Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1964-05-21 / 21. szám
Nekem a legkedvesebb élvezetem: Dohánnyal gyilkolni a szervezetem, Mert lassúbb hatásfoka mián, Jobb, mint a cián, A nikotin! Időről időre Leszívom tüdőre, Leszívom gyomorra, Szodoma, Gomorra, Végzetem kihívom, Aztat is leszívom! Javallja mostanság az orvosi kar: Hagyjam a dohányozást abba hamar, De hogy a napi ötven bagóm, Mely lészen bakóm, Elhagyjam én?... Alig alig! Remélem, őszre, mire jő a szüret: Beérik nálam is az érszűkület, És amire az ősz is elmen, Vérnyomás felmén ötszázra tán, Oh, drága szédülés, Szoktató szélhüdés, Kifújom körökre, Leszívom hörögve Füstjét és láváját, A finánc lábáját! Halálosabb viszonyt, mint én, s a bagó, Nem ábrázolt talán, csak Viktor Hugó, De hogy a napi ötven bagóm, Mely lészen bakóm, Elhagyjam én? ... Alig alig!■ S. P. LE A BÜROKRÁCIÁVAL Strandbérletet vásároltam. Ez arra jogosít, hogy tizenöt alkalommal önfeledten lubickoltak a Széchenyi fürdő gyógyvizében. Két hónapos időhatáron belül. De hát lehet-e szó önfeledt lubickolásról, amikor a kis kartonlap hátán levő „Tudnivalók'' egyik pontja így hangzik: „Ha technikai vagy más okból a fürdő zárva lenne, a bérlet tulajdonosa a fürdővel szemben kártérítést, vagy meghoszszabbítási igényt nem támaszthat." Tisztelettel bejelentem, hogy amennyiben a fenti eset előadódna, nem támasztok kártérítést (!) a Fővárosi Fürdőigazgatósággal szemben. De ha az elkövetkezendő két hónapban, mielőtt a bérletemet leúszkáltam volna, technikai vagy más okból a fürdő bezár, meghoszszabbításért mindenképpen folyamodok majd. Amikor bérletet váltottam, tulajdonképpen tizenöt jegyet vettem meg előre. Igaz, olcsóbban jutottam hozzájuk, mint egyenkénti vásárlás útján. A Fürdőigazgatóság viszont előre és egyszerre kapott 60 forintot, amivel már komoly vállalkozásokba kezdhet. Ez is igaz. Ezen túlmenően a magam részéről vállaltam a kockázatot, hogy az elkövetkező két hónap alatt esetleg nem sikerül kihasználnom teljesen a bérletet és elvesztek egy csomó pénzt, mert a szakszervezet hosszabb tanulmányútra küld az olasz tengerpartra, vagy 13 + 1-es találatom lesz, és külön strandot veszek magamnak, vagy netán öszszekeverednekaz évszakok, és erős fagyok lesznek lavinával, hóviharral, vagy — ami a legvalószínűbb — lustaságból nem kelek fel kora reggel satöbbi, satöbbi. Jogérzetem szerint, ha én ennyi kockázatot vállalok, csak hogy szubjektíve is elősegítsem „A tiszta Budapestért"-mozgalom sikerét, a jó ügy érdekében a Fővárosi Fürdőigazgatóságnak is vállalnia kellene, hogy üzemzavar esetén meghosszabbítja bérletem határidejét. Nem bánom, mondjuk, azzal a kikötéssel, hogy a zuhanyozót ez idő alatt már nem használhatom. (k. a.) KINT LESZEK A VÍZBŐL? Kegyelet mort Nlkotih- Irodagépesítés A budai Orgona utca — nomen est omen — tele van gyönyörűen virágzó orgonabokrokkal. Lila és fehér illatfelhők lengik át a kerteket, boldogan üldögélnek itt a lakók. Szürkületkor egy délceg Opel Rekord kanyarodik be az Orgona utcába. A kocsi rejtélyes, senki sem száll ki belőle. Ám, amikor elcsendesedik az utca forgalma, felpattan a kocsi ajtaja, egy férfi és egy kisgyerek ugrik ki belőle. A gyerek felmászik a kerítésre és szakavatott, gyors mozdulatokkal — egy szalagon dolgozó munkás egykedvűségével — tépni kezdi az orgonákat. A férfi ezalatt cigarettára gyújt és „falaz”. Amikor a lakók észbekapnak és kirohannak, a virágot szeretők beugranak az autóba és eltűnnek a zsákmánnyal. Érdekes jelenség ez. Luxusautóra telik, orgonára még nem. (tp)