Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-04-30 / 18. szám
ZENEBARÁTOK — Tudod, unom már a cipelést... (.,Krokodil”, Moszkva) JÓ VÉTEL - Ezt a szőnyegmintát ajánlom erre a sáros, latyakos időre! KIRÁNDULÁS A HÍRES TÓHOZ — Nem bírom a gyereksírást! (,,Sztrsel”, Szófia) KICSI A LAKÁS — Nem volt iaozad, szivecském. Minden bútort behoztunk! ÖKRÜNK A BUTIKBA / Felettébb megdobogtatta a szívemet egy hirdetés az Esti Hírlapban. Ebből megtudhatja bárki, hogy a jobb tinédzserek sem szorulnak már rá a Húszévesek Boltjára, az Úttörő Áruházra, mert számukra is van már exkluzív üzlet, ahol betévő gönceiket beszerezhetik. Ez a „Boutique teenager bolt”. A boutique mellett azért bolt is, nátha akad olyan tinédzser, akinek szülei még nem tudják, hogy a boutique boltot, pontosan fordítva : bódét, szegényes kis elárusítóhelyet jelent. Nos, e bódéban, eme szegényes kis elárusítóhelyen, tizenéves ifjúságunk a modern pedagógia elveinek megfelelően, egyszerű, szerény kis ruhadarabokat vásárolhat magának. Mint a hirdetésből kiderül, egy import „shatlandkosztüm” már 1530 forintért kapható Általános -és középiskolás lányainknak ipari tanulóinknak praktikus és elegáns viselet, csakúgy mint a hernyóselyem ruhák, melyek 1000 forinttól a csillagos égig kaphatók, rövid és hosszú ujjal. És, hogy mit meg nem teszünk az ifjúságért! A hirdetés olvastán hatalmas kő gördült le a szívemről: 150 forintért — gondoljuk csak meg, milyen szégyenletesen alacsony kis öszszeg ez! — már minden tizenéves különleges nappaliőrből készült autós kesztyűt vehet magának. Hát igen, törődni kell ifjúságunkkal! Igaz, hogy rajztáblát időnként nem lehet kapni, szó éri a ház elejét cipőügyben is, de legalább nem kényszerítjük érzékeny lelkű tizenéves ifjúságunkat abba a megszégyenítő helyzetbe, hogy nappaliőr autós kesztyű nélkül kelljen a kocsijukba ülniük. Emlékszem letűnt ifjúságomra: azt hiszem, egész életemre kiható pszichikai sérüléseket szenvedtem amiatt, hogy nem volt autós kesztyűm. Sőt, ha az emlékezetem nem csal, kesztyűm sem volt mindig...