Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-04-23 / 17. szám
MAI TÉMÁK Kálmánchey Zoltán rajza OPTIMIZMUS - A legjobb védekezés a zsebtolvajok ellen — jelentette ki egy Mr. Kassagi nevű, nemzetközileg is elismert szakember —, ha az ember maga is zsebtolvaj. A kissé kétértelmű kifejezést úgy kell érteni, hogy ha az ember tisztában van a zsebtolvajlás elemi fogásaival, akkor lehetetlen őt meglopni. Például: tegyük értékeinket kabátunk, nadrágunk külső zsebeibe, onnan ugyanis nem tud lopni a zsebmetsző, tekintettel arra, hogy kezünket állandóan ott lóbáljuk zsebeink előtt. Persze, ha büszkén csípőre tesszük, vagy karba, fonjuk a kezünket, akkor más a helyzet... ■I VÉDEKEZÉS ZSEBTOLVAJOK ELLEN A ms in presszóban, ahol a törzsvendégnek kijáró tisztelettel várakoztatnak meg, ha helyet foglalok az asztalomnál, mostanában mindig odalép valaki. — Szerkesztő úr, ne haragudjon ... csak egy pillanatra ... Mind így kezdi, aztán leül és egy negyedóra múlva, amikor a kávémat hozzák, még mindig beszél. — Mert micsoda demokrácia az, ha itt a Szigetben öt forint a kávé, néhány házzal odább, a Margithíd presszóban meg három. Ezt kellene már egyszer megírni. ( Megírtam.) — Lassan Pesten már nem is lesz pesti. A házunkban például nyolcvan család lakik. Olyan, mint egy kaszárnya. Húsz éve lakom ott, jól ismerek mindenkit. Hát kérem, az igazság az, hogy a házunkban egyetlen pesti sem lakik. Az egyik Hajdúból, a másik Zalából, a harmadik Szabolcsból költözött fel. Ennek, kérem, nem lesz jó vége! Ezt kellene megírni. — Ön honnan költözött fel? — Hajdú.. .-ról. De ez egészen más, kérem! (Ezt is megírtam.) — Szerkesztő úr, a segítségét kérem. Már minden fórumhoz fordultam, de nem intézkednek, mert nekem nincs protekcióm. Pedig, ha nem történik valami intézkedés, engem a Hárshegyre visznek. Kérem, mert az kibírhatatlan, hogy a szomszédok gyerekei, a lakásom ablaka előtt járnak el. Reggel fél nyolckor, tessék elképzelni, már nyolc előtt, amikor én még pihenek... és délután ... Szerkesztő úr, szerintem, ha valaki nem tiszteli az együttélés szabályait, gyereket szül a mások bosszantására, azt ki kellene telepíteni falura .. . Igen, kérem. Pesti bérházban legyen tilos gyermeket tartani! Tiszteljék az idősebbeket. Ezt tessék megírni! (Íme, megírtam.) — Csak egy percre, drága szerkesztő úr, csak egy percre. Le sem ülök. A fiam, a D.-gyár mérnöke. Bizony kérem, mert én taníttattam a gyerekemet, nem úgy, mint egyesek. Aranyos, jó gyerek. Két évvel ezelőtt is, amikor utoljára láttam, fél kiló narancsot hozott. Igen, két évvel ezelőtt. Ez az én bánatom. De nem ő a hibás, hanem a menyem. És mondtam neki szépen, hogy váljon el a fiamtól. De nem akar a bestia. Azt szeretném, szerkesztő úr, ha beszélne a bírósággal, hogy adják vissza egy anyának az egyetlen fiát, azt az áldott, jó gyermeket, akit már két esztendeje nem láttam. Ugye, megteszi? Meghálálnám. (Megírtam ezt is, hogy a bíróság vegye figyelembe, ha ...) — Szerkesztő úr, én egy szegény, nyugdíjas vagyok. Feleségem meghalt, egyedül élek. Egyszóval: egyedül, itt Pesten. Mert van egy unokaöcsém, Amerikában. Disszidált. És meggazdagodott. Már négyszer írtam neki, hogy önként támogasson, mert más eszközökhöz folyamodok. Nem válaszolt. A gazember. Mondja, szerkesztő úr, mit lehetne itt tenni? Ha megírná, és ő olvasná ... talán!. . . — Ön nevelte, taníttatta az unokaöccsét? — Hogy képzeli? Sose láttam a gazembert! (Nem baj. Megírtam, ahogy alkalmi vendégem kívánta.) Viszonylag csendes napom volt. Bába Mihály VISSZAESŐ BŰNÖS KULTÚREMBER IDŐ JARAS ! ! — Háromszor tört be az áruházba? — Nem. Csak egyszer. De a feleségem kétszer kicseréltette velem .. — Vehetnél ide az ágyláb helyett egy háromkötetes könyvet... TAVASZI RIPORTÚTON f/f Am vMl A téma a bokorban hever...