Ludas Matyi, 1967 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1967-03-23 / 12. szám
LE A BÜROKRÁCIÁVALI FELEDÉKENYSÉG Töredelmesen bevallom, hogy nagyon feledékeny vagyok, és gyakran elhagyom a holmijaimat. Több apróság mellett nemrégiben elvesztettem az olvasókönyvemet is. Anyukám hiába járja a boltokat, sehol sem kap első osztályos olvasókönyvet, mindenütt azt mondják, majd csak augusztusban lesz. Azóta is azon tűnődöm, hogy tudták olyan pontosan kiszámítani a tankönyvkiadó bácsik, hány elsős lesz az idén, hogy pont annyi olvasókönyvet nyomtattak és egygyel sem többet?! Vagy ők is feledékenyek, s elfelejtkeztek azokról gondoskodni, akiknek valamilyen okból évközben lenne szükségük új könyvre? Benkő Lacika Budapest Johnson „nyitott ajtó”-politikája (A bécsi ,,VolksUmme”-ből) Klimfe JimmimM Hovatovább iparunk lendületes fejlődése következtében kiszorul a hazai piacról minden nyugati árucikk. Nem kell az idegen portéka, derék mérnökeink, munkásaink mindent elő tudnak állítani idehaza. Annál elszomorítóbb, hogy krimiből még mindig importra szorulunk. Drága pénzért, nemes valutáért hozatjuk be a külföldi szemetet, ahelyett, hogy a hazaival élnénk. Én bizony aszondom: magyar embernek magyar krimit, magyar anyagból adjunk! Íme a bizonyság — csupán néhány miniatűr —, hogy a krimigyártáshoz szükséges valamenynyi nyersanyaggal rendelkezünk. AUTÓS ÜLDÖZÉS. A bandita bevágja magát áramvonalas Trabantjába, belelép a gázpedálba, és 30 kilométeres szédületes sebességgel robog el a tett színhelyéről. Üldözői egy Warszavával 30 kilométeres sebességgel követik, a bandita eléri a Tanács körutat, zöld jelzésnél tovább robog. Szerencséje van: mivel itt szinkronlámpák vannak, az üldöző kocsi pirosat kap. A Trabant egyre fokozza a sebességét. A tengelykapcsoló meghibásodik, a garancia lejár. A bandita a legközelebbi szervizbe robog, ahol villámgyorsan négy hónap alatt megjavítják. A Warszawa természetesen lemarad, mert lejárt a menetlevele. KÖRÖZÉS. A gyilkos elővigyázatlan volt. Menekülés közben a helyszínen felejtette télikabátját. A ruhaszakértő megvizsgálja, és a következő nyilatkozatot teszi: „Rómeó modell, kevert gyapjúanyagból. Gyártja a Rétényi Ruhagyár százezres szériában. Ennek alapján az életben meg nem találjuk.” HOVA TEGYÉK A HULLÁT! A gyilkosok el akarják tüntetni a hullát. Beteszik a Kuka-tartályba. Jönnek a kukás emberek, és otthagyják: „Ilyen nehéz vacakot nem cipelünk, hol van ez megfizetve?" — káromkodnak. A kazánházba nem vihetik, mert a házkezelőség engedélye nélkül civil személyeknek belépni tilos. Végül kiviszik a téesz krumpliföldjére. — De mi lesz, ha jön a kapálás? - aggodalmaskodik az egyik. — Nem jön ... — nyugtatja meg a főnök. A SZÁLLODA. Az áldozat érzi, hogy veszélyben van, mindenütt lesnek rá. A lakására nem mer visszamenni. Éjszaka szállodában kell aludnia. Felhívja tehát a Belkereskedelmi Minisztérium szállodaipari igazgatóságának főelőadóját, és kéri, engedélyezzék, hogy mint budapesti lakos budapesti szállodában alhasson. Ez nem lehetséges, mert csupán életveszélyben van, de nem tudja igazolni, hogy lakásában födémcsere folyik. Vidékre utazik tehát, hogy mindenki elől elbújhasson. A sárszegi Lila Ökör szállodában nyittat egy négyágyas appartement-t, ahol már egy anyagbeszerző, egy számlarevizor és egy taccsbíró alszik. Végre egyedül van ... VESZÉLY!!! Az áldozat újra a saját szobájában. Léptek közelednek. Kip-kop-kip-kop. Még öt lépés, még négy lépés, még három lépés. Megismeri a gyilkos lépteit. Szerencsére ott a telefon, s a fejében a rendőrfelügyelő száma. Csak tárcsáznia kell. Csak tárcsázik. Halló, felügyelő ? Nem, itt a Melléktermékértékesítő Vállalat fényező telepe ... Gyorsan újra .. . Mással beszél... Még két lépés, még egy lépés. Kattanás ... Az iker elvette a vonalat. Még fél lépés. Az áldozat kileheli lelkét. (Strumfetzl néni, az iker, éppen az áfonyabefőtt receptjét diktálja az ángyikájának ...) Novobáczky Sándor -------*1— Hiúság 11