Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-02 / 1. szám
60 jjf ^JHinden okaitoknak és barátunknak boldog és énét kívánunk! Névadás a cipőboltban ősz hajú és fájós lábú Néni ment a cipőboltba: — Van-e, lelkem, magas szárú Cipőjük? — ezt tudakolta. Eladónők összenéztek. Nevetett a szemük, szájuk: — „Kismama-cipőnk” van, néni. Akarja, hogy felpróbáljuk? A néni az eladóhoz fordult: — Hozza máris, szentem! Ha én hordom, a cipőből „Nagymama-cipő” lesz menten. K. Tóth Lenke SZAKSZERŰEN Sétálok a gyöngyösi Kossuth Lajos utcán, nézegetem az üzleteket. A 24. sz. házban levő Vas- és Edénybolt kirakatában elgondolkodtató feliratra leszek figyelmes: „Szaküzletben nagyobb a választék Eddig rendben is van. Nincs ebben semmi különös. „Szakszerűbb a kiszolgálás” — mondja a felirat második része. Ezt sem vonom kétségbe — így természetes ez. Szakboltban, ugyebár, szakemberek szolgálnak ki, tehát a kiszolgálás rendkívül kulturált, szakszerű formája már eleve biztosított. Ha pl. villanytűzhelyéhez esetleg kályhacsövet kívánna vásárolni a csak kevéssé tájékozott vevő, okos szóval, de rendkívül határozott módon beszélik le céltalan cselekedetéről. Mi hát a baj? Az, hogy ebben a boltban nem szolgálnak ki szakemberek. Itt nem szolgál ki senki, azaz, hogy mindenki kiszolgál. Ugyanis az idézett felirat alatt nagy betűkkel ez áll a kirakatüvegen : „önkiszolgáló bolt”. Magam és minden itt vásárolni szándékozó vevőtársaim nevében köszönöm a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat előlegezett bizalmát, szakértelmembe vetett őszinte hitét, miszerint így ismeretlenül is tudni véli rólam és ezernyi vevőtársamról, hogy akkor leszünk mi igazán szakszerűen kiszolgálva, ha ezt magunk tesszük. Pálinkás Zoltán Budapest TATAROZÁS MIATT A Mártírok útja 35—37. számú lakóépületen végzett homlokzat-felújítási munkához állványt készítettek. A házban levő Keravill-üzlet erre függesztette ki a következő szövegű táblát: „A ház tatarozása miatt a kiszolgálás zavartalan!” Szóval ez kellett, egy rendes kis tatarozás, hogy végre zavartalan lehessen a kiszolgálás! Hány üzlet szorulna hasonlóra! Mildner László Budapest t1J NYOMÓGOMB A Ludasban nemrég közölt „A hiba a készülékben van” című cikk egyik gyártmányunkkal, az elektromos kézszárítóval foglalkozott. A gyártmány kibocsátása után sok észrevételt kaptunk vásárlóinktól. Ezeket a leggondosabban kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a gyártmány konstrukciója megfelelő, a hiba — műszaki szempontból — viszonylag lényegtelen, ennek ellenére az üzemi felhasználásban valóban súlyos zavart jelentett. A kereskedelemben beszerzett óra, pillanatkapcsoló és nyomógomb időszakonként nem dolgozik összhangban. Az új nyomógombot házilag gyártottuk le olyan kivitelben (peremesen), hogy ne ragadhasson be ezután. Reméljük, hogy ezzel a változtatással a kézszárítónk működése a jövőben kifogástalan lesz. Lázár József ig., „Labor” Műszeripari Művek Esztergom CSIZMA Alig három évig tartó, csizmahegyre menő küzdelem után sikerült meggyőzni a cipőipar képviselőit arról, hogy hölgyeink nem kizárólag táncparketten és hálószobákban óhajtják viselni a divatos, hosszú szárú lábbeliket, hanem olykor — uram bocsá’ — az utcákon, sőt — minő vakmerőség — a vidékiek réteken, úttalan utakon is! Hölgyeink — kitartásuk jutalmául — ma már vízhatlan, nem pediglen talpatlan csizmákban járhatnak. Most rajtunk, férfiakon a sor: Követeljük kart-karba öltve, egyhangúan, a vízhatlan férficsizma gyártását! Követeljük az új típusú férficsizmát, melynek talpa tartós hűséget esküdött a felsőrésznek! Nem akarunk úgy járni, mint az egyszeri ember, aki sárga csizmát hordott és mezítlábas nyomot hagyott ... (csód) A heringből hatta után szardínia lesz! A Közért előtt sorbanállás. Itt valami, a kedves fogyasztó számára előnyös árusítás folyik. (A pesti embert ellenállhatatlanul vonzza minden csoportosulás.) Hát nem csoda, hogy ennyien tolonganak az utcai árus bódéja előtt, ebben a zimankós, kellemetlen időben: szardíniát árulnák, mégpedig dobozát 7 forintért! Mindenki tudja Pestbudán, hogy ennek a jóízű és nagyon tápláló halféleségnek 12—14 forint az ára dobozonként. Ez a doboz ittkissé laposabb, mindössze 14 deka a tartalma, de