Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-03-19 / 12. szám

V­asárnap délután­­ volt és látogatási­­ idő, amikor Bólé Géza a kórház folyosóján összeta­lálkozott volt osztálytár­sával, doktor Lugos Bélá­val. — Te itt? — kérdezte Belé a kölcsönös üdvöz­lés után. — Igen, itt dolgozom a sebészeten — felelte dok­tor Lugos. — És te kihez jöttél? — Az apósomhoz. Há­rom hete itt fekszik a tí­zes kórteremben. — Akkor az én bete­gem. Csak nem az öreg Vince bácsi? — De igen. Mondd, so­káig lesz még itt bent? — Hát az attól függ . .. — Beszélj őszintén! Na­gyon súlyos? — Ugyan, öregem, Vin­ce bácsi olyan egészséges mint a makk. — Akkor miért nem en­geditek haza? — Mert mindig közbe­jön valami — mondta doktor Lugos. — De tu­dod mit? Gyere be a szo­bámba és mindent el­mondok neked. A szobában hellyel kí­nálta Belét, majd foly­tatta: — Múlt héten már úgy volt, hogy hazamehet az öreg, de pechére behoz­tak egy súlyos beteget, akinek vérátömlesztést kellett adnunk, és tegnap is majdnem kiírtam őt, amikor egy súlyos mér­­gezéses beteget kaptunk, akibe csupa drága külföl­di gyógyszert kellett bele­nyomkodnunk. Hát ezért nem mehet haza Vince bácsi. — Ne haragudj, de ezt nem értem. Azt mondod, hogy az apósom, aki olyan egészséges mint a makk, azért nem mehet haza, mert két súlyos beteged van. — Akiknek drága gyógy­szereket kell adnunk, hogy felépüljenek. — Beszélj világosabban — kérte Bélé. — Figyelj jól, akkor megérted — mondta dok­tor Lugos és konyakot töltött ki. — Egészséged­re. Szóval itt a kórház­ban a gyógyszernorma napi 35 forint. Ez azt je­lenti, hogy egy betegnek naponta átlagban 35 fo­rint értékű gyógyszert ad­hatunk be. Az én osztá­lyomon 20 beteg fekszik, tehát naponta 700 forint összegű gyógyszert hasz­nálhatunk fel. — Szép kis summa. — Igen, ha nincsenek súlyos betegek. De néha néhány súlyos beteg, akik­nek több száz forint értékű gyógyszert kell beadnunk, felboríthatja a számítá­sunkat. — És ilyenkor mit csi­náltok? — Mit csinálhatnánk? A túllépést megtakarítjuk az egészséges betegeken. — Az egészséges, beteg az milyen? — Olyan mint az apó­sod. Egészséges, tehát gyógyszert már nem kap, de mert beteg, elszámo­lunk rá is napi 35 forin­tot. — Amit beadtok a sú­lyos betegeknek? — Csakhogy végre meg­értetted — mondta doktor Lugos. — És mi történik, ha túlléped a napi 700 forin­tos keretedet? — kérdez­te Belé. — Nem lépem túl, mert akkor letolnak, mert ak­kor nem kapok jutalmat, mert akkor nem léptet­nek elő és főleg azért nem, mert akkor áthe­lyeznek az ambulanciá­ra... — mosolygott dok­tor Lugos. — Értem már — mond­ta Bólé Géza és búcsúzás­­ra nyújtotta a kezét. — És mit mondhatok az apósomnak, meddig ma­rad még itt bent? _ — Nyugtasd meg, hogy a hét közepén hazame­het. Hacsak ... — Vissza nem esik! — Ettől ne féljen. — Hát mitől féljen? — Hogy újra behoznak két súlyos beteget. Miklósi Ottó JÓ HÍR ÍGY MÁR ÉRTHETŐ Egy londoni férj a ba­rátjának panaszkodik:­­ A feleségem megta­nult vezetni, de ez ne­kem egyre többe kerül. Tegnap például az Ox­ford Street kellős közepén állt meg. A költség: cse­kély 300 fonti - Lehetetlen! Hol állt meg? - Egy másik kocsi te­tején • FEGYELMI TÁRGYALÁSON - Ezt a mázlit! - Tessék figyelembe venni, hogy a gyermekeimnek milyen nehéz gyermekkoruk van mellettem ... MODERN CSÖRGŐ MASZEK MUNKA - Volna egy kis szabad kapacitásunk ...

Next