Ludas Matyi, 1967 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1967-11-02 / 44. szám
Pedagógia Főszerkesztő: Tahi László — Szerkesztő: Földes György Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat - Felelős kiadó: Csollány Ferenc - Szerkesztőség: Budapest, VH1 , Gyulai Pál utca 14. Tel.: 335-718. - Kiadóhivatal: VIII., Blaha Lujza tér 3. Tel.: 343-100. *142-220 - 67 127 - Kossuth Nyomda, Budapest____________ Árusítja a Magyar Posta INDEX: 255041 ' t. V '*'■ i -fi.' I.: ■■■'*■ *n£m* M#** irt, .■iá*-.-*»»--»'* (■*»»**' V--' \AStAR.I - Ne bántsd, ebben a korban olyan érzékenyek! . . . Gondos ellenfél Elméleti ember hátha valaki nem ismeri. Mottó: Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új. Prepatics a nyáron, amikor elviselhetetlen volt a hőség, lement a Dunára, levetkőzött, és noha azon a helyen tiltva volt a fürdés, bement a vízbe. Úszni nem tudott, és csakhamar elvesztette lába alól a talajt Épp akkor ment arra egy rendőr és rákiáltott: Azonnal jöjjön ki, itt tilos a fürdés! — Én nem fürdök — mentegetődzött Prepatics —, én fuldoklok!* Egy festő megfestette egy kétes üzleteiről híres, gazdag bankár portréját. A portré elkészült, de a bankár nem akarta átvenni, mert, mint mondotta, nem hasonlít rá, és senki sem fogja felismerni. - Adja ezt írásban — mondta a festő -, akkor egy vasat se kell fizetnie. Ez meg is történt, és a festő pár hét múlva kiállította a képet egy tárlaton, a következő címet adva neki: EGY ISMERT SZÉLHÁMOS ARCKÉPE. A bankár másnap elrohant a tárlatra, azonnal megvette, és magával vitte a képet.