Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-09-17 / 38. szám

NYARALÁS UTÁN — A vőlegényem ! Görögországban ismerkedtünk meg ... N­em veszi észre, hogy a nők egyenjogúságának ürügyén az újságok szinte szítják a férfielle­nes hangulatot? — Ha nem tudnám, hogy ön egy nagy válla­lat vezetője, azt monda­nám, félrebeszél. — Mondja inkább, hogy én egy őszinte vállalat­­vezető vagyok. — Akkor illenék tudnia, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a nők sajátos érdekeire. — A férfiak rovására. — Ne haragudjék, de ez nagy badarság. — Nézőpont kérdése. — Valóban az, csak ön nem megfelelő pontból nézi. Arra kell töreked­nünk, hogy megszűnjön végre a nők hátrányos megkülönböztetése és job­ban érvényesüljön az egyenjogúságuk. — Ha jól sejtem, ezt az irányelvekből idézte? — Jól sejti. — Akkor én azzal ter­mészetesen egyetértek. De mondja, olyan nagy baj az például, ha egy nőt egyedül, kísérő nélkül, nem engednek be egy lo­kálba? — Ha csak erről lenne szó... Bár elvileg ez sem lényegtelen. — Hiúsági kérdés. — Azt a jelenséget is hiúságnak tartja, hogy a nők azonos beosztásban gyakran kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak? — Legfeljebb néhány száz forint a különbség. Végül ezt a különbséget is megkapják a férfiaktól. — Ön hajlamos a túl­ságos leegyszerűsítésre. Az a dolog veleje, lényege, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár. — Ez az elmélet, de a női munkaerő mégis más. Először jön a szülési sza­badság, aztán kicsi a gye­rek, aztán beteg a gye­rek, aztán megnő a gye­rek, aztán még egy gyerek, és aztán kezdődikk minden elölről. — Éppen ezeket a szem­pontokat kell figyelembe venni, hogy sikerrel le­hessen megoldani a nők egyenjogúsítását. Vagy vál­lalják át a férfiak... — Ez persze lehetetlen, de akárhogyan is érvel, sok a kiesés a nők mun­kájából. De különben is számos példát tudok fel­sorolni arról, amiben nin­csenek hátrányosabb hely­zetben. — Remélem, nem a ház­tartásra, bevásárlásra és más effélékre gondol? — Dehogy! Vegye fi­gyelembe, hogy csak né­hány példát említsek: a nők kiküldetési napidíja éppen úgy 31 forint, mint a férfiaké; a nők is ugyan­annyit fizetnek a vendég­lőben a sertéspörköltért, mint a férfiak; a mozi- és színházjegyeket azonos árért kapják a nők is. — Kifelejtette a vonat-, a villamos- és az autóbusz­­jegy árát. — Hiába gúnyolódik! Tapasztalatból tudom, hogy mennyi baj van a nődolgozókkal. A férfiak sokkal aktívabban vesz­nek részt a vállalatveze­tésben is. — Meglepne, ha állítá­sát bizonyítani tudná. — Semmi sem egysze­rűbb! Éppen most tartot­tam osztályvezetői érte­kezletet. Harminc osztály­­vezetőm volt jelen. Mind a harminc felszólalt, ér­tékes javaslatokat tett. A harminc közül mindössze egyetlen egy nő jelentke­zett szólásra. — És a többi? — Naiv kérdés. Csak nem képzeli, hogy az én vállalatomnál egynél több osztályvezető lehet nő? Földes György 4 «Öl MVNK4ERŐ MÉMI «41.. A CSALÁDTERVEZÉS TÖRTÉNETÉBŐL — Egy trónörökös és két trónkövetelő elég lesz. SZERENCSÉS BARLANGTULAJDONOS - Tudod, milyen értékes lesz ez a rajz százezer év múlva? A DEMOGRÁFIAI ROBBANÁS ELLEN A „New York Times” tudósítása szerint az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának ameri­kai tagja, Mrs. Rita E. Hauser nyilatkoza­tában alkotmányelle­nesnek bélyegezte azt a törvényt, amely tilt­ja az egyneműek há­zasságát: — A világot túlné­pesedés fenyegeti. A demográfiai robbanás leghatásosabb ellen­szere az egyneműek házassága. Tudom, hogy régi előítéleteket kell legyőzni, de min­den megszokás kér­dése. Persze, Rita asszony vizet prédikál és bort iszik: hímnemű férje van. Ki A ZÖLDBE - Ha nem fáradtál el, foroghatunk még egy kicsit.

Next