Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-01-08 / 2. szám

M­ár éppen harmadszor rebegem el, hogy egy szürke kalapot szeretnék, mikor az eladó végre haj­landó észrevenni. Épp csak egy futó pillantást vet rám, találomra benyúl a kalapok közé, egyet kivesz és a ke­zembe nyomja. Milyen szerencsém van: éppen egy szürke kalap akadt a kezébe. A mérettel már kevésbé vagyok sze­rencsés, csak a fejem búb­ját lepi be, ha egy vékony gumit varrnék rá, farsangi kalapkának talán elmenne, igaz, hogy ahhoz meg a fa­zonja nem jó. Kénytelen vagyok egy­­másikat kérni, bár nem szívesen zaklatom ilyesmivel az eladót, látom ,nagyon el van foglalva. Nem a munkájával, hiszen rajtam kívül nincs vevő a szem­határon, nem is a kol­légákkal folytatott frivol beszélgetésekkel, hanem a gondolataival. Tekintetét merően előre szegezve, kar­ba tett kézzel álldogál, s talán éppen azon tűnődik, hogyan kellene megjavítani a kiszolgálás kulturáltságát kereskedelmünkben. Kizök­kentem a gondolataiból, háromszor egymás után ezt a félmondatot ismétel­getve: FINTOR-CSEKK — Kérem, ha lehetne valamivel nagyobb szá­mot ... Újfent benyúl a kalapok közé, találomra kivesz egyet, kezembe nyomja, s már fordítja is el a fejét, mint aki látni se bírja azokat a szerencsétlen tök­­födőket, amelyeknek el­adásával kell lemorzsol­­gatnia napjait. A kalap egyébként elég szürke, elég nagy, már csak azt kellene megtudnom, meny­nyi az ára. Harmadszori kérdésemre azt is elárul­ja, s miután elfogadható­nak találom az árat is, az eladó erőt vesz magán, s közli: — Hát akkor én meg­csinálom a fazonját. De nem csinálja, csupán puhán megnyomja a kalap elejét négy ujja hegyével, máris beleteszi egy zacs­kóba, s átnyújtja. Enyhe kis fintorral sze­retném a tudomására hoz­ni, hogy nem vagyok el­ragadtatva a kiszolgálás­tól, de sajnos, nem veszi észre, mert ismét vissza­­merevedett az előbbi pó­zába. Ha történetesen udvari­as, kellemes modorával derűt csalt volna az ar­comra, most itt hagyhat­nék neki egy mosoly­csek­ket. De fintor­ csekk, saj­nos, nincs... Ám miért ne lehetne?! Az elégedetlen vásárlók miért ne­­küldhetnének al­kalmanként egy-egy fin­tor­csekket a figyelmetlen, udvariatlan, a vevőket el­riasztó kereskedelmi al­kalmazottak címére, a Lu­das Matyin keresztül?! Az 1. számú fintor­­csekket ezennel ki is állí­tom annak a középkorú férfinak a címére, aki a Rákóczi út 11. szám alatti divdúrú b­átban a kala­pot eladásával foglalatos­kodik.. Railványi Barna A BKV VÁLASZOL „HÉV-fogyatkozás” címmel meg­jelent cikkük nyomán intézked­tünk, hogy az 1317. számú sze­relvény újból öt kocsival közle­kedjék. Egyetértünk a „Tábla nélkül" címmel megjelent közleményük­kel. Az utasok jobb tájékoztatása érdekében több intézkedést kívá­nunk tenni. Hamarosan több új megállóhelytáblát helyezünk el, az útirányt jelző homloktáblákat is fokozatosan visszaszereljük. „Büntet a kalauz” című írá­sukban szereplő alkalmazottunk ellen, mivel modortalan magatar­tása és egyéb szabálytalanságok miatt több panasz is érkezett el­lene, fegyelmi eljárást indítot­tunk. Pásztor Lajosné panasziroda-vezető Budapesti Közlekedési Vállalat Siófoknak nincs autó­busz-pályaudvara és utas­váróterme. Van ugyan egy szabad térség, ahová be­futnak a környékről és messze vidékekről is az autóbuszok, de a környék­re utazó több ezer ember­nek nincs egyetlen fedett váróhelyisége. Hóban, sár­ban, latyakban kell a sza­bad ég alatt a beérkező autóbuszokra várniuk, s a legtöbben itt „szerzik be” influenzájukat vagy náthá­jukat! Dr. T. Gy. Siófok BUSZOS BOSSZÚSÁGOK A Városmajor és az Al­ma utca sarkán levő autó­­buszmegállónál volt egy pad, amit ismeretlen oknál fogva leszereltek. Kérjük a pad visszaállí­tását, mivel a környéken levő óvodának, kórháznak és szeretetháznak