Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-07 / 32. szám

FELVÉTELIZŐ MUNKÁS - Mire átjutok, lejár a próbaidőm! MEGFONTOLT KEMPINGEZŐ oo - Ha tud bográcsgulyást főzni, beszállhat!... A VILÁG ANEKDOTA Sokan ismerik nyilván ezt a szót, hogy Fregoli, így nevezik az átváltozó­művészeket, a kifordítható kabátokat De azt már kevesen tud­ják, hogy Fregoli, ponto­sabban Leopoldo Fregoli, római születésű színész volt, harminchárom eszten­deje halt meg, hetvenegy éves korában, s a gyors öltözéséről nevezetes vilá­got járó átváltozóművész családi neve vált sokféle­képpen értelmezett foga­lommá. Már életében számos tör­ténet járt róla közszájon, egyik legnevezetesebb ka­landja a genovai állomás­­főnökkel esett meg. Fregoli mester ugyanis sokfigurás férfiak, nők sorát szerepeltető darabjait egy gépmester, egy öltöz­tető és egy fodrász segít­ségével maga játszotta el. Ezzel a négytagú „társu­lattal” indult egyszer Ge­novából Torinóba és hirte­len ötlettel betért az állo­másfőnökhöz, hogy mérsé­kelt árú, csoportos jegyet kérjen. Azonban az állo­másfőnök arra való hivat­kozással, hogy mérsékelt árú, csoportos jegyet csak teljes színtársulatoknak bocsáthat rendelkezésére, megtagadta Fregoli kéré­sének teljesítését. — Állomásfőnök úr — hajolt Fregoli az állomás­főnök füléhez —, könyör­göm, ne tegyen tönkre. Elárulok önnek egy titkot. A közönség azt hiszi, hogy én, magam, egyedül ját­szom az összes szerepeket. De, persze, ebben egy kis csalás is van ... Egész cso­mó titkos segítőtársam ját­szik velem a színpadon ... — Tudtam én, tudtam én régen — bólogatott ön­elégülten a derék vasutas. — Mondtam én, hogy le­hetetlen, egy ember nem játszhat el annyi alakot. Most már mindent értek. Tessék, itt van a mérsékelt árú jegyek váltására jogo­sító igazolvány és biztosít­hatom, kedves Fregoli, hogy hallgatni fogok, mint a sír. Nálam az ön titka el van temetve ... A híres olasz származású bohóc­hármas: Paul, Fran­cois és Albert Fratellini, amely világszerte hatalmas sikert aratott, egy ízben az öreg Ferenc József császár és király jelenlétében lé­pett fel Ausztriában. Fe­renc József akkor már sü­ket volt, mint az ágyú, s a vicces poéneket leánya, Mária Valéria főhercegnő tolmácsolta az agg uralko­dónak. A tolmácsolás ered­ményeképpen ő császári és királyi felsége általában öt perccel a viccek elhang­zása után nevetett. Mivel pedig a bécsi publikum mindig lojális volt uralko­dójához, ők is akkor kezd­tek nevetni, amikor Ferenc József, némi ütemkülönb­séggel hangosan fel-felde­­rült. A Fratelliniek hova­tovább maguk sem tudták, hogy ki, mikor, min nevet és ezt az előadást mindvé­gig úgy emlegették, mint pályájuk legsúlyosabb pró­batételét. (Békés István gyűjtése) IRTJÁK A BUDAI ERDŐKET — Ha ez így megy tovább, nem lesz mit felgyújtani) £ £ 9 W W w W w W tfOTEl JÓIMEUL. ~ /*gj i7‘ MvjD if® H 1 iEZTT;| ¥­& fj EBwT B# f. Ti FŐSZEZON A BALATONNAL - Látja, nagy­főnök, nálunk is teljesen kiszorul az őslakosság!...

Next