hát: — Elég ez egy embernek, teával, vacsorára — magyarázza a népnek a nyugdíjas bácsi, és a „szardínia” szóra úgy nyalja meg a szája szélét, mint az, aki nagyon régen nem részesült ebben az ínyencségben. És folytatja, nyilván azért, mert úgy véli, hogy „szódavízzel bélelt” pótlélikabátja láttán némi magyarázattal tartozik: — Én nyugdíjas vagyok, vigyázni kell a krajcárra. Hát nem költhetek vacsorára 14 forintokat, se tizenkettőt. De meg se is bírnám enni azt a nagy doboz szardíniát, citrom is kell ám! De hét f rancsit költhetek vacsorára én is. Ennyi szardínia épp elég nekem vacsorára. — S az árushoz, mert ő jön sorra: — Kérek tíz dobozzal! Sajnos, az öregúr nyomban eltűnt a tömegben, mielőtt utána kiabálhattam volna: Álljon meg a menet, bácsikám! Maga a szardíniára nyalta a szája szélét, ugye? Ám ez, amibe maga a hetven „francsiját” invesztálta, nem szardínia! „SARDELE Atlantic”. Ez áll a doboz szalagján. Román szardella. Ha igaz! Ugyanis kétféle suskus is van ebben (azon kívül, ami benne van)! A magyar szövegű szalag, amit már nálunk ragasztottak rá, így szól: „SZARDÍNIA ATLANTIC hering darabok babérlevéllel, borssal ízesített olajban”. Hát a babért inkább az érdemli, aki ezt a „csodát” létrehozta! A szardellának nevezett halacska nálunk szardínia lett, de olyan szardínia, amely holta után heringgé változott! Egy dobozzal vettem belőle. Hát valóban hering volt az istenadta. S jó is. Mármint annak, aki a heringet szereti... György Ferenc 1967 februárjában a 11-es autóbusz végállomását a Mechwart téren körülbelül 50 méterrel feljebb — hegynek felfelé — tolták. Mivel a Bimbó úton és környékén más közlekedési eszköz nem jár, naponta ezerezerkétszáz utas a városból jövet, munka, bevásárlás után felpakolva kapaszkodik ide fel. Így hát nehezményeztük ezt a ráadást. Ezenkívül a várócsarnok a helyén maradt, kénytelenek voltunk (és vagyunk) ötven méterrel feljebb a szabad ég alatt várakozni és immár két tél havát, ősz esőjét és nyár vad napsütését fedél nélkül eltűrni. Panasz, levél, cikk tolmácsolta a boszszankodást. Még az elmúlt év elején, 1967 áprilisában, a Fővárosi Autóbusz Üzem illetékes osztályvezetője válaszában így oktatott ki: „... A 11-es jelzésű autóbuszjárat megállójának áthelyezése nem az utasok bosszantása cél A MEGÁLLÓ ESETE fából, hanem a régi megállóhelynél építendő föld alatti W.C. munkálatai miatt vált szükségessé. A munkálatok befejezése után a megállóhely visszahelyezést nyer és addig kérjük az utasok türelmét.” Amunkálatok hónapokkal az áthelyezés után kezdődtek meg és rekordtempóban folytak. Elbúcsúztunk a tavasztól, a nyártól, a téltől, jött az újabb tavasz, szemben egy hatemeletes házat építettek fel, a lakók beköltöztek, egy újabb házépült felfelé, csak éppen a föld alatti rejtekhely nem készült el. De még az ilyen építkezés is véget ért egyszer. Bőven számított ötnegyed év után, 1968 július elején. Emiatt táncra perdültünk, ami a budapesti ember naiv, bizakodó lelkét mutatja. Mert az illetlen elemhely körül valami nincs rendben megépítették, de ma sem használják. És a megállót? Visszahelyezték? Ugyan! Szó sincs róla. December második felében még mindig külön van a szép üvegezett várócsarnok — a tavaszszal mindannyiunk örömére újrafestették és lakkozták —, a vándorok viszont csak mélán sóhajtanak, amikor mellette elbaktatnak és fel a hegynek további ötven métereket kapaszkodnak. Újabb leveleket, panaszokat, beadványokat köröznek a lihegő utasok, primitív eszükkel egyszerűen nem értik, hogy az Autóbusz Üzem miért nem intézkedik. Itt a tél, álldogáljunk továbbra is a szabad ég alatt, mert a közönség gondját viselő egyesek ...? Vagy talán a várócsarnokot át akarják adni a létesítendő magyar Skanzennek? Esetleg gesztenyesütőnek adják bérbe? Egy gebines lángos-szakember már jelentkezett! N. J. TORONYÓRA — LÁNCCAL Hurcolkodás közben eltörött fénycsőfoglalatomat Tatabányán, a Vértes Áruházból akartam pótolni. Kérésemre az eladó egy pár csőfoglalatot és egy gyújtófoglalatot tett elém. Mikor közöltem vele, hogy én csak egy darab csőfoglalatot kérek, sajnálkozva mondta, hogy külön nem lehet vásárolni. Kérdem, kedves Ludas, ha valaki láncot akar venni, kell venni hozzá toronyórát is? F. I. Tatabánya-Új város