Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Megkérdeztük Ősz Ferencet: Mivel magyarázza a nemzedéki ellentéteket? R­ezeda Kálmán, több­szörös munkanélkü­li, aszfalt-filozófus és a ,,Szent Balhé” nevezetű galeri vezére, gondterhelten rótta a köröket. A gyüleke­zett tagjai izgatottan követ­ték a fülükkel. Igazság sze­rint a szemükkel szerették volna követni, de mivel lel­kük tükreit fekete szem­üvegek, a szemüvegeket pe­dig dús hajzatuk fedite, ez teljességgel lehetetlen volt. — Gáz van! — szólalt meg végre Rezeda, de sen­ki sem rohant elzárni a rezsót, mert tudnivaló, hogy a kijelentés nem azt jelenti, hogy gáz van, hanem hogy gáz, azaz balhé, illetve zűr van. A mai köznyelv ezt leginkább úgy fejezné ki, hogy objektív probléma ü­tötte fel a fejét. A galeri tagjai érdeklőd­ve várták a folytatást, ami nem is késett. — Mit csinálunk szil­veszterkor? — Balhét — felelte a kórus. — Ez természetes! De hogyan? — kérdezte szó­noki pátosszal a vezér. — Ugyanis, ha elfelejtettétek volna, ezen az éjszakán mindenki arénázik. Hiába megyünk végig a Körúton összekapaszkodva, elfog­lalva az egész járdát, má­sok is ezt teszik. Hiába or­dítozunk, mindenki torka­­szakadtából kiabál.. . — Azért az nem ugyan­az. Gondolj csak a szere­lésre! — mondta egy lány, de lehet, hogy fiú volt. — Mazsola! — intette le a vezér. — A jelmezbálok slágere az idén a mi szere­lésünk lesz. Már most nem lehet hosszú parókát köl­csön kapni... Az emberek ezen az éjszakán azt teszik, amit egész évben elítélnek. A polgár 364 napon át nem vét a csendrendelet ellen­, szabályosan közlekedik, tisztességes öltözékben jár és viszolyog attól, aki ré­szegen randalírozik az ut­cán. Bezzeg, szilveszterkor teleordítja a magyar éjsza­kát, idegen nőket szólít le a Körúton, a járda szegé­lyén ülve, üvegből issza a pálinkát, táncra perdül az Emke aluljáróban, a villa­mossíneken csókolózik, szóval azt teszi, amit egész évben tőlünk látott, és ilyenkor kitűnően érzi ma­gát. Remélem nem akartok csatlakozni hozzájuk? — Isten őrizz! — borzon­­gott egy fiú, de lehetséges, hogy ez meg lány volt, vagy még most is az. A társulaton úrrá lett a kétségbeesett bizonytalan­ság. Irtózatt­al töltötte el őket a fenyegető lehetőség, ha csak egy éjszakára is, de hasonlítani fognak a több­séghez, elvesztik különállá­sukat, a kutya nem fog fel­figyelni rájuk, és bárhogy randalíroznának, a legszi­gorúbb rendőr is jóindu­latú elnézéssel mosolyogna rajtuk. De Rezeda megta­lálta a megoldást: — Szédületes ötletem van! Szilveszterre új sze­relésbe vágjuk magunkat. A jelmez a következő: sö­tét ruha, fehér ing, nyak­kendő, fekete cipő, kalap. A lányoknak kisestélyi, tű­sarok, nylonharisnya — so­rolta undorral a kellékeket. — És a tollunk? — ka­pott a hajához ijedten egy tag. — Ez a balhé megéri hogy levágassuk! Majd ki­nő! — mondta a vezér. — Mosakodni is kell? — Természetesen. Még­hozzá illatos szappannal.Bo­­rotválkozás után kötelező a pitralon és valami kölni. Tilos viszont az ital, a fel­tűnő viselkedés, a hangos szó. Kötelező az irodalmi nyelv használata, kivéve egyes modern művek nyel­vezetét. A galeri tagjai lelkesen széledtek szét. — Majd mi megmutatjuk ezeknek a polgároknak! — kiáltotta Rezeda, mint va­lami harci jelszót. Mindezt csak azért mondtam el, hogy figyel­meztessem azon tisztessé­ges embertársaimat, akik szilveszter éjszakáján hosz­­szú parókával, veres papír­­orral, trombitákat fújva tántorognak végig a Kör­úton, legyenek éberek! Ha látnak egy csoport fiatalt — akik feltűnően elegánsak, és megfontolt léptekkel ha­ladva, halk hangon Juhász Ferenc ars poeticájáról cse­rélnek eszmét — nagy ív­ben kerüljék ki­ őket. Nem méltók arra, hogy négykéz­­lábra ereszkedjünk velük. Kirekesztették magukat kö­zülünk . . . Hiába, ezek a mai fiata­lok mindenre képesek... Megkérdeztük Várnai Györgyöt: Milyen állatokat irigyel? - Egymaga tud kórusban énekelni. - Már nem érte meg az atomkort. - Arra is telik neki, hogy lefestesse magát. - Nem csúszik el a fel nem szórt járdán

Next