Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-11 / 37. szám

EMLÉKEZÉS KÉNYES TÉMA GYAKORLATLAN MENYECSKE - Azt mondják, hog­y amíg élv, nagyon kellemet­­en ember volt! — Első dolgozatunk címe: „Legszebb nyári él­ményem.” — Szivecském, az az érzésem, nem vetted fi­gyelembe, hogy a szakácskönyv ezt a mennyiséget harminchat­­személyes díszvacsorára írja elől... Irigylem őt, s Okikat, olyan állást foglal, hogy tudja előre, nem lesz baj belőle, ha állást foglal. Helyzete tip-tap, mindegy, hogy imát mond, a garast leteszi­­­ és bátran felveszi érte a forintot.. . Böcz Sándor TEUTONOK - Magának is csak szabóantennnája van? 1969. aug. 5. Erzsiként! Ígéretemhez híven, sietek beszámolni neked, üdülési él­ményeimről. Üdülés? Élmé­nyek? Megmondhatod a tisz­telt Bakos elvtársnak, hogy máskor boldogítsa a kedves nagynénikéjét. Mert lehet, hogy ebbe a híres mátrai „Su­­gárözön”-be azelőtt csak a ki­váltságos osztály nászutasai jutottak el, és a magamfajta munkáslány nem is álmodha­tott ilyesmiről, de azok a ki­váltságos lányok az imádott férjükkel laktak egy szobában, nem pedig Cseneki Antóniá­val, aki harmincöt éves öreg­lány és szörnyen horkol, ami­nek következtében én álmatla­nul forgolódom a rekamiémon. Igaz, hogy hideg-meleg kom­fort van meg puha szőnyeg a padlón, de tegnap egész dél­után esett, éjjel meg fújt a szél, rázta a redőnyt. Különben a vidék csakugyan oltári szép. Messziről! De az erdőben közelről szúnyogok vannak meg csalán, és a he­gyek fölfelé meredekek, lefelé pedig lejtősek. A társaság vi­szont unalmas. A koszt — nem mondom — megjárja, habár a rósejbin túl zsíros volt és a csokoládés torta émelyítő. Az a fontos, hogy már csak tizenegyet kell aludnom. Válaszolj sürgősen a te bánatos Annusodnak. Csók! Er zsókám! 1969. aug. 8. Köszönöm a jó tanácsokat. Ezennel megfogadom, hogy nem törődöm semmivel, csak pihenek, már amennyire hagy­nak. Tegnap ugyanis két if­jonc pingpongozni hívott. Hiába mondtam, hogy nem tudok, vállalkoztak rá, hogy megtanítanak. Pingpong után egyikükkel, bizonyos Mahorka Ödönnel sétálni mentem. Vacsora után meg táncoltunk. Sajnos, tizen­egykor záróra van. A koszt mintha javulna. Ma szalontüdő volt, utána káposz­tás kocka. Egyébként add át üdvözletemet Bakos elvtárs­nak. Már nem haragszom rá, ő igazán nem tudhatta előre, hogy Antónia horkol. Csókol Annád Zsókám, édes. Aug. 11. Igazán, te olyan vagy! Es­küszöm, amire csak akarod, hogy Ödönt illetően tévedsz. Annyi az egész, hogy elszóra­koztat, mert olyan jópofa és művelt, és a hangja kellemes, és a nézésében van valami és az alakja sem rossz, de főképp azt bízom benne, hogy jól is­meri a környéket, még a leg­kisebb ösvényeket is. Az ő segítségével jobban él­vezem az erdőt, amely telis­teli van fákkal meg madarak­kal, amelyek dalolnak, és azok az alkonyatok ...! Sajnos, hétkor már vacso­rázni kell, és utána sem pihen­hetek, mert mindig táncolunk. Képzeld, ez a bolondos Dönci olyan féltékeny, hogy minden­kitől visszakér. Kisajátított magának a pimaszkám. A koszt pompás. Ma paradi­csomleves volt, utána pedig makaróni pörkölttel. Tudod, én utálom a makarónit, de ahogy itt csinálják, olyan lu­kasán, az csuda fincsi. Az őszi barackadag­jain­kat össze­dobtuk, mivel kicsit kemény volt, s Toncsika (tudod, a szo­batársnőm) megfőzte kompót­­nak. Sajnos, már csak egy hét van hátra... Csókdos Ninka (így szólít ő: Ugye édes?) Z­sozsókám! Aug. 14. Mindenekelőtt közöld avval az angyali Bakos elvtárssal, hogy javasolni fogom számára a kiváló üdülési felelős címet. Csak most tudom értékelni — az ő jóvoltából —, mit jelent a szocializmus nekünk, egysze­rű dolgozóknak. Döncikémről kérdezel. Sem­mi új. Bolondos egy fiúka. Ha­bár már túl van a gyerekko­ron. Tegnap bevallotta, hogy harminc múlt, de húsznak sem látszik, különösen, ami­kor a vállára kap, és vágtat velem hegynek fölfelé. Persze, te mindjárt fantáziálsz. Meg­nyugtatlak, nincs köztünk sem­mi különös, de erről inkább személyesen... Különben, ami a kosztot il­leti, kalapot lő. Ma például burgonyaleves volt, utána krumplifőzelék, s befejezésül burgonyás pogácsa. De zárom soraimat, mert ez a huncut Döncike mindig bele akar lesni a levélbe, pedig már megmutattam a féltékeny ko­bakjának, hogy a barátnőm­nek írom. Millió csók Ninkád Aug. 17., éjfél. Erzsikém! Nem tudok aludni, mert An­tónia őnagysága fúrt horkol, és különben is szeretném, ha fi­gyelmeztetnéd azt a drága jó Bakos elvtársat, hogy ne ke­rüljön a szemem elé, mert ab­ból minimálisan súlyos testi sértés lesz a részemről. Ami Mahorka Ödönt illeti, már régen nem érdekel. Egy unalmas, nyamvadt, öreg fej, akit megszántam, mert olyan hülye jó szívem van, de én se vagyok jótékonysági intézmény a végletekig. Erzsikém, ne higgyél a fér­fiaknak ! Mind szélhámos, meg nős, a többi pedig nem ér semmit. És a nőket is jól meg kell nézni! Nekem nagy a gyanúm, hogy az én kedves szobatárs­nőm, Cseneki kartársnő, civil­ben kerítőnő. Különben, miért hagyott volna kettesben avval az utolsóval? Az vigasztal, hogy holnap­után otthon leszek, és majd jól kibőgöm magam a te barát­női válladon. Addig is csókol Anna Sólyom László

Next