Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-12-30 / 52. szám
IGÉNYES HÖLGYVEZETŐ |^*5# “38 «03* •«* ?* ^ ^ S£ ?£{.#32 ^^^■^^^■■^•255-i?* - Majd én megmutatom, hogy Trabanttal is lehet feltűnést kelteni... - Megpukkadnak Kovácsék, ha meglátják, hogy mekkora kocsit hoztunk külföldről . .. SOKÁIG KELL VÁRNI EGY AUTÓRA .10 ag3u. - Ezt a mázlit, öregem . . . Mire letelik az öt év, amit a sikkasztásért kaptam, éppen átvehetem a kocsit. r&umammvrzJMMn: Jdd törlékedk PATRIOTIZMUS Szeretek beszélgetni a fodrásszal, a postással, a parkőrrel, a taxisofőrrel, de főleg a hálókocsikalauzzal. Érdekes emberek, sokat látnak, hallanak, járják egész Európát. Eddig, valahányszor Franciaországba utaztam, mindig öszszebarátkoztam a hálókocsikalauzzal. Közlékenyek, gyorsan felmelegszenek. Unatkoznak. Százszor elnézni ugyanazt a hegycsúcsot, ugyanazt a folyót, még csak-csak. De százegyszer? Tavaly mondta ugyanis az egyik francia hálókocsikalauz, hogy most látja százegyedszer a Hohe Tauernt. És ásított. Tehát éppen a százegyedik útnál unta meg. Nincs meghatározva, hányadik látásra un meg valamit az ember. Vonatkozik ez nőre, főnökre, színészre, feleségre. Az idén is francia volt a hálókocsikalauz, s annyit még elárult magáról, hogy párizsi, folyamatos társalgásba azonban nem tudtam belevinni. Nem érdekelte se a sport, se a politika, se az űrhajózás. De tovább próbálkoztam. Kíváncsi voltam, mi a nyitja. S végül is rájöttem. — Melyik quartier-ben lakik’. — kérdeztem, vagyis melyik városnegyedben. Erre aztán felcsillant a szeme. — A tizennyolcadikban! És áradt belőle a szó Párizs egyik szerény kerületéről. A párizsi francia ugyanis rajong a quartier-jáért, az neki a legszebb, a leggyönyörűbb, ott a világ közepe. Ha más nem, egy ferencvárosi ezt megérti. Amikor megérkeztünk Párizsba, ő füttyentett hordárért, majd mindenkit félrenyomva, segített a leszállásnál. S nem akarta elfogadni a borravalót. De azért elfogadta. KRITIKA A híres színész vidéken vendégszerepel. Természetesen nagy sikere van. Háromszor megismételtetik vele azt a számot, ami miatt az ország lakosainak felén karműtétet kellett végezni. A könyökükön jött ki ugyanis az a bizonyos dal. És egy ilyen kinövéssel nem lehet komoly termelőmunkát végezni. Az előadás végén odamegy a színészhez a helybeli dalárda basszistája, s hosszan rázza a kezét. — Gratulálok, művész úr! Nagyszerű volt! A színész szerényen mosolyog. A basszista hozzáteszi: — De azért a filmen és a televízióban élethűbbnek tetszik lenni. AZ ORVOS Panaszkodom az orvosomnak, hogy rosszul alszom. — Vagy rögtön elalszom — mesélem —, és akkor három órakor felébredek, és hánykolódom reggelig, mert háromkor már nem lehet bevenni semmit, mert akkor egész délelőtt bamba lesz az ember. Vagy pedig képtelen vagyok elaludni, de ha beveszek valamit, az csak háromnégy óráig hat. — Pontosan az én esetem - feleli az orvos. — Rögtön felírok valamit — És ez használ? — Nem tudom. Majd megtelefonálod. Ha jó, szedni fogom én is. DRUKK A Vígszínházban, A fizikusok premierjén, színpadra lépésre vár a fiatal színész. Rettenetesen drukkol. Odamegy hozzá az egyik fizikus alakítója, s megfogja a vállát. — Mit drukkolsz? Neked könnyű. Te a főpróbán pocsék voltál, te csak jobb lehetsz. De én óriási voltam, és nem biztos, hogy ma meg tudom ismételni. Fendrik Ferenc !