Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-07 / 32. szám

NŐI DOLGOK - Anyu, nekem két férfi van az életemben ... ÉLELMES SZÖVETKEZET MAI NOÉ A múlt héten, pénteken délután Nándi barátom meghívott egy adag csoko­ládés lángosra, amely vi­lághírű eledel alig hetven kilométerre Pesttől, a nép­szerű szövetkezeti csárdá­ban kapható. Sejtettem, hogy a lángos csak ürügy, barátom az új Skodáját akarja bemutatni nekem. Valóban, alighogy kiér­tünk a nyílt országútra, beletaposott a gázba, s büszkén nevetett, amikor ellátottam a számat és két kézzel markoltam magam alatt az ülést. — Nos, mit szólsz hozzá? He? — és hogy nem tud­tam szóhoz jutni, fölénye­sen hunyorított: — Tud a kicsike, mi? — Száztíz? — nyögtem a kilométerórára sandítva. — Ne bolondozz, Nándi, egy új kocsival? — Nyugi, túl van a be­járatáson. — Elhiszem, de minek? Hova sietünk? — Nem sietünk, csak autókázunk. Tudod, öre­gem, az autózás számomra nem egyszerűen közleke­dés, hanem passzió, sőt művészet. Ügy ám! Mert óránként ötöt mehetsz gyalog, húszat biciklivel, ha jól beletaposol, de száz­zal... Nézd, hát nem elém szemtelenkedik ez a kis skatulya! No, megállj, te világhíres! Elkapom a far­motorodat. Figyelj! Kis billentés a lábujjheggyel, s már ugrunk. Félre az útból kis Fiatocska, mert rálépek a tyúkszemedre, így ni, és most elébe! Nem szeretem, ha az orrom előtt csoszog­nak. Én ráállítom a muta­tót a százasra, ott járhatja a csárdást. Kettőt jobbra, kettőt balra. Mert mese­beszéd az, öregem, hogy a nagy sebesség veszélyes. Ez csak olyan laikus duma. Aki valaha is vezetett, tud­ja, hogy mennyivel bizton­ságosabb a száz, mint a hatvan. A veszélyt nem a sebesség jelenti, hanem az ilyen kis hölgyikék, akik azt hiszik, hogy ha Fordék gyártották a járgányukat, övék a nagy magyar sztrá­da. Hát tévedsz, kisanyám! Skodicsek is tud százhú­szat, tessék csak visszabúj­ni a művész úr mögé! Így szónokol a barátom, miközben valóban biztos kézzel viszi a kocsit, s a szabad szombat előtti kis csacsiban ki-be bújkálunk a végtelen kocsisorban. Nándi nagyon vigyáz a te­kintélyére, „lelép” egy Moszkvicsot, két Wartbur­got és egy Opel-Rekordot, a Trabantokat nem is szá­molom. Azonban két Merci, s köztük egy ügyes Volga elsöpör mellettünk, majd egy Simca dudál ránk, s meglepetve tapasztalom, hogy simán elengedi maga mellett. Azután a kilomé­teróra mutatója hirtelen le­esik a hatvanra, majd negyvenre, s mégsem nyo­mul előre senki a mögöt­tünk levők közül. Kérdezem Nándit, mi van. ő nem szól, csak az állát vágja előre, majd ol­dalt. Már látom én is a rendőröket, a jellegzetes kék-fehér helyszínelő ko­csit, három mentőautót és az út mentén a tömeg kö­zül kikandikáló égre forgó kerekeket. Az út kanyarodik. Talán húsz kilométerrel gurulunk, s messzi magunk előtt lá­tom az ismerős kocsikat. A két Merci udvariasan követ egy Trabantot. Mögöttük az ügyes Volga maga elé engedett egy muzeális érté­kű Renault-t, s a Simca közvetlen előttünk csoszog. — Mert mennek a bar­mok ész nélkül! — szólal meg sokára Nándi. — Mert összetévesztik a gázpedált a zongorapedállal. Mert ha a zongorán mellépedálozol, na bumm... De az autón, ha benne van a száz, és szemközt a másikban is a száz!... Mesebeszéd, hogy biztos a kezed, meg tökéle­tes a reflexed... A száz az száz. Nagyképű sofőr-hő­­zöngés, hogy a száz bizto­sabb, mint a hatvan. Hat­vanról pillanat alatt le­csúszhatsz negyvenre, av­val pedig a másik pillanat­ban simán kifordulhatsz — akár bele az árokba —, még mindig életben ma­radsz, de száznál... És nézzük csak logikusan a dolgokat! Milyen távolság­ra megy az ember nálunk? Száz kilométerre, kétszáz­ra? Ha százzal megy nyolc­van helyett, keresett hu­szonöt százalékot, vagyis két óránál, jó, ha fél órát. Az ember nem másfél óra alatt ér­tek­ére, hanem két óra alatt. Na, bumm és ak­kor mi van?... Az autó nem játék, nem passziózás, hanem közlekedési eszköz. Értem? Így beszél, beszél a ba­rátom, és gurulunk szép lassan, komótosan benne a kocsisorban, ahonnan sen­ki sem próbál kitörni, előz­ni, mert minek sietni... Nekünk is jutott még a csokoládés lángosból. Sólyom László KÉP A JÖVŐBŐL - Egyébként három év múlva megkapom a Trabantot, amit annak idején előjegyeztem ... RAVASZ HIPPI - Nagyon jó barátnők vagyunk, szeretnénk egy két­ágyas szobát... TÉVÉ-AGY

Next