Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-13 / 46. szám
SÖTÉTSÉG ÚJPESTEN Dolgom akadt valamelyik nap, az esti órákban, Újpesten. Amint befordultam az Erkel utcába, tapogatózva jutottam csak előre, s minduntalan járókelőkbe botlottam a sötétben. Néztem erre, néztem arra, sehol egy utcai lámpa, csak nagynéha szikrázott fel egy gyufa lángja, olykor pedig egy zseblámpa fénye pásztázott az arcokba. Minit az egyik zseblámpás járókelőtől megtudtam, az Erkel utcában már több mint fél esztendeje nincs utcai világítás, holott hétről hétre fordulnak panasszal a Tanácshoz, az Elektromos Művekhez, az Újpesti Erőműhöz. Pedig az utcában egy hatalmas, többezres létszámú gyár is áll, a Magyar Pamutipar, és itt van az Orvostovábbképző Intézet, valamint az ápolónők iskolája is. A 41. számú ház egyik lakója elmondta: — Én legalább öt ízben próbáltam elérni valamit ebben a példátlan ügyben. Először akkor, midőn düledezett az egyik lámpaoszlop, s félő volt, hogy a lezuhanó vezetékek szerencsétlenséget okoznak. Az Újpesti Erőműt hívtam fel, bejelentettem a veszélyt, meghallgattak, és azt mondták: „Mondja, elvtárs, ön nem olvas újságot? Ha olvasna, akkor tudhatná, hogy munkaerőhiány van, s nem zaklatna minket feleslegesen.” De én másodszor, sőt harmadszor is telefonáltam, végül kijöttek, megerősítették az oszlopot, de világítást azóta sem kaptunk. Egy házfelügyelő vállát vonogatva mondta: .— Mit tehetünk? Semmit. Deputációk jártak mindenfelé, az eredmény semmi. Pedig van ám itt minden, ha eljönnek a késő esti órák: vad rivalgás, szörnyű bunyók... Egyszer végre kijött egy bizottság, tanakodtak, nevettek, beszélgettek, aztán elmentek. Rá egy hétre kigyúlt a villany, reggeltől délig égett, azután elaludt. És azóta alszik. Zs. Z. HÉV-FOGYATKOZÁS Az 1317. számú, a Mátyásföld-repülőtér megállója Cinkotáról, reggel hét órakor érkező HÉV-szerelvény, az elmúlt öt hónap alatt, a korábbi öt kocsiról két kocsira „ment össze”. Pedig a reggel hét óra még bőven benne van a csúcsforgalmi időben, a diákok szinte kivétel nélkül ekkor utaznak iskolába. Ennek ellenére, ez év májusában, egyik napról a másikra, az ötkocsis szerelvényből háromkocsis lett, de még ez is sok volt a BKV szerint, mert október elseje óta már csak kétkocsis szerelvényt kapunk. A két kocsiból az egyik időnként olyan magas felépítésű, hogy a nők arra meg sem kísérlik a felszállást. Emiatt a másik kocsinak még a lépcsőjén is lógnak az utasok. Nagyon balesetveszélyes ez így! Gernet István, Budapest Évekkel ezelőtt egy ötletes újító a BKV elődeinél, a FV-nál és a FAÜ-nél bevezettette a menetirányt elöl-hátul (illetve a buszon oldalt és hátul) jelző táblácskákat. Mindenki örült ennek, praktikus volt, hozzászokott a pesti ember. A dolog odáig „fajult”, hogy az új csuklós buszokon és az átalakított első csuklós villamosokon a homlokzaton világító lap közölte az útirányt! Később azonban a gyárból kikerülő új csuklós villamosokon már csak a számlapnak jutott hely a homlokzaton, mivel a táblatartó kampó nem csúfíthatta TÁBLA NÉLKÜL el a kocsi elejét-végét. Pesti polgár nyelt egyet. Azután még egyet, mert nemsokára a buszok hátuljáról is eltűnt a tábla, amint azt már a Ludas is megemlítette volt. Helyette pici táblácska jött, csak a számmal. Nem sokkal ezután jó néhány 2—3 kocsis villamosjárat is követte a példát (19, 41, 42, 18 stb.). Egyidejűleg a csuklósokról is kezdett eltünedezni a világító lap, csak a helye maradt. A többi villamoson viszont maradt a kampó, éltetve a reményt, hogy majd csak visszatér a táblácska ... De a BKV nem szereti a hiú reményeket: a nyár óta felújított kocsikról még a táblát is leszerelték. Végül néhány hete a 18-ason és 19-esen olyan szerelvények is megjelentek, amelyeknek már egyik végén sincs tábla! Állítólag azért, hogy a KN- rendszerben dolgozók munkáját könnyítsék vele. Az érintettek viszont arról panaszkodnak, hogy munkájuk megduplázódik, amíg a tájékozatlan