Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-01-02 / 1. szám

3 KRIMI Egy párizsi fegyverkereske­désbe berobban egy elegáns nő, és dühös mozdulattal a pultra csap egy pisztolyt: — Itt vettem ezt a vacakot, de rossz a célgömbje és teljesen használhatatlan. Háromszor lőt­tem a férjemre és a golyó mind­­háromszor mellé ment. — Asszonyom — tárja szét karjait a kereskedő —, hogy mi egy rossz pisztolyt adjunk el, az teljességgel kizárt dolog. Tessék talán behozni a kedves férjét, majd kipróbáljuk rajta. A társaságban a híres magán­detektív vitte a szót: — Odamentem a tett színhe­lyére, természetesen magammal vittem kitűnően idomított rend­­őrkutyámat is. A holttest mel­lett egy női zsebkendő feküdt, felemeltem, csak úgy dőlt be­lőle a rezedaparfőm illata. Meg­­szagoltattam a kutyámmal, az abban a pillanatban elkezd ro­hanni, alig értem utol, de egye­nesen az egyik villa kertjébe s ott megállt a virágok közt. — És ott volt elbújva a tettes? — kérdi valaki. — Nem. De igen sok rezeda nyílt a kertben. A detektív minden apró rész­letre vonatkozóan alaposan ki­faggatja az eset szemtanúját. — Szóval, ön azt mondja, hogy ott állt a lépcsőházban, amikor a lövések eldördültek . . . mondja meg pontosan, milyen volt a helyzet a lépcsőházban, hogyan, merre mentek a lép­csők? A tanú egy darabig gondolko­zik, azután büszkén kivágja: — Hát kérem, amikor fent ál­lottam az emeleten, akkor úgy láttam, hogy az összes lépcsők lefelé mennek, amikor pedig a lö­vések után leszaladtam a föld­szintre, világosan láttam, hogy valamennyi lépcső fölfelé vezet. Wisnyovszky János BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! — Egészsé­günkre! — Egészsé­günkre! császár Tamás rajza CSALÁDI KÖR — Nem kényeztetjük mi el túlságosan ezt a gyereket? KARÁCSONY UTÁN — Némi reklamációm lenne a kisfiam­nak vásárait indián felszereléssel kapcso­latban! MODERN HÁZASSÁG­KÖTÉS — Drágám, ki­hívtam a TV-hír­­adót. HALLOTTUNK EGY VICCET Vihar Skóciában. Egy vándor menedéket kért egy kastélyban. Az inas a fogadószobába vezeti a didergő szálláskere­sőt. Jön a házigazda, aki készséggel felajánlja éjszakára ez egyik szo­báját. Az inas a toronyszo­bába vezeti a vendéget. Rideg, barátságtalan te­rem, a vendég megkér­dezi: — Olyan kísérteties ez a nagy szoba! Nem történt itt még sohasem valami furcsa, rend­kívüli dolog? — Negyven éve nem — válaszolt az ősz inas. — És mi történt negy­ven évvel ezelőtt? — Reggel élve jött ki onnan egy vendég. (p) Éjféltől mindenki idősebb egy évvel. Tükörbe néz egy hölgy Vad, ifjonti hévvel. Merengve szemléli Redőit az orrán: Legalább tíz percet késhetne az órám . . . G. Sz. PRAKTIKUS SZÁMTÁBLA GY ENGED CÉLZÁS - Hogy megy a munka? - Köszönöm, igazgató elvtárs, nálunk a fú­rás mindig is jól ment.

Next