Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-03-26 / 13. szám

N­álunk a családban nagy nemzetközi nőnap volt, mert én vettem anyu­nak két csokor hóvirágot a zsebpénzemből, apu meg tíz szál rózsaszín szegfűt. En­gem anyu megpuszilt érte, apunak pedig azt mondta, hogy valami praktikusabb ajándékkal is meglephette volna, de úgy látszik, soha­sem nő be a feje lágya, hogy virágra pazarolja a pénzt. Tanulhatna már egyszer Je­nő bácsitól, mert ő nem vi­rágot vett Margit néninek a nőnapra, hanem egy üveg francia kölnit, amit most már dollárért importálunk, hogy nagyobb legyen a vá­laszték. Bezzeg, apu miatt lehet akármekkora is, fogal­ma sincs arról, hogy mi az, aminek legjobban örülne a felesége. Azt hittem, apu megsértő­dik, mert olyan nagy öröm­mel hozta a szegfűt, de er­ről szó sem volt. Azt mond­ta anyunak, hogy máskor súgja meg előre, mit sze­retne ajándékba kapni, ak­kor majd azt veszi meg ne­ki. És azt ajánlotta, egyez­zenek meg abban, hogy anyu nőnapra, vagy más ilyen al­kalomra meglepheti önma­gát, csak azt mondja meg apunak, mennyi pénz kell hozzá, azt akkor apu odaad­ja, mert ő nem gondolatol­vasó, és nem tudja eltalálni anyu gusztusát. Anyu ezt nagyon helye­selte, és elfogadta az egyez­séget. Mindjárt el is mond­ta, hogy egyre könnyebb lesz a bevásárlás. Apu is bi­zonyára olvasta az újság­ban, hogy a Belker az idén ötmillió dollárral többet költ importra, mint tavaly, ami jórészt a választók kiegészí­tését szolgálja. Apu csodálkozott, hogy anyu ilyen szorgalmasan ol­vassa az újságokat, és eny­­nyire jól van informálva, de megjegyezte, hogy ez bi­zonyára azért van így, mert anyu valami importáru vá­sárlásán töri a fejét. Én már jól ismerem aput, és tudom, hogy mikor gú­nyolódik, és most is ezt érez­tem a hangján, de anyu nem vett észre semmit. Megdi­csérte aput, hogy kitalálta a gondolatát, és azt mond­ta, valóban arról van szó, hogy nőnapi kárpótlásként egy kis ajándékot kér tőle: lepje meg őt apu egy virá­gokkal díszített gumi fürdő­sapkával, amit most impor­táltunk­ népgazdasági ér­dekből. Margit néni is vett egyet, mert ezt már most, még a fürdőszezon előtt be kell szerezni, mert elkap­kodják és rövidesen hiány­cikk lesz­­belőle. Apu ekkor beleegyezett, hogy anyu vegyen magának egy olyan virágokkal díszí­tett import gumi fürdősap­kát, amilyet csak akar, és majd ő utólag visszaadja rá a pénzt, mert anyu nem is tudta megmondani, mi az ára. Ám másnap meg tudta mondani. Este anyu ugyan­is boldogan mutatta apu­nak az import fürdősapkát, amely tele volt minden­féle színű gumi virágokkal. Anyu feltette a fejére, apu meg elnevette magát, és azt mondta, hogy anyu úgy néz ki, mint egy medúza, ami egy tengeri állat. De anyu most nem törődött ezzel, ha­nem azt mondta apunak, hogy fizessen neki három­­százkilencven forintot, mert ennyibe került az import gumisapka. Elhozta a szám­lát is, ha esetleg apu kétel­kedne az árában. Apu azonban nem kétel­kedett, kifizette anyunak a pénzt, és azt mondta, hogy a Belker igazán gavallér, nem spórol a dollárral és jól kibővíti a választékot, ha háromszázkilencven forintos fürdősapkát importál. Hála­­ istennek, mindenünk van már, és úgy látszik, még, csak ez hiányzott nekünk, hogy igazán bő legyen a vá­lasztékunk. Most már nem lehet panaszuk a magyar asszonyoknak, egész nyáron boldogan úszkálhatnak majd a háromszázkilencven fo­rintos, virággal díszített im­port fürdősapkában... Földes György IMPORT FÜRDŐSAPKA (LACIKA MONOLÓGJA) A FŐNÖK ELÉGEDETLENSÉG NŐI SZEMMEL ■ — Nos, mi az ön véleménye, Kovács Ipartárs? - Mi az, drágám, ezentúl csak krokodilbőr cipőim lesz?! - Istenkém, add, hogy a max! ne legyen divat! JÓL SZERVEZETT MUNKAHELY NEHÉZ ESET / És mióta van az az érzése, hogy hiába ugat, senki nem figyel magára?

Next