Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-01-08 / 2. szám
BÜSZKESÉG NEHÉZ VIZSGÁLAT — Pszt, csendesebben! Nem hallok semmit!... — Olvasni még nem tud, de a képeket már megérti! A BRIT OROSZLÁN A BÁTOR ALABAMAI Egy néger érkezik a mennyországba Szent Péter elé: — Megérdemlem, hogy bejussak, mert hősi cselekedeteket hajtottam végre. James Smith vagyok. Néger létemre beleszerettem egy fehér lányba és feleségül vettem Alabamában. — Mikor? — Tíz perccel ezelőtt... J. ■ KÜZDELEM A KILÓK ELLEN - Szivecském, ne egyél annyi kenyeret. Nagyon hizlal . . . ■■■BBnBBBBHnHHHBBnHBi Az öreg Galagonya Márk, hajdani erdő-, majd munkakerülő, nyugalmazott orvvadász, ott él ma is Bükköstahonyán, a Bükk-hegység ősrengetegében. Ott sétálgat és termékeny tűnődés közben hosszú, fehér szakállával szelíden söprögeti az avart. Amikor legutóbb találkoztam vele — véletlenül nem az erdőben, hanem egy pesti eszpresszóban, ahová szerény Wartburgján néhanap be-beruccant, rezignáltan panaszkodott. — Manapság egyre nehezebb az élet. Hogy egy kicsit boldoguljon az ember, mindig ki kell agyalni valami egészen újat. Ismertem már az öregnek nem egy furfangos ügyét, s ezért megkérdeztem: Dehát Galagonya bátyám, csak nem megya szomszédba új ötletért? Az öreg ravaszul elmosolyodott: — Dehogynem. Legújabb ötletemet a bükköstahonyai víkendházak szomszédsága adta. Muszáj volt már valamihez kezdeni, hogy a mindennapi Napóleon-konyakra teljen. Szóval, tenni kellett már valamit. Választhattam: vagy fát aprítok ötszázért, vagy elmegyek éjjeliőrnek. — Dehát az sem hoz többet — vetettem közbe. Galagonya legyintett. — Ez az éjjeli őrizés, amiről én beszélek, egészen más természetű. És egy kicsit többet is hoz a konyhára. Körülnézett, nem hallja-e valaki, azután elmondta: — Nem álltam én sehova. Én magam vagyok a magam munkaadója. Mint az egyszemélyű vállalkozás vezetősége, az egészet azzal kezdtem, hogy csináltattam egy bélyegzőt és a hétvégi házak tulajdonosainak körlevelet fogalmaztam. Százhúsz példányban sokszorosítottam, mert éppen annyi Bükköstahonyán a víkendház és nyaralótulajdonos. Felmutatta a körlevelet. Abban többek között ez állt: „ ... ezért hát a Govib, a Gondozási és Vigyázati Bizottság 1970. január tizediki csúcsértekezletén, amelyen a tagság teljes létszámmal megjelent, felhatározta, hogy megszervezi a bükköstáhonyai hétvégi házak őrzését, a tulajdonosok nyugodt alvása érdekében és — e célból szerződtetvén egy megbízható, éber és fölöttébb lelkiismeretes éjjeliőrt, aki — neveztessék csősznek vagy bakternek — szöges gonddal vigyáz a tisztelt tulajdonosok tulajdonára, megvédvén nyaralóikat tolvajoktól s egyéb, különb-különbféle illetéktelen egyének behatolási kísérleteitől. A megőrzés, amely az egész téli idényre szól, tulajdonosonként mindössze kétszáz forintba kerül, mely összeget a Govib mellékelt csekkszámlájára kéretik haladéktalanul befizetni. Megjegyezni kívánjuk még, hogy csak azon víkendházakra terjed, ki a szorgos ügyelet, melyek után az őrzési díj befizettetik. Aki azonban e díjat beküldeni elmulasztja, annak birtokáért, az előfordulható betörés esetén semminemű felelősséget nem vállalhatunk.” Galagonya kérdőn nézett rám, várta a hatást. — No, mit szól hozzá? — Ügyes, ügyes — bólogattam. — Mit ügyes! Pontos, bizalomkeltő és célirányos. És a stílusa se kutya. — Hát igen, elismerem. És volt-e eredménye? — Azt meghiszem. Kettő híján valamennyien beküldték a kétszáz forintokat. — És maga, Galagonya bácsi, hogy győzte őrizni azt a nagy területet? Nem könnyű százhúsz víkendházra vigyázni... — Nem volt nekem gondom csak kettővel. — Kettővel? — Hát. Amelyiknek a gazdája nem fizetett. Azokkal, nem mondom, volt egy kis fáradságom. — Nem értem. Éppen azzal a kettővel törődött? — Hát persze. Példaadás végett. Be kellett azt bizonyítani, hogy a fukar ember mindenre ráfizet. Mit sajnálják a Govibtól azt a potom kétszáz forintot! Annak a kettőnek, egy borús éjszakán, mindene eltűnt a nyaralóból. — Sejti, ki volt a tettes? — Nem sejtem, hanem tudom. — És feljelentette? — Hogy képzeli ? — mondta csendesen Galagonya Márk, és cinkosan hunyorított felém. — Csak nem jelentem fel a munkaadómat . .. Barát Endre