Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-11 / 37. szám
A PESTI ÉJSZAKÁBAN - Könyörüljetek! Elromlott az autónk, és itt sehol nem kapni villamosjegyet!... SZEZON VÉGE Ahány ország, annyiféleképpen bánnak a hippikkel. Kiderült, hogy a hidegnek és érzéketlennek hitt angol nép bánik a leggyengédebben hippijeivel. A hippik, mint ismeretes, szeretnek szabad ég alatt halni, ilyen módon tudnak ugyanis megmenekülni a polgári rend és a mosakodás rémétől. Londonban a Green Park a brit hippik legismertebb hálóhelye. Reggelenként a rendőrök vagy a parkőrök gyengéd érintéssel ébresztik fel a hippiket, jó reggelt kívánnak nekik, és néhány megjegyzést tesznek az időjárásról. Nem így Amszterdamban! A holland hippik fő hálóhelye a főváros központi tere. Reggelenként a köztisztasági hivatal dolgozói jelennek meg, és vízfecskendővel ébresztik fel a gyanútlanul szendergő hippiket. Ez nemcsak elképesztő brutalitás, de egyben még a mosakodásra is emlékezteti a víztől irtózó hippiket. HOGYAN KELL HIPPIKKEL BÁNNI? AZ ELSŐ HÁZI FELADAT - Ha most nem tanulod meg helyesen leírni, fiam, akkor soha az életben ... eneca egy eb. Fajtáját tekintve tacskó, beosztását nézve szobakutya. Pillanatnyilag a sarokban ül és nyüszít. Véges kutyaeszével képtelen felfogni, hogy hű pajtása, a hatéves Gábor, miért verte meg, amikor egyetlen beléje sulykolt reklama ellen sem vétett Szemrehányóan néz és abbahagyja a töprengést. Újra megállapítja, hogy az ember rendkívül kiismerhetetlen és bonyolult, még akkor is az, ha csak hatéves. Hogyan is jöhetne rá, hogy ezúttal egy számára teljesen ismeretlen vezérigazgató miatt tépték meg. Ezt ő nem tudja, mint ahogy az a bizonyos vezérigazgató sem sejti, hogy miatta ilyen igazságtalanság esett egy kutyán. Ennek a vezérigazgatónak az öltözködésnél elszakadt a cipőfűzője, és ettől rendkívül ideges lett. Reggel gyanútlanul bement hozzá egy osztályvezető. Pont kapóra jött: — Vegye tudomásul, hogy a jövőben nem fogom tűrni az ilyen felelőtlen munkát! — förmedt rá az igazgató, majd lehordta a sárga földig. Az osztályvezető reszketett a dühtől, persze csak amikor elhagyta a vezér irodáját. Visszatérve a szobájába, meglátta, hogy a titkárnője éppen a száját rúzsozza. — Mit gondol, mi ez? Kozmetikai szalon? — támadt rá és hamarosan a titkárnőről minden kiderült, csak az nem, hogy rendes ember. Aztán bement a szobájába és miután dühét levezette, nyugodtan nekiállt a reggeli lapok böngészésének. A titkárnőt a vőlegénye hívta telefonon. — Hogy aludtál mókuskám ? — búgta a szerelmes ifjú. — Abbahagyhatnád ezt a hülye gügyögést — zendített rá a szerelmes ara és öt perc alatt kiosztotta a szóhoz sem jutó vőlegényt, aki emellett művezető volt egy gyárban. A derék vőlegény éppen letette a telefont, amikor Sipeki szaki lépett hozzá, és közölte, hogy nyersanyag híján leállnak a gépek. — Akkor leállnak. Mi vagyok én? A maguk dajkája ? Hát köteles vagyok én úgy ugrálni, ahogy maguk fütyülnek? — harsogta és olyan helyre küldte Sipeki szakit, amely már kívül esik a gyár területén. Ettől meg is könnyebbült és bement az irodájába, hogy egy szép szerelmes levelet írjon menyasszonyának. Sipeki az első ipari tanulót felpofozta. A srác tehetetlen dühében rányújtotta a nyelvét a portásra. Mire a portás megtorolhatta volna a szemtelenségét, a srác már messze járt, így dühében a következő távozó munkást, egy bizonyos Kemecsei Ágostot, bevitte a kuckóba és tetőtől talpig megmotozta. Szerencséje volt, mert Kemecseinek nem tetszett az ügy, így kioktathatta a portás jogaira és a dolgozó kötelességeire. Kemecsei dúlt-fúlt A buszon egy férfi a lábára lépett. — Nem tud vigyázni, maga állat?! — dörögte. — Állat a maga nagynénikéje! — válaszolt a férfi, és ezt követően kölcsönösen kimerítették a becsületsértés minden lehetséges változatát. A férfi, miután leszállt az autóbuszról, keresett egy közértet, ahol valamelyik eladón kitöltheti a dühét. Karbucsek Jenőné eladót érte az a megtiszteltetés, hogy a zaklatott férfi alaposan leszidja. Az ingerült vevő távozása után Karbucsekné három szalámivéget csempészett bele egy vevőnek, Babanyecz Gusztávnénak a felvágottjába, hogy megbosszulja a rajta esett sérelmet. Babanyeczné csak otthon vette észre, hogy mi történt. Visszamenni márnem volt kedve, de nem is mehetett volna, mert a férje, Babanyecz Gusztáv hazatért. Éppen ezért az aszszonyka a férjén vezette le a dühét, és különböző megjegyzéseiket tett rá. Hamarosan önfeledt ordítozás verte fel a ház csendjét. Babanyecz nyugodt ember volt, de a megjegyzések annyira felingerelték, hogy éppen egy dísztárgyat keresett, amit a falhoz vághat, amikor megérkezett a játszótérről Gábor, a hatéves fiú, magával vonszolva Senecát, az egyéves ebet. — Hogy nézel ki? Mint egy disznó! Majd adok én neked! Minden héten elnyűsz egy nadrágot — kiabált az atya, és máris csattant a pofon. Gábor sírva menekült és tehetetlen dühében jól elagyabugyálta Senecát, de ezt az olvasó már tudja. Lám, ha reggel nem szakad el az a nyavalyás cipőfűző, hány embernek lett volna szebb napja és egy kutyának sem kellett volna csalódnia az emberekben. Bizony mondom nektek, erősebb cipőfűzőket kellene gyártani... * C. F.