Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-14 / 33. szám

NYÁRI VASÁRNAP — Hozott vízzel sem lehet bemenni?... PÁLYAMÓDOSÍTÁS - Eredetileg bölcsész akartam lenni, de azután jobbnak láttam a vendéglátóiparban elhelyezkedni... mai kódexíró Az úgy vendégjárás volt */l# nálunk az idén és a­TM még ki tudja, hány külföldi vendégem lesz — mesélte B., aki sokat uta­zik külországokba és útjai során, ha alkarja, ha nem, ismerősökre tesz szert, akik Pesten járva meglátogat­ják, felkeresik. — Nemré­giben utazott el egy igen kedves ismerősöm, Egy­­szervittel Vacsorázni pro­fesszor, akit el kellett vin­nem egyszer vacsorázni. Pesten járt továbbá egy Koppenhágában élő, nagyon gazdag, volt osztálytársam. Volt képe Egy teátadni, szép fiatal feleségével, a bájos Kinézett bennünkettel. Alig egy hete búcsúztattam el Kétszer vittel Vacsorázni urat, akit kétszer vittem el vacsorázni és mind a két alkalommal rengeteg pénzt költöttem. Látom, csodálkozol, hogy így emlegetem külföldi is­merőseimet, de mi van ezen csodálkozni való? Hidd el, ez egy nagyon praktikus módszer, így mindig pontosan tudom, hogy mit kaptam ismerő­seimtől külföldön, következ­z­őképpen azt is pontosan tudom, hogy mit kell nyúj­tanom nekem, viszonzás­képpen, ha Pestre jönnek. Mert jönnek. Egyre csak jönnek. Néhány napot Pes­ten tölt a drága Ki sem jött­­a pályaudvarra bácsi, távoli rokonom, leányával, a dél­ceg járású, kontyot viselő, vénkisasszony Elbújt ele­­lemmel. Innen aztán a Ba­latonhoz utaznak, remélem, jó idejük lesz. De ezzel még nincs vége. Épp most kaptam egy te­lefont, hogy megérkezett Pestre egy nagyon régi ba­rátom. Colát fizetett Ernő és szeretne találkozni ve­lem. Nos, én találkozni fo­gok vele és mivel tudom, mi a magyaros vendéglá­tás: fizetek neki egy Colát. Aztán rohanok a Royal Szállóba, mert egy francia barátom. Pénzt ígért de Nemadott, látni akar, mi­előtt elutazik. A Royalból átrohanok a Palace-ba, hogy meghívjam egy ebéd­re Snasszebédre Hívott urat, aki magyar szárma­zású és állítólag van mit a tejbe aprítania. Bizony isten, egy perc nyugtom sincs. És ez így megy egész nyáron, sőt még ősszel is. Alig megy el az egyik külföldi vendég, jön a másik. Ilyenkor nyáron mindig elhatározom, hogy ezentúl soha senkinek nem mondom külföldön „Vi­szontlátásra, Pesten!", mert rendszerint komolyan ve­szik, hogy viszont szeret­ném látni őket Pesten ... És ebbe bele lehet őrül­ni!... Még ebben a hónap­ban Magyarországra jön Herr Csak múzeumba Hur­colt, őt el kell vinnem az összes képtárakba, ha bete­­gebedek, akkor is. De ezzel még nincs vége. Holland vendégem is lesz. Mynheer Valami vacakot Adott. Ang­liából Mr. Sajnos el kell­­utaznom. Vele, hála isten­nek, nem kell találkoznom, majd azt mondom neki, hogy: nagyon sajnálom, de el kell utaznom. Ha majd újra Pestre jön, feltétlenül keressen fel. Ki jön még? Ja igen, még ezen a nyáron Buda­pestre érkezik Signore Tej­­benvajban Fürösztött. Ne­ki nagyon örülök. Alig vá­rom, hogy Pesten legyen ... — Remélem, te is ki teszel magadért — mondtam B.­­nek. — Légy nyugodt — felel­te B. — Annyi vajas ke­nyeret ehet és annyi tejet ihat, amennyit csak akar. Én tudom, mi a kötelessé­gem. Mikes György DÉL-VIETNAMBAN Fülöp György rajza — E Csék meg egy kicsit tartsátok a frontot, fiúk, aztán maja ő tartja! VIZSGÁK UTÁN

Next