Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1965-03-11 / 10. szám

4 ELIZABETH TAYLOR JÖVŐJE A hírneves amerikai filmszí­nésznő szereti a változatosságot. Az elmúlt években férjet, val­lást, hajszínt és állampolgárságot változtatott. A londoni „Punch” szerint most már csak az van hátra, hogy nemet változtasson. A könyvtári munka gépesítése MM fate l)H:Ví£TNAMROl? Sokan panaszkodtak már, hogy alig tudják követni a távol-keleti eseményeket. A dolgok tisztázásának érdeké­ben néhány kérdést in­téztem Mr. Dean Rush­­hoz, az Egyesült Álla­mok külügyi államtit­kárához. Mint ismere­tes, az amerikai külpo­litika Dél-Vietnamban igyekszik megvalósítani a Monroe-elvet, ami annyit jelent, hogy kü­lönösen a nagy kiterjedé­sű rágógumi-ültetvé­nyekre való tekintettel az országot meg kell óv­ni a helyi befolyástól. Természetes tehát, hogy Mr. Rush nemzetközi­leg elismert vietnamo­­lógusnak számít. Első kérdésem ez volt: — Mi a lényege a vietnami helyzetnek? — Ez államtitok! — válaszolt Rush készsége­sen. — Értem. És mi a vád a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság el­len? — Meg akarja dönte­ni a törvényes dél-viet­nami kormányt. — Melyiket? — Pillanat! (jegyze­teibe mélyed) Nem tu­dom kimondani a ne­vét. — Miért nem tanulja meg? — Érdemes arra a pár napra? — Mondja, nem az önök keze van ezekben a gyakori puccsokban? — Nem mindegyik­ben. Ennyi puccsot nem győznénk sem energiá­val, sem pénzzel. Van­nak spontán puccsok is. — Mit szól Khanh tá­bornok menesztéséhez? — Látja, az már a puccsok humanizálódási folyamata mellett szól, ha kivégzés helyett ki­dobják a bukott politi­kust. — Mit jelent az, hogy Khanh utazó nagykö­vet? — El kellett utaznia az országból. — Mi a véleménye a dél-vietnami hadsereg­ről? — Tanácsadókra szo­rul. — Nincs elég tábor­nok? — Dehogy nincs! Any­­nyi van, hogy egymást tapossák. — Tessék mondani, miért bombázták a Viet­nami Demokratikus Köztársaság területét ? — Nagyon rossz ideg­állapotban voltunk. — És miért bombáz­zák Dél-Vietnamot? — Abban reményke­dünk, hogy valamelyik partizán beleütközik a bombáinkba. — Tulajdonképpen mi a céljuk Dél-Vietnam­ban? — Ezt kérdezze meg az ütegeink irányzói­tól. — Meg tudná mon­dani, Mr. Rush, hogy merre van Vietnam? Az államférfi arca el­sötétült. — Mit képzel? — ki­áltotta. — Keresztkérdé­sekkel akar zavarba hozni?! Mi ez? Kvíz? Elnézését kértem, majd megkérdeztem, nem lenne-e helyes az egész vietnami kérdést tárgyalások útján ren­dezni. Rázta a fejét: — Lehetetlenség. Dip­lomáciai testületünk túl van terhelve. Annyi a tárgyalásunk, hogy azt sem tudjuk, hol áll a fe­jünk. Valamit a hadügy­minisztériumnak is dol­goznia kell. Végül megkérdeztem, mit üzen az amerikai népnek. — Azt, hogy győzni fogunk Vietnamban! — emelte fel a hangját a külügyi államtitkár. — Hogy kivel és ki ellen, az előbb-utóbb kialakul. — És ha kikapnak? Rush vállat vonz. — Hát aztán? Mi az a Vietnam? Azt sem tu­dom, merre van! Feleki László Kép a jövőből Hegedűs István rajza - Tessék, tessék, csoportos esketést is vállalunk!

Next