ez a megállója. Itt várják a nagymamák az unokákat, a szeretetházi ápoltak a láto­gatókat, a kórházból jövő betegek és látogatók az autóbuszt. A 28-as busz nem kimondottan sűrű já­rat, a várakozási időt állva eltölteni elég kellemetlen. Legyenek tekintettel arra, hogy a várakozók nagy ré­sze idős, illetve beteg em­ber! K. L. Budapest községünket két autó­busz köti össze Bajával. Mindkettő régi, kiszolgált jószág, de ez még a kiseb­bik baj. Nagyobb baj az, hogy csak 60 személyre méretezték, ám többnyire 100—110 ember zsúfolódik bele. Nagyon hálásak len­nénk, ha nagyobb befoga­dóképességű farmotoros autóbuszokat kaphatnánk végre! Hercegszántói utasok FOTÓZZON A LUDASNAK! Ebben a Fehérvári úti bódéban, mint a képen is jól látható, könyvet árulnak. Ezért meglepő a bódé fel­irata. Mert az még rendjén van, ha gyümölcsnek titu­lálnak egy könyvet, de ha zöldségnek . . . (Beküldte: Gruber Péter, Budapest) MIRE JÓ EGY KABÁT? A Debreceni Tanács Ru­haipari Vállalata által ké­szített angol műszőrme ka­bátot vásároltam magam­nak. Találtam benne egy használati utasítást, amely­ből kitűnik, hogy I. osztá­lyú áru, melynek túlzott igénybevétele nem célszerű, csapadékos időjárás esetén óvjuk a nedves behatolástól, vegyileg nem tisztítható. Az ára mindezért „csak” 5360 Ft. Azt nem írja elő a használati utasítás, hogy a nap mennyire árt neki, így még az sem biztos, hogy nyá­ron, strandon hordható! K. S. Budapest CSAK RÖVIDEN! A Nyugati Főpostánál reggel hét órakor szerettem volna feladni a karácsonyi lapokat. A bélyegek ára 15 forint, én százast adtam, de a főpostán egyik ablak­nál sem tudták felváltani, mert nem volt váltópénzük. Azt kérdezték, hogy „ilyen­kor?” Azt el tudom képzel­ni, hogy más üzletben esetleg nincs .korán reggel váltópénz, de hogy egy ilyen nagy forgalmú pos­tahivatalban sincs, az na­gyon meglepő! A. H. Budapest A Szent István körúti Tanács moziban akartam jegyet váltani nemrég. A pénztár (előadás előtt öt perccel) zárva volt, és egy jegyszedő figyelmeztetett, hogy várjak egy kicsit. Vártam, de mivel közben megkezdődött az előadás, türelmetlenkedni kezdtem, és az üzemvezetőtől kértem a panaszkönyvet. A vezető arra hivatkozott, hogy a pénztárban ellenőrzés fo­lyik („és tetszik tudni, ab­ba nem lehet beleszólni”), legyek türelemmel, a hír­adót legfeljebb a követke­ző előadáson fogom végig­nézni. Nem értem, az ellenőr miért nem várhatott addig, ameddig a pénztárnál idő­közben összegyűlt nyolc-tíz ember jegyigényét kielégí­tik? Hiszen azután a két és fél óráig tartó előadás alatt nyugodtan folytathat­ta volna a munkáját! Dr. B. I. Budapest VÉNZTA.& f.WWW Hónapok óta hiába já­rom a budapesti üzleteket, gömbölyű mosógép fedelé­re való gumit még véletle­nül sem találok. De még csak nem is­­biztatnak se­hol azzal, hogy a közeljö­vőben majd lesz. Dobjam el emiatt az egyébként még használható gépemet? Dr. J. L.-né Budapest SZENZÁCIÓS MEGOLDÁS A Ludas Matyi tudósítója jelenti: Nagy horderejű megegyezés született a söripar veze­tői, valamint a Köztisztasági Hivatal illetékesei között. A tárgyaló felek megállapodtak egy-egy szó cseréjé­ben. Ennélfogva 1970-ben már ily módon hangzik majd a söripar tavaszi, illetve a Köztisztasági Hivatal őszi nyilatkozata: „A söripar megnyugtathatja a lakosságot, hogy teljes mértékben fölkészült a nagy nyári havazásra, s gon­doskodott az annak megfelelő sörmennyiségről.” „A Köztisztasági Hivatal megnyugtathatja a lakossá­got, hogy teljes mértékben fölkészült a várható nagy téli kánikulára, s gondoskodott az annak megfelelő számú hókotró kocsi munkába állításáról." A megállapodás aláírása után mindkét fél elégedet­ten jelentette ki, hogy e lépéssel végre sikerül majd elejét venni a sorozatos reklamációknak. Legalábbis valószínűleg. (B­ár)

Next