Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-03-26 / 13. szám
MUNKAHELYI FEGYELEM SZORGALMAS KOTLÓS - Az a panasz érkezett, hogy maga mindig bohóckodik munka közben! ESŐS NAPOK GkAP ES3SP CSaKkafflRiDg5 imhhkbhmihhí — Van egy tőmondatom az első felvonásban és két bővített mondatom a másodikban. Tizenhat szó az egész.Befejezvén történetét, s bájos hölgylátogatóm kérdőn nézett rám, ibolyakék szemében hit, remény és szeretet honolt. — Segít rajtam ugye? — Nem tudom, hogy miként? — tártam szét a karom. — Nekem semmi kapcsolatom sincs a színházakkal. Elkeseredését megértem, égrekiáltó igazságtalanság, hogy maga évek óta csak nyúlfarknyi szerepeket kap. Kedvesen megrázta a fejét. — Nem konkrét segítséget várok, csak útmutatást, tanácsot. Maga újságíró, nem is mai gyerek már, biztosan sokat látott, hallott, olvasott. Azt mondja el nekem, hogyan emelkedhetett ki régebben egy kezdő színésznő az ismeretlenség homályából? — Elsősorban: beugrással! A kóristalány öntevékenyen megtanulta a főszerepet, a primadonna váratlanul megbetegedett, a rendező a haját tépte, erre a kóristalány szerényen, de magabiztosan előlépett a színfalak mögül és közölte, hogy ő véletlenül tudja a primadonna szerepét. Eljátszotta, megmentette az előadást és tomboló sikert aratott. Sosem hallottam, hogy egy beugrás ne lett volna bravúros. Aki beugrik, az kiugrik! — Hurrá — kiáltottam. — Tizenhat szó?! Hiszen ez nagyszerű lehetőséget biztosít magának ahhoz, hogy érvényesüljön, hogy estéről estére felfigyeljen magára a közönség. Álmélkodva nézett rám. — Nem értem, hiszen három mondatom van mindössze! Ismétlem, három mondat, tizenhat szó! — Untig elég. Ha ezt a három mondatot úgy mondja el, hogy az egész nézőtéren megértsék, elöl, középen, hátul és még a karzaton is, óriási szenzáció lesz! Egy fiatal színésznő, akinek tisztán érteni minden szavát. Egészen rendkívüli jelenség ez manapság. Ez lesz az igazi szenzáció! — Sajnos — legyintett szomorúan látogatom —, nálunk az a helyzet, hogy az ismert művész helyébe mindig egy másik ismert művész ugrik be bravúrosan. Ettől függetlenül a mi primadonnánk percről percre egészségesebb. — Akkor talán erkölcsbotránnyal próbálkozzék — mondtam. — Csábítsa el az igazgatót, vagy a főrendezőt, vagy a bonvivánt, aki aztán maga miatt otthagyja előző kedvesét, vagy előző feleségét, országos zenebena támad, maga mint démon, vámpír stb. kerül forgalomba, és a jövő szezonban elárasztják majd jobbnál jobb szerződésekkel. Bánatos mosollyal nézett rám. — Ezt komolyan mondja?! Hát először is: nálunk az igazgató, a főrendező, a bonviván, sőt a súgó, az ügyelő, a kellékes, a világosító is többszörösen el van már csábítva, tulajdonképpen egy nagy család vagyunk, de ebből nyilvános botrány nemigen támad, hiszen az újságok hallgatnak róla, legfeljebb, ha már nagyon-nagyon cifra az ügy, a szakszervezeti bizalmi egyénileg elbeszélget az érdekeltekkel. — Sajnos — jegyeztem meg rövid töprengés után —, az a zord igazság, hogy a színésznői karrier régi útjai ma már általában járhatatlanok. Nem lehet elintézni, hogy előadás után lelkes, romantikus ifjak kifogják a lovakat a hintójából és magukat fogják be helyette, mert nincsenek hintók, alig vannak lovak, és csak elvétve fordulnak elő lelkes, romantikus ifjak. Látogatóm megtörten bólintott. — Hát bizony, azok az idők már elmúltak ... A homlokomra csaptam. — Ohó, itt van a televízió. Igen, a televízió! Valami vetélkedőn magának kellene tologatni a számokat az eredményjelző táblán. Sorsolásnál kurblizni a kalickát! Ehhez mit szól? A maga alakjával, a maga mosolyával biztos siker, országos szenzáció! — Ugyan — rázta meg a fejét lemondóan —, a televíziósoknak húsz évre való készletük van kurblizó, tologató lányokból... Felemelkedett a székről, nyúlt a táskája után. — Csak egy pillanatra! — állítottam meg. — Ha jól emlékszem, beszélgetésünk elején maga valami olyasmit mondott, hogy ezért jelenleg is van valami apró szerepe. Mit jelent ez konkrétan? Kürti András A MAMA PÉLDAKÉPE