Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-04-02 / 14. szám
JÖN a tavasz TELJES GŐZZEL A NÉGEREK JOGAI ELLEN — Uram isten! Hol lehet a hátsó kerék? („Chicago Dally News”) VIKEND amerikai „Saturday Review"-ban Jerome Beatty társadalomtudós tett: Ne felejtsük el, hogy azok, akik a születéskorlátozást hirdetik, előnyös helyzetben vannak. Ők már mindenesetre megszülettek. — Baj van ! Otthon felejtettük a házasságlevelünket. A születéskorlátozás világszerte téma, s egyre több a figyelmeztetés, hogy a túlnépesedés súlyos helyzetet teremthet aprócska földünkön. De figyelemre méltó az a nyilatkozat is, amelyet az ////nf HATÁSOS INTÉZKEDÉS - Évek óta hiába próbáloa koztunk létszámcsökkentéssel! ■MntnHHMHMHkHHMMMHHI — Azt hallom, hogy uraságod feltalálta a békés házasélet titkát. Igaz ez? — Máris híre ment? — Ne csodálja. Alighanem korunk nagy találmányáról van szó. — Ugyan, kérem. Egy szerény kis ötletről van szó. Bár a hatása — ami igaz, az igaz — nagyszerű. — És mi a találmány lényege? Remélem, nem titok? — A találmány lényege egy kis notesz. Semmi más. Tudja, én régebben sokat civakodtam az asszonnyal. Nálunk a légkör emiatt mindig ingerült volt. Ez megszűnt, amióta csak havonta egyszer civakodunk. — És hogyan érte el ezt? — Igen egyszerű. Én a vitatémákat összegyűjtöm a noteszomban. Semmit sem teszek szóvá azonnal, hanem felírom, ami nem tetszik. Havonta egyszer pedig — rendszerint másodikon estefelé — lemegyünk a sarki presszóba, iszunk két konyakot és sorra vesszük a feljegyzéseimet. Másfél órácskát rászánunk, ennyi többnyire elegendő. Jól kiveszekedjük magunkat, s másnap reggeltől egy teljes hónapig megint békében élünk. Kolumbusz tojása, nem igaz? — Kitűnő dolog. És mik a vitatémák? — Tipikus dolgok. Kosztpénz, gyereknevelés, ruhagondok, mért hallgat a barátnőire, satöbbi, satöbbi. — A notesz, persze, mindig magánál van. — Csak volt. Sajnos, a feleségem a múlt héten elkobozta. — A szervezetlenség a a mi legfőbb bajunk, kérem. Higgye el... Csak egy fél óráig nézzen ki itt a gyorsvonat ablakán és tapasztalni fogja a fejetlen szervezés klasszikus példáját... — Igazán? Érdekes, nekem nem tűnt fel semmi. Pedig már Budapesten kezdtem kinézni s mindjárt megérkezünk Pécsre... — Nem tűnt fel semmi? Ne mondja. Ezen nevetnem kell. — Árulja el, mi tűnt fel önnek ? — A szomszéd vágányon minden tíz percben elrobog mellettünk egy szerelvény, Pest felé. Nem vette észre? — De igen. És? — És ezen a vágányon, Pécs felé, meg csak mi megyünk. — Az ülőgarnitúrát elviszed? — Nem. Azt itthagyom neked, Lilikém. Ellenben az íróasztalomat elviszem, a hozzávaló karosszékkel együtt. — Rendben van. Ágyneműre igényt tartasz? — Nem kell. Úgyis albérletbe költözöm s ott kapok ágyneműt. Az írógépemet azonban magammal viszem. — Konyhaedények? — Mind a tiéd lehet. A szobanövényekre sem tartok igényt. — A festményeket hogyan osztjuk el? — Ez egyszerű. Megfelezzük. Egyet te választasz, egyet én. Ez az igazságos módszer, nem gondolod? — Helyes. De a lakás egyedül az enyém, Tibikém, remélem, ezen nincs vita. — Nincs. — És nem veried az egyik szobát, semmilyen címen. — Nem. Bízhatsz bennem. — Na jó, akkor nem bánom, kössünk házasságot .)