Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-02-04 / 5. szám
Logika A CSAVARGÓ ÉS A LÉLEKTAN A londoni „Sunday Express"-ben írja egy Marjorie Maloney nevű harrogate-i (Yorkshire) háziasszony, hogy az egyik nap egy öreg csavargó kopogott be hozzájuk és enni kért. Szépen megvendégelték, majd megkérdezték tőle, miből gondolta, hogy nem utasítják el. — Akármilyen házba nem kopogok be — hangzott a válasz —, csak olyanba, amelyikben madáretető van. A . a Szabó-család megy a rádióban Méretek - Ebből kettőt kérek! Bankett — részleges takarékossággal Szűr-Szabó József rajza Kedves Ludas Matyi! Alulírott Kalána Mózes magyar íróember, aki több mint negyvenévi külföldi tevékenység után nemrég hazámba visszatértem, abban a számomra váratlan (s valószínűleg meg nem érdemelt) tiszteletben részesültem, hogy hazaérkezésemről a sajtó is megemlékezett. Persze szóba került életkorom is, és itt egy kis hiba történt: két lap is azt írta, sőt a számba is tette, hogy hetven éves vagyok — hárommal több, mint amennyi vagyok. A tévedést bizonyára én magam idéztem elő azzal, hogy amikor éveim számát kérdezték tőlem, kicsit (mint azt főleg korosabb nők, de férfiak is, tenni szokták), elharaptam a szót, valahogy így: „hatvenhoet” vagy „hetvanhat". Amit a kortárs arab számjegyekkel így jegyzett fel: „70.” Mint láthatod, kedves Matyi, a dolgot a mosolygós oldaláról nézem, s ezért fordulok Hozzád, szeretett népi hősömhöz és népi előlapomhoz, s kérdezlek: mit lehet ilyen esetben tenni? Azt mondod, hagyjam az egészet, csekélység, ki lehet bírni. Igaz, nem nagy dolog: viszonylag ... három a 67- hez, az alig néhány százalék ... és általában... De ha nem viszonylag és nem általában, hanem az adott konkrét esetben, akkor a kis szám is bosszantó, sőt felháborító arányokat ölt. Több szempontból is. Az első: hogy most már ki hiszi el nekem, hogy ténylegesen három évvel fiatalabb vagyok, mint amennyi nyilvánosan vagyok? A második: hogy a köztudatban a 67 éves ember, az még ember, legfeljebb egy öregedő ember, de aki már kerek 70, az már csak bácsi, egy öreg bácsi (aki — mondhatják a rossz nyelvek — csak azért jött haza, hogy a temetésén magyar szót halljon). A harmadik, hogyha a különbséget nem a már leélt évekhez viszonyítjuk, amelyeket az ember sose számol, hanem a még ezután következő évek számához — mert csak ez fontos! —, akkor az már nem néhány, hanem csak a jóisten tudja, hányszor néhány százalék... No de mondd már, mit tehetek? „Hármat visszakérek”, ez egy csalóka cím, de azt megkísérelni, ugyebár éppen olyan reménytelen, mint bizonyos esetekben és helyeken száz forintból vagy schillingből, frankból, rubelből visszakérni hármat,egyáltalán mi az, amit ez esetben követelhetek? Ha Te, kedves Ludas, te híres megtorló, úgy véled, hogy semmit, akkor csak arra kérlek, tégy valamit, hogy a jövőben, vagyis másokkal hasonló esetben hasonló tévedés meg ne történhessen. Ha mi, írók és újságírók, a lapjainkban kritikusabb korú személyekkel foglalkozunk majd, ne említsük éveik pontos számát. Hallgassuk el, harapjuk el. Akkor nem tévedhetünk. De ha már tévedni is muszáj, akkor inkább lefelé, mint felfelé. Mert az ilyen öreg ember, tudod, olyan, hogy életében százszor is elmondta, hogy így meg úgy „adna tíz évet is az életéből”, de ezt mindig csak úgy értette, hogy az alsó feléből, sose a felsőből... Kahána Mózes