Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-12-24 / 52. szám

wma—m — Ha elgondolom, hogy tizenöt év múlva kivénhedt csatalovaknak tartanak min­ket .. . („Lectures pour tous”, Párizs) A KISANGYAL KARÁCSONYI ALMA (,,Le Rire”, Párizs) ANDRZEJ RUMIAN B Hyatimi (VAGY : KAPCSOLATKUTATÁS) Kusmiakowski lép a ká­véházi asztalomhoz és azt mondja: — Fizess egy kávét! Rendelek és viccelődöm. — Nagy tehetség — kis kávé. Barátom nem nevet, ki­húz a zsebéből egy kézira­tot. Elolvasom. Jó, vidám kis történet. — Képtelen vagyok el­helyezni! — szól szomorúan. — A „Mokaszin”-ban azt mondták, hogy igen, aztán visszadobták. A főszerkesztő kirúgott rám, mert a minap letolta őt Kowalek, aki va­­­lamikor együtt élt a hú­gommal. — Akkor meg minek mászkálsz a nyakukra? — förmedek rá. — Miért nem küldöd be az „Álmodozók Életé”-be? — Beküldtem — mondja ő —,, de azt válaszolták, hogy köszönik szépen. Nyil­ván megtudták, hogy a „Mo­kaszin” visszadobta. Persze, érthető a dolog, tudod, hogy az „Álmodozók Élete” című lap szerkesztőségi titkára feleségül vette Kielbasins­­kát, aki a „Mokaszin” fő­­szerkesztőjének első felesé­ge volt. A kultúremberek jó baráti kapcsolatot építe­nek ki egymás között, és nem keresztezik egymás út­jait. — Tudod, mit — mondom —, dolgozol öt jelenetre, és nyújtsd be a „Közös Lemon­­dás”-ba, már csak azért is, mert ott jobban fizetnek. — Már próbálkoztam, nem fog menni. Tudod, Go­­laszewski, a „Közös Lemon­dás”ból, titokban összejár !Potulankával. Két szabad ember. Potulanka nem íro­gat, de valamikor az „Ál­modozók Élete” titkárának a felesége volt. Intellektuális okokból hagyta el, de to­vábbra is szívélyes érzelme­ket táplál iránta. Gondolod, hogy ezek után a „Közös Lemondás” elfogadja? — Na persze — mondom és töprengek. — A helyzet, úgy­­látszik, reménytelen. De talán mégsem, van egy öt­letem. Voltál a „Modern Paróká”-ban? — Nem voltam, de oda nem lehet i­eférkőzni, nem is kísérletezem. — Azt mondtad, hogy Po­tulanka nem engedte a meg­jelenést a „Közös Lemon­dás”ban. Nem emlékszel arra, hogy Potulanka kit hagyott el Golaszewskiért? — Dehogynem, Marchwi­­­czot. — Marchwiczot már ko­rábban, de utána? — Spodniet. — Nos, Spodnie neheztel Potulankára, mert igazi, szo­cialista szerelemmel szeret­te őt, minden számítás nél­kül. Mindent elkövet tehát, hogy észre térítse. Ő a moz­gatója a „Modern Paróká”­­nak. Elegendő tehát elmen­ni Danuta Paciorkowskához és elmondani, hogy és mint... — Nehéz hozzáférkőzni — mondja szomorúan Kusmia­­kowski. — Azt bízd rám — mon­dom könnyedén. — Van valami összeköt­tetésed hozzá? — élénkül fel a barátom. — Igen, a fiam — mon­dom kurtán, majd veszem a kéziratot és távozok. (Lengyelből fordította U. J., MŰVÉSZFOTÓ A BÉKA - Lehet, hogy ez egy elvarázsolt herceg! („Lectures pour tous", Párizs) ■■1 A strandon a feleség meg­kérdezi a férjétől: — Láttad, hogy mi történt velem? Már fuldokoltam, ami­kor egy férfi kimentett. — Tudok róla. Később ide­jött hozzám, és elnézést kért. * Sétáról tér haza a kisfiú az apjával. Otthon megfogja a telefont, aztán a papájához fordul. — A mama nemrég mehe­tett el hazulról, még forró a kagyló. — Miért csinosítottad ki magad ennyire? — kérdi egy hölgy a barátnőjétől. — Ma értekezlet lesz ... — Ne akard elhitetni ve­lem, hogy értekezletre indulsz. — Nem én. A férjem. * — Állandóan apró pontok ugrálnak a szemem előtt — panaszkodik a szemészorvos­nak a beteg. Miután megvizsgálta, az or­vos szemüveget írt fel neki. Néhány nap elteltével a be­teg újra jelentkezik. — Nos — érdeklődik a dok­tor —, javult a helyzet? — Hogyne. Most már sokkal tisztábban látom azokat az apró pontokat Még abban az időben, ami­kor a Vadnyugaton éppen csak hogy megindult a vasúti közlekedés, a farmerek egy csoportja beperelte a vasúti társaságot, kártérítést köve­telt. A tárgyaláson a bíró megkérdezte az egyik farmert: — Tulajdonképpen mi ba­juk van maguknak a vasúttal? Talán túlságosan gyorsan men­nek a vonatok, és elütik a vá­gányok közé tévedt marhákat? — Nem erről van szó. Mi éppen azt kifogásoljuk, hogy átkozottul lassan járnak a vo­natok. — Ha így van, ez miért za­varja magukat? — Az utasok le-lelépeget­­nek a kocsikról, és megfejik a teheneinket. (A moszkvai Krokodilból for­dította: K. A.)

Next