Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-07-10 / 28. szám
FELELŐSSÉGREVONÁS — Mondd, hol kujtorogtál eddig?! A cukrosbácsit, a fiatal lányok gaz csábítóját, a harmincegyedik kerületi erkölcsrendészet bravúros nyomozás után érte tetten a Som utcai technikum előtt. Mivel már napok óta nyomoznak utána, és a Klimpir utcai gyors- és gépiró iskolánál, a Puma utcai közgazdasági technikumnál is megfigyelték már, sőt a Som utcában, kezében a bűnjelet, egy nagy zacskó promencli cukrot is megtalálták, nem volt értelme a tagadásnak. A harmincegyedik kerületi kapitányságon, ahová bekísérték, a cukrosbácsi mindent beismert. Kiderült hogy a tettes nyugdíjas könyvelő, budapesti lakos, és hetvenhárom éves. Ennek ellenére naponta tűnt fel valamelyik iskola előtt, hogy ajánlataival megbotránkoztassa a serdülő ifjúságot. A kapitányságon doktor Kelemen százados hallgatta ki. — Tudja, hogy magát csalogatós embernek hívják a kislányok? — kérdezte az elvetemült embertől. — Persze, hogy tudom, és csalogattam is őket — válaszolt az öreg csendesen. — Pénzt is ígért nekik? — Természetesen. Én becsületes ember vagyok. — Ezt talán most hagyjuk, inkább arra feleljen, hogy hány kislánynak tett ajánlatot? — Legalább száznak, és tizenöten el is fogadták. — Szégyellje magát! Tudja, hogy a szülőktől is érkezett hozzánk bejelentés? — Azok nem a szülők voltak, hanem a konkurrencia! — Szép kis konkurencia lehet! Azt mondja meg, miért tette? — A pénz miatt. Kevés a nyugdíjam, és szükségem van minden fillérre. — Maga a csábításért pénzt fogadott el? — Természetesen. Fejenként húsz forintot. A tizenöt kislány után pontosan háromszáz forintot kaptam. — Kitől? — Az Egyesült Studniművektől, ahonnan nyugdíjaztak. Az ő megbízásukból vártam a kislányokat az iskolák előtt. Igazolni tudom. — Mit tud igazolni? — Hogy az Egyesült Stucniművek munkaerő-toborzója vagyok. Tetszik tudni, kevés a vállalatnál a stucniszövő, a stucnifestő, a gyors- és gépírónő meg az adminisztrátor. Ma mindenki táncdalénekes, stewardess, vagy idegenvezető szeretne lenni. Legjobb esetben egyetemre jelentkeznek, csak hogy dolgozni ne kelljen nekik. — És miért ígért cukorkát a lányoknak? — tette fel a keresztkérdést doktor Kelemen. — Mert nálunk, a műhelyben védőétel a cukorka. Napi tíz deka promenoli. — Megdöbbentő! — ,A kollektív szerződés írja elő. — Nem az a megdöbbentő, hanem az, hogy maga munkára csábítja a kislányokat — Csak a végzősöket. Valakinek dolgozni is kell, ha már engem nyugdíjaztak. — Ön szabad, csak azt mondja meg, hogy ki volt az a kislány, akit ma délben a technikum előtt megsimogatott? — kérdezte doktor Kelemen. — A kisunokám, Marika, ő is most végzett. — Természetesen, őt is beszervezte az Egyesült Studniművekhez ? — Isten őrizz! Dehogy szerveztem. Hiszen a többi kislányt is főleg azért csábítottam el dolgozni, hogy helyettük a kisunokámat, Marikát vegyék fel az egyetemre — mondta búcsúzóul a cukrosbácsi, és vidáman, fütyörészve lépett ki a szobából. Miklósi Ottó ITT A VAKÁCIÓ! Merre csavaroghatott el ez a gyerek?!... RAVASZ ELLENÖK MI JÖHET MÉG? A villamos nélküli közlekedés SZNOBOK — Mennyivel jobban élveznénk ezt a Balatont, ha külföldi lenne.