Ludas Matyi, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-27 / 26. szám
GAZDAG SZÓKINCS % tó Víz" vém w JtüSr % J* Mz.% HÁZTARTÁSI SLÁGER - Dióst eszem, ropog a fogam alatt... mm nézem a csónakot Szövetségünknek van egy sportköre, ennek a sportkörnek van egy kétpár evezős, gurulóüléses csónakja (magyarul: kielboot), ezt a csónakot én a múltkor elkértem avval a hátsó gondolattal, hogy vízre szállok vele. A csónak fönt volt az ötödik álláson, vagyis kb. 2 (azaz: kettő) méter magasban, szabályosan fenékkel fölfordítva úgy, hogy a belsejét láthattam, a guruló üléseket, a lábtókat, a fenékdeszkákat, amelyek egyenként és összesen elnyerték tetszésemet. Egyszóval nagy tetszéssel néztem a csónakot. — Szeretnék vízre menni vele — szóltam a készségesen mellettem várakozó garázsmesternek. — Semmi akadálya — mosolygott —, tessék megfogni ezt a végét, én megfogom a másikat. Odaléptem, ágaskodtam, épp az ujjam hegyével sikerült megérintenem a csónak farának szélét. Valamikor, nem is olyan régen, még az volt a gyakorlat, hogy a csónakgarázsnak volt két alkalmazottja, akik ezt a munkát elvégezték. Ma azonban — mint erről értesültem — a csónakgarázsban is áttértek az önkiszolgálásra. A garázsmester, mint egy személy, csupán segíteni köteles. A gyengéd szívű garázsmester ekkor szerzett egy kerti széket, amolyan billegős alkotmányt, s mondta, próbáljam arról elérni a csónakot. Megpróbáltam, sikerült. Már vállamra is emeltem, amikor megmozdult alattam a szék. Éreztem, most két eset lehetséges: vagy a csónak esik le és törik ripitytyára, vagy én. Nem akarok dicsekedni, nagy lélekjelenléttel, a másodperc tört része alatt vállaltam az áldozatot. Engem ugyanis megcsináltat az SZTK, de a csónakot nekem kellett volna megcsináltatnom. S. L. LE A BÜROKRÁCIÁVAL! NEM MIND ARANY, AMI ARANY Van nekem egy daruszerű Longines karórám, amelyet egy egész más ügyben el akarván adni, bevittem az Órás Szövetkezet Petőfi Sándor utcai boltjába. Az üzletben megvizsgálták az órámat, és sajnálkozva kijelentették, hogy az órát nem vehetik meg, mert többet ér, mint gondolom, miután 10 karátos arany van benne. Átküldték a Párisi utca 5. alá, ahol vehetnek aranyat. Megörülvén, hogy órám értéke emelkedett, átsiettem a megjelölt helyre, ahol fagyosan közölték velem, hogy a 10 karátos arany náluk nem arany, ezért az órát nem vehetik meg. Egy pillanatra megdöbbentem, de aztán rájöttem, hogy végzetes, földrajzi jellegű hibát követtem el. Miután a Petőfi Sándor utca jobb oldalán nem vehetik meg az órát, mert arany, az utca bal oldalán nem vehetik meg, mert nem arany, az órát nyilván az úttesten kellett volna eladni. Ezt elmulasztván, nem maradt más hátra, mint egész egyszerűen — ahogy mondják — maszek alapon, „kéz alatt” kell „elpasszolni” az órát. Szomorúan, hogy nem tudok az állammal kereskedni, elmentem a Majakovszkij utcai műszaki bizományi áruház elé, ahol kémeim jelentése szerint népes maszek órabörze működik. Óra- és táskarádió-szakértők maroknyi, de lelkes csapata fogadott. Lecsatoltam az órát és felmutattam. Egy nem nagyon biztató kinézésű, ragyavert, középkorú úr megnézte az órát, aztán mutatott egy viharvert Cornavin órát, ami a legjobb indulatú becslés szerint sem ért negyedannyit sem, mint az én órácskám és így szólt: „Ha három kilót rátesz, apuskám, megkaphassa eztet.” Mondanom sem kell, hogy megtartottam aztat, ami az enyém volt. Ezek szerint maszek alapon sem lehet kereskedni. Hát most mit csináljak? Soós András DIOGENÉSZ ÉS A LAKBÉRPÓTLÉK *SVÍtM Jár magának egy egész hordó? JÓMÓDÚ TÉESZ AZ UTOLSÓ CSUKLÓS JÁRAT MAGNETOFON — Majd ha nagy leszel, megtudod, hogymit kellett tőled szenvednem ... TŰNŐDÉS V__. htv^ - Egészen jól megvagyunk. Nem kellene elválni?