Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1964-07-30 / 31. szám
— Szervusz, drága öregem, ezer éve nem láttalak, semmit nem változtál! Ezzel a nem éppen eredeti kitöréssel ugrott a nyakamba egy kedves korombeli férfiú. Vajon ki lehet! A legegyszerűbb lett volna megkérdezni, de az ember viszolyog a legegyszerűbb dolgoktól. Ezért elhatároztam, hogy nagy mesterem, Karinthy Frigyes technikája alapján kikóstolom a nyájas férfiút. De még mielőtt hozzáfoghattam volna az ismert kérdés-felelet szisztémához, a segítségemre sietett: - Csuda véletlen, hogy összetalálkoztunk! Ugyanis én két perccel később indultam el hazulról, mint akartam. Már az utcán voltam, amikor a feleségem utánam kiáltott: Sándor, gyere viszsza, vigyél esőkabátot!” Az első nyom: Sándornak hívják. Ez is valami. — Sárika mindig ilyen figyelmes - folytatta. Újabb adat: Sárikának hívják a feleségét. Csak így tovább! — Hovahova! — szegeztem neki a legfortélyosabb keresztkérdést. Lelkesen fújta: — Bemegyek a tanácshoz, megmondom nekik a véleményemet. Hát már ott tartunk, hogy egy Kapocs Sándornak nem intézik el a kályha átrakását!! Kapocs Sándornak, aki egész életét a köz szolgálatának szentelte!! Óriási előrehaladás! Ismerem a vezetéknevét és életútját: a köz szolgálata. Mielőtt tovább érdeklődhettem, ő kérdezett: - Mikor láttad Mikulics Tündét! Meghökkentem. Esküszöm, sohasem ismertem ilyen furcsa nevű leányzót. Ismeretlen ismerősöm egyszerre zavartan köhécselt, elpirult és szánalmasan dadogott: — Bocsánat! Ugyebár nem Felköczi állatorvos úrhoz van szerencsém!! Meg sem várta a nemleges választ, köszönés nélkül elro- Táligás búcsú nélköl