Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-09-17 / 38. szám
LOVASBEMUTATÓ A PANELÉPÍTKEZÉS ELŐNYE (A berlini ,,Eulenspiegel"-ből) A lakóbizottság intézkedik. BOSSZÚSÁG - Úgy látszik, sosem lesz vége ennek a turistaszezonnak . . (A londoni „Punch”-ből) TERMÉSZETBARÁT AUTÓSOK ÖRÖME Beküldött rajzokra és kéziratokra csak akkor válaszolunk, ha azokat figyelemre méltónak találjuk. A válasz nélkül hagyott küldemények megőrzésére nem vállalkozunk. VÉGSŐ MEGOLDÁS autóe anekDota KínCSOBOL Pierre-Alexis Portson du Terrail, a múlt században Franciaország legfelkapottabb folytatásos „krimi” írója, akinek végeérhetetlen Rocambore-regényeit évtizedeken át falta a közönség — testi-lelki jóbarátságban volt Jean Francois Millet festőművészszel. Egy este, amikor a regényíró betért törzskávéházába, a Café Le Peletier-be, Millet már türelmetlenül várta. — Apám rendkívül izgatott — kezdte a festő. — Te a tegnapi regényfolytatásban a bárónőt válságos helyzetben hagytad. A rablók csapdába csalták és életveszélybe került. Apám szeretné tudni, hogy a bárónő meg fog-e halni. — Már meghalt — közölte zord hangon Ponson du Terrail. — Appiani, a korzikai, markolatig döfte szivébe a tőrt... És ha meghalt — folytatta aztán szelíden —, mit izgat az benneteket? Millet felcsattant: — Tegnap fogadtam apámmal. ő azt állította, hogy a bárónőt megölik, én amellett voltam, hogy meg fog menekülni. Ez a te gyilkosságod nekem húsz aranyamba kerül! — Teringettél! — ugrott fel az író. — Most tíz óra. Azonnal kocsiba. A nyomdába vágtatunk, talán valami csodálatos véletlen beiktatásával még megmenthetem a bárónőt. Te fizeted a kocsit és kapok tőled tíz aranyat. Te még így is jól jártál, én pedig élvezhetem a baráti önfeláldozás gyönyörűségét... — Fenséges dolog, ha valaki kizárólag intellektuális tevékenységnek szentelheti magát! — susogta elragadtatott hangon egy előkelő hölgy a kitűnő francia költő-író-festő, Jean Cocteau fülébe, miközben szemei elbűvölve, megigézve csüggöttek a művészen. — Az ön számára az egész világ egy nagy laboratórium, s az ön szellemi képességei eszközök, amikkel feltárja a mindenség titkait. Ó, árulja el nekem — fejezte be ömlengését a széplelkű dáma —, mi volt a legsúlyosabb probléma, amellyel magasztos hivatásának teljesítése közben szembetalálkozott? Cocteau elmélyülten tűnődött, aztán kijelentette: — Legsúlyosabb és szinte megoldhatatlan problémám, hogy hogyan lehetne egyidőben ebédelni és vacsorázni! Békés István gyűjtése