utasoknak megmagyarázzák, hova is megy a kocsi. Ezután csak egyetlen megoldás marad: tanulja meg fejből az utas a BKV menetrendjét. Mert a kisbetűs oldaltáblákat csúcsforgalomban nem lehet elolvasni... (szatmári) GAZDÁTLAN CSÖVEK A mi házunkba nagyon nehéz bejutni, mert a ház előtt gazdátlan betoncsövek hevernek szanaszét. A szomszédunkban épült fel az új víztorony, és ezek a csövek az építkezésből maradtak vissza. A Csongrádi Vízmű nem vállalja a magáénak, azt mondja, bizonyára a Hídépítő Vállalat „felejtette" itt, amelynek egy részlege korábban itt dolgozott, de már átköltöztek Kiskörére. Menesztettünk utánuk egy levelet, de még csak nem is válaszoltak. Vajon ki szabadít meg bennünket (és mikor?!) ettől a nagyon kellemetlen közlekedési akadálytól? A Bajcsy-Zsilinszky utca 27/A számú ház lakói, Csongrád TÍZ HIBA — VAGY TÍZ JAVÍTÁS? A múlt év decemberében 4200 forintért megvettem a Budapesti Rádiótechnikai Gyár M—20 típusú magnetofonját. Sajnos, hamarosan elromlott. Oda se neki, gondoltam, garanciális a készülék, a szerviz majd megjavítja! Nem is volt probléma az első javításnál, a másodiknál sem, a hatodiknál már kissé ideges lettem, de akkor pillantásom a garancialevél hátsó oldalára esett, ahol a következőket olvastam: „öt azonos, illetve tíz különböző hiba esetén — biztosítékhiba kivételével — a készülék cserére jogosult.” Örömömben felugrottam! Pontos hibajegyzékem szerint már túl is léptem a tízes számot, mert volt olyan eset is, amikor kéthárom hibával vittem be a szervizbe. A hibák száma szerint, valamint a garancialevélen feltüntetettek értelmében a készülékem cserére jogosult! Előadtam kérésemet a GELKA Szent István körúti szervizében. Legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy nem a hibák száma a döntő, hanem a javításoké, tehát mivel még „csak” hatszor volt javítva, nem cserélhetik ki a készüléket. Megkerestem a GELKA panaszirodáját, ahol szintén azt mondták, a hibák számától függetlenül, tízszer kell javíttatni ahhoz, hogy kicseréljék. Kíváncsi voltam párhuzamosan a gyártómű véleményére is, ahol viszont azt közölték, hogy a hibák száma a fontos, s a GELKÁ-nak ki kell cserélnie a magnót. Mentem újra a GELKÁ-hoz. Továbbra is hajthatatlannak bizonyultak. „A gyár átadta nekünk a garanciális ügyeket, nálunk határozat van arra, hogy a készülékeket csak tíz javítás után lehet kicserélni!” — mondták. Ezt a huzavonát nemcsak én, de a magnetofonom is megunhatta, mert a hatodik javítás után három nappal újból elromlott, jegyzeteim szerint ez a tizenharmadik hibája. Lehet, hogy a gép hamarabb belátta, mint én, hogy nincs más megoldás, ki kell várni a tíz javítást? ifj. Lehel László Bp., XIV. Népstadion út 53. KÜLÖNÖS... 19.00 ÓRAKOR ŐSZI DIVATBEMUTATÓ A FÜRDŐ SZÁLLÓ PÁLMÁKERTÉBEN AZ IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT ÉS A NŐIS LEÁNYKA NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT KÖZÖS RENDEZÉSEBET. Nem is tudtam, hogy legális leánykereskedelem folyik hazánkban! B. L. Esztergom MIHÁLY VAGY IMRE? Hosszú évek óta lakunk a VIII. kerületi Dobozi utcában, s mindig azt hittük, hogy utcánk Dobozi Mihályról nyerte nevét, akiről Kisfaludy és Kölcsey írt emlékezetesen szép verset, így tanítják ezt még ma is a környék általános iskoláiban a környezetismereti órákon. Meglepve láttuk viszont nemrég, hogy a mi utcánk és a Költői Anna utca sarkára kitett új utcanévtáblán Dobozi Imre szerepel. Nincs itt valami tévedés? A környék lakói FOTÓZZON A LUDASNAK! Tisztelt Szerkesztőség! 1969. szeptemberében,iskolámmal a Dánszentmiklósi Állami ..Gazdaság almaszüretén vettem részt. Ez alkalommal az Á.G. Központi irodájának falán a mellékelt fényképen látható felirat volt olvasható. Mivel a felirat szövegét eléggé humorosnak tartom, kérem önöket, közöljék le ezt lapjukban. Trabant kocsit és kerékpárt a falhoz támasztani TILOS! ‘ Hajtó Péter Budapest, /amatőr fotós/ Steinaetz M.Gimnázium tanulója. 'Jícštú 7atrr-