Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-01-22 / 4. szám
ír nemzetközi ***** z az idő már elmúlt, amikor a mozi ki- kapcsolódást jelentett. Amikor a néző elterpeszkedett a zsöllyében, és önfeledten átadta magát a szórakozásnak. Most a nézőnek gondolkodnia kell, azon kell gondolkodnia, hogy mit fog mondani az előadás végén. A mozinéző — miközben a vásznat figyeli — véleményt formál a gondolataiból, vitára készül, érveket kovácsol. Tévedés ne essék, én imádom a modern filmeket, mert azok nem hagyják ellustulni az ember agysejtjeit. Hadd dolgozzanak azok az agysejtek a sötétben! Régebben semmi dolguk nem volt a moziban: aludtak vagy kéz a kézben sétáltak az agytekervényekben. De most melózniuk kell, mert mire világos lesz a nézőtéren, a nézőnek mondania kell valamit a filmről, mert mindig akad valaki, aki megkérdi: „Na, ehhez mit szólsz?!’ Vagy így szól: „Egy szót sem értettem belőle, légy szíves, magyarázd meg!’ Éppen ezért, miközben pereg a film, elmélkedned kell a film új útjairól, az új stílusról, és ha még van egy kis időd, el kell helyezned a filmalkotást a rendező világképében, filozófiai rendszerében, és még mielőtt bejönnének a jegyszedők és kinyitnak az ajtókat, le kell vonnod a következtetéseket. Na látod, ezért járok újabban egyedül moziba, így nem kell rögtön magyarázatot adnom, bírálatot mondanom. Az ember nézi a filmet és közben gondolkodik, töpreng, következtet és magyaráz. (Saját magának.) És ez nem könnyű munka, mert a film elvonja a figyelmet a gondolkodástól, a koncentrálástól. Ha akarjuk, ha nem, oda kell figyelnünk a vászonra, mert ott világos van és a filmen mindenfélék történnek: emberek jönnek, emberek mennek, férfiak élnek, nők levetkőznek stb. Megpróbáltam fél szemmel figyelni a filmet és az egyik szememet behunytam, mert én csak akkor tudok igazán gondolkodni, ha lehunyom a szememet. De a gondolkodás így sem ment valami jól, a film zavart. Az a szemem, amellyel néztem, továbbra is közvetített: felfogta a képeket és eljuttatta az agyközpontomba. Ültem a moziban, egyedül, és tudtam, hogy másnap a kollégákkal, a barátaimmal vitatkozni fogok a filmről, vitatkoznom kell a filmről. A film alkotója mellett, vagy a film alkotója ellen kell állást foglalnom, és mivel én lelkiismeretes mozinéző vagyok, aprólékosan ki kellett dolgoznom magamban a véleményemet, és azt alá kellett támasztanom filozófiai és esztétikai érvekkel. Hogy jobban menjen a gondolkodás, lehunytam mind a két szemem, és azon töprengtem, elmélyedve önmagamban: mit fogok mondani a filmről, ha kérdeznek? Később rájöttem, hogy lehunyt szemmel otthon is ülhetek. Kényelmesebb és olcsóbb. A gondolkodás is könnyebb odahaza, mert ha elfáradok az értékelésben, a véleményalakításban, főzök magamnak egy kávét és felfrissítem az agyamat. Hol tudom ezt megcsinálni egy moziban? Ott mozdulatlanul kell ülnöm és ráadásul sötétben. Itthon is ülhetek sötétben, de ha — tegyük fel — hozzá akarok olvasni a filmhez, akkor felgyújtom a villanyt és a könyvtáramból kikeresek magamnak egy tanulmányt a filmművészetről, amely sok esetben megkönnyíti a dolgunkat. Rájöttem, hogy így hasznosabban fel tudom használni az időmet, mintha két óra hoszszat egy fülledt levegőjű, zsúfolt, piszkos kis moziban ülnék. Ez alatt a két óra alatt én odahaza tanulok, elolvasok minden kritikát a filmről, rendezem a gondolataimat és felkészülök a várható kérdésekre. Nem, a filmet sosem nézem meg. Minek? Csak befolyásolna. Mikes György Itt* MivelMA | VÁRISIÉ___ BUZOGÁNY-ZSONGLÖRÖK az Átalakuló művész ^ LÁBZSONGLŐR SZÁM ATTRAKCIÓ ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ ALBÉRLET - Ajjaj, még fent van a házinéni !. ..