Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1965-02-04 / 5. szám

Logika A CSAVARGÓ ÉS A LÉLEKTAN A londoni „Sunday Express"-ben írja egy Mar­jorie Maloney nevű harrogate-i (Yorkshire) házi­asszony, hogy az egyik nap egy öreg csavargó kopo­gott be hozzájuk és enni kért. Szépen megvendégel­ték, majd megkérdezték tőle, miből gondolta, hogy nem utasítják el. — Akármilyen házba nem kopogok be — hang­zott a válasz —, csak olyanba, amelyikben madár­etető van. A . a Szabó-család megy a rádióban Méretek - Ebből kettőt kérek! Bankett — részleges takarékossággal Szűr-Szabó József rajza Kedves Ludas Matyi! Alulírott Kal­ána Mózes magyar íróember, aki több mint negyvenévi külföldi tevékenység után nemrég hazámba visszatértem, ab­ban a számomra váratlan (s valószínűleg meg nem érdemelt) tiszteletben ré­szesültem, hogy hazaérke­zésemről a sajtó is megem­lékezett. Persze szóba ke­rült életkorom is, és itt egy kis hiba történt: két lap is azt írta, sőt a számba is tette, hogy hetven éves va­gyok — hárommal több, mint amennyi vagyok. A tévedést bizonyára én ma­gam idéztem elő azzal, hogy amikor éveim számát kérdezték tőlem, kicsit (mint azt főleg korosabb nők, de férfiak is, tenni szokták), elharaptam a szót, valahogy így: „hatvenhoet” vagy „hetvanhat". Amit a kortárs arab számjegyekkel így jegyzett fel: „70.” Mint láthatod, kedves Matyi, a dolgot a mosoly­gós oldaláról nézem, s ezért fordulok Hozzád, szeretett népi hősömhöz és népi elő­lapomhoz, s kérdezlek: mit lehet ilyen esetben tenni? Azt mondod, hagyjam az egészet, csekélység, ki lehet bírni. Igaz, nem nagy dolog: viszonylag ... három a 67- hez, az alig néhány száza­lék ... és általában... De ha nem viszonylag és nem általában, hanem az adott konkrét esetben, akkor a kis szám is bosszantó, sőt felháborító arányokat ölt. Több szempontból is. Az első: hogy most már ki hi­szi el nekem, hogy tényle­gesen három évvel fiata­labb vagyok, mint amennyi nyilvánosan vagyok? A má­sodik: hogy a köztudatban a 67 éves ember, az még ember, legfeljebb egy öre­gedő ember, de aki már ke­rek 70, az már csak bácsi, egy öreg bácsi (aki — mondhatják a rossz nyel­vek — csak azért jött haza, hogy a temetésén magyar szót halljon). A harmadik, hogyha a különbséget nem a már leélt évekhez viszo­nyítjuk, amelyeket az em­ber sose számol, hanem a még ezután következő évek számához — mert csak ez fontos! —, akkor az már nem néhány, hanem csak a jóisten tudja, hányszor né­hány százalék... No de mondd már, mit te­hetek? „Hármat visszaké­rek”, ez egy csalóka cím, de azt megkísérelni, ugyebár éppen olyan reménytelen, mint bizonyos esetekben és helyeken száz forintból vagy schillingből, frankból, rubelből visszakérni hár­mat,egyáltalán mi az, amit ez esetben követelhetek? Ha Te, kedves Ludas, te híres megtorló, úgy véled, hogy semmit, akkor csak arra kérlek, tégy valamit, hogy a jövőben, vagyis má­sokkal hasonló esetben ha­sonló tévedés meg ne tör­ténhessen. Ha mi, írók és újságírók, a lapjainkban kritikusabb korú szemé­lyekkel foglalkozunk majd, ne említsük éveik pontos számát. Hallgassuk el, ha­rapjuk el. Akkor nem té­vedhetünk. De ha már té­vedni is muszáj, akkor in­kább lefelé, mint felfelé. Mert az ilyen öreg ember, tudod, olyan, hogy életében százszor is elmondta, hogy így meg úgy „adna tíz évet is az életéből”, de ezt min­dig csak úgy értette, hogy az alsó feléből, sose a felsőből... Kahána Mózes

Next