Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-02-19 / 8. szám

A­z úgy volt, hogy el­mondtam otthon, milyen jó üzletet csináltam a suliban a kár­tyanaptárakkal. Én ugyan­is gyűjtöm őket, legalább százötvenfélét kaptam anyu testvérétől, a Vili bácsi­tól. ő is úgy kapta rek­lámból, mert jó összeköt­tetései vannak. Amelyikből nekem kettő volt, abból az egyiket el­adtam a srácoknak a suli­ban, darabonként egy fo­rint ötvenért. És amikor összeszámoltam a pénzt és láttam, hogy már harminc forintom van, felemeltem az árát két forintra. Még ennyiért is el tudtam adni tizenegy darabot, mert másnak nincs kártyanaptá­ra az iskolában, csak ne­kem, de mindenki szeretné gyűjteni. A Kelemen Mari­kának nem volt pénze, és egy kártyanaptárért nekem adta a lekváros buktát, amit az ebédnél kapott. Én így dupla adagot ettem, az a buta Kelemen Marika meg egyet sem. Anyu jót nevetett és büszkén mondta, hogy én nem vagyok elveszett gye­rek és nem is leszek olyan élhetetlen, mint amilyen apu, akiben nincs keres­kedelmi érzék. Még nem is tudtam iga­zában örülni anyu dicsére­tének, mert apu máris el­kezdte korholni anyut, hogy egyetlen csemetéjét, ez én vagyok, teljesen hely­telen irányban neveli. Az ilyenféle üzletelésért én szi­dást érdemelnék, nem pe­dig dicséretet, mert maga­tartásom kapzsiságra vall, és egészen bizonyos, hogy később, ha felnövök, uzso­rás lesz belőlem, ha anyu engem már tizenkét éves koromban erre biztat. Én nagyon csodálkoztam ezen, mert engem mindig anyu szokott szidni és olyankor apu szólt megvé­deni. De most apu ellenem fordult. Ha még egyszer ilyet teszek — mondta —, akkor kapok tőle két nagy pofont. Ezen még jobban csodálkoztam, mert az én apum nem olyan szülő, aki veréssel neveli a gyereket. Anyunak meg azt mondta, hogy ő bezzeg mindjárt panaszkodik, ha az üzlet­ben ok nélkül felemelik az árakat, engem pedig meg­dicsér, hogy ilyen élelmes vagyok. Már az is nagy disznóság éntőlem, mondta apu, hogy pénzért árulom a kártyanaptárt, amit in­gyen kapok, de hogy még fel is emelem az árát, mert hiánycikk a suliban, az irtó pimaszság. Az áremelést legfeljebb lelkiismeretlen kereskedők űzik a rendele­tek kijátszásával. Olvashat­ta anyu az újságban, hogy ha az árdrágítókat leleple­zik, nagy büntetéspénzt kell nekik fizetniük. És anyu igazán szégyellhet magát, hogy a gyerekét ilyen rossz irányban befo­lyásolja. Ekkor rettentő dühös lett anyu, és szidni kezdte aput, hogy mindenre elméletet csinál. Anyu szerint az uzsorás olyan ember, aki kamatra ad pénzt, én pedig ezt nem csináltam. Azt is mondta anyu, hogy éppen apu ront el engem, mert nekem hajlamom van a gyakorlati életre, nem úgy, mint apunak, aki vezető állásban sem vitte annyira, hogy egy kocsit tudjon ven­ni. Vili bácsi bezzeg egy­más után cseréli be az autóit és mindegyiken ke­res. A régi kocsiját többért adja el, mint amennyiért az újat megveszi. Most már egy Ford Taunusnál tart, mert van protekciója, pe­dig Vili bácsi nincs is ve­zető állásban, meg már nem is anyagbeszerző, mint volt, hanem átment gebin­­be, mert ott sokat lehet ke­resni. Apu meg nincs se­hol... Apu erre már nem vála­szolt anyunak, csak legyin­tett egyet, de nekem elma­gyarázta, hogy egy rendes gyerek nem üzletel sem az iskolában, sem máshol, ha­nem tanul. Az meg külö­nösen felháborító, hogy Ke­lemen Marikától elfogad­tam a buktát, és szegény kislány emiatt koplalt. Ezt én csak úgy tehetem jóvá, ha a zsebpénzemből veszek Marikának egy nagy tábla Tibit. Anyu ezt idegesen végig­hallgatta, utána azt mond­ta apunak, hogy egy idióta. Én ezt később megnéztem az idegen szavak szótárá­ban, mert mindig ezt szok­tam, ha ilyesmi van. És nem csodálkoztam azon, hogy apu kiment a szobá­ból és azóta nem beszél anyuhoz. Földes György |L A CI­KA MONOLÓGJA) A NAGY EMBER Pusztai Pál rajza tciká­ta - Engem merészel egy ilyen kis vírus levenni a lábam­ról?! ESZKIMÓ-SZERELEM 0 MINI MOSOLY — Miért bömböl úgy a ki­csike? — Most kapja a fogakat. — Na, és nem kell neki? * — Éz milyen időközönként jelentkezik a fájdalom? — Minden tíz percben, dok­tor úr. — Ez mennyi ideig tart? — Körülbelül félóráig. * — Rémes! A papagájom már az ajtónyikorgást is utá­nozza. Mit csináljak vele? — Olajozd meg.

Next