31. szám

— Szervusz, drága öregem, ezer éve nem láttalak, sem­mit nem változtál! Ezzel a nem éppen eredeti kitöréssel ugrott a nyakamba egy kedves korombeli férfiú. Vajon ki lehet! A legegy­szerűbb lett volna megkér­dezni, de az ember viszolyog a legegyszerűbb dolgoktól. Ezért elhatároztam, hogy nagy mesterem, Karinthy Fri­gyes technikája alapján ki­kóstolom a nyájas férfiút. De még mielőtt hozzáfoghattam volna az ismert kérdés-felelet szisztémához, a segítségemre sietett: - Csuda véletlen, hogy összetalálkoztunk! Ugyanis én két perccel később indul­tam el hazulról, mint akar­tam. Már az utcán voltam, amikor a feleségem utánam kiáltott: Sándor, gyere visz­­sza, vigyél esőkabátot!” Az első nyom: Sándornak hívják. Ez is valami. — Sárika mindig ilyen fi­gyelmes - folytatta. Újabb adat: Sárikának hív­ják a feleségét. Csak így to­vább! — Hovahova! — szegeztem neki a legfortélyosabb ke­resztkérdést. Lelkesen fújta: — Bemegyek a tanácshoz, megmondom nekik a véle­ményemet. Hát már ott tar­tunk, hogy egy Kapocs Sán­dornak nem intézik el a kályha átrakását!! Kapocs Sándornak, aki egész életét a köz szolgálatának szentelte!! Óriási előrehaladás! Isme­rem a vezetéknevét és élet­útját: a köz szolgálata. Mielőtt tovább érdeklőd­hettem, ő kérdezett: - Mikor láttad Mikulics Tündét! Meghökkentem. Esküszöm, sohasem ismertem ilyen fur­csa nevű leányzót. Ismeretlen ismerősöm egyszerre zavartan köhécselt, elpirult és szánal­masan dadogott: — Bocsánat! Ugyebár nem Felköczi állatorvos úrhoz van szerencsém!! Meg sem várta a nemleges választ, köszönés nélkül elro- Táligás búcsú nélköl

Next