Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-02-05 / 6. szám

Mottó: Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új. — Akár elhiszi, akár nem, én nem ismerek és sohasem ismertem más nőt a feleségemen kívül. — Elhiszem. Mert ha is­mert volna, azt vette volna nőül. — Panaszom van a ma­rjuk molyirtó-szerérel A molyok vígan lakmároz­­zák! — Akkor semmi baj, asszonyom! Mialatt a mo­lyok azt rágják, nem nyúl­nak a ruhákhoz. — o — — Mondja, ki az a ré­mes nő, aki ott ül a sarok­ban? — A feleségem. — Oppardon! Azt hiszem, tévedtem. — Maga? Én! — o — Egy nagyon sovány meg egy nagyon kövér férfi be­szélget. Azt mondja a kö­vér: — Aki magára néz, azt hiheti, hogy az országban éhínség van. Mire a sovány: — Aki pedig magára néz, azt gondolhatja, hogy ma­ga az oka az éhínségnek. A HÉT HÍREIBŐL Fülöp György rajzai Negyven évre elegendő földgáz Az Országos Kőolaj- és másdél milliárd forintot Gázipari Tröszt az idén több fardit-ferológiai^geof­izikaT mint kútalapokra, túrásokra.­ ­ Tudják, mit? Legyen elég az a gáz csak húsz évre, de adjanak rendes nyomást!­ ­ SÓMÚZEUM £ I ~~mmffiig\r^népszerűsígnek mm örvend a krakkói só­­múzeum. Láthatok az ezeréves weliczkai só­bányából kikerült kü­lönleges alakú sótöm­­bök. Újdonság: Nagy Kázmér király sókris­tályból faragott mell­szobra.­ ­ A leglelkesebb látogatók. AUTÓ­ ÁRVERÉS Először rendeztek autó­­árverést Magyarországon, az Egressy úton a Posta Központi Járműtelepén. Huszonöt kivénhedt ben­zinparipa került kalapács alá, nem egy közülük olyan állapotban, amelyről csak jóhiszeműen lehetett állí­tani, hogy autó volt vala­mikor. összesen kilenc ko­csi cserélt gazdát, egy Az istenért, ne üssön rá kolléga. Szétesik! RÉMHÍRTERJESZTŐ — Rebesgetik, hogy jön a nyár! ALBÉRLET - Farsangolunk? Farsangolunk?... 90000 holdnyi területen áll belvíz Az Alsó-Triza ment­i csökkent­és «Betét Az utóbbi 24 órában csak kevés eső esett az országban, általában 1—3 milliméter csa­padékot mértek. Ezért szinte ma esti tájékoztatása szerint hóakadályok miatt — az or­szágban már csupán öt al­sóbbrendű út járhatatlan. Az Akkor mi ne szóljunk egy szót se, édes fiam KÖPETŐ EMBERFOGÁS A mérkőzés megkezdő­dött. Tapló II árnyékként kisérte Amszterdamot. Utóbbi kétségbeesetten esz­mélt rá, bárhová megy, a partvonal mellé, a szöglet­­zászlóhoz, vagy akár saját kapuja mögé — Tapló II ráragad, mint a kullancs. Fellélegzett, amikor meg­hallotta a mérkőz­és végét jelző sípszót, vég­re meg­szabadul ettől a kellemet­len alaktól. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a zu­hany alatt megpillantotta maga mellett ellenfelét. — Mi az fiú, már itt sem hagysz békében? Tapló egy szó, annyit sem mondott, követte a másikat az öltözőbe. Egy tükör előtt ketten fésül­­ködtek­. Amszterdam­ ezután a Három Szalonkához cím­zett vendéglőbe ment, és hagymás rostélyost rendelt vacsorára. Egyszer csak azt látta, hogy Tapló II mel­léje telepszik és hagymás rostélyost rendel. Vacsora után Amszterdam­ meg­látogatta az édesapját Rá­koscsabán . — Ez a barátod? — kér­dezte az öreg, amikor meg­látta, hogy a fia mögött fel­bukkan egy idegen fiatal­ember. — Nem, apám, ő a kö­vető emberfogással meg­bízott védőjátékos, tömé ki a nyavalya... Kisvártatva megérkezett Amszterdam­ felesége is, megbeszélték, hogy moziba mennek. A rend kedvéért mindjárt három jegyet ren­deltek, Tapló II-re való tekintettel. Miután édeshármasban megnézték a filmet, beül­tek egy eszpresszóba, meg­ittak három feketét, hár­masban táncoltak, majd hazamentek. Az asszony kissé furcsál­lotta, hogy az idegen fiú befekszik melléjük harma­diknak az ágyba, de a férje megnyugtatta, hogy ilyen a korszerű labda­rúgás. Ettől kezdve a házigazda már csak apróbb dolgokat tett szóvá, például azt, hogy a fürdőkád túlságo­san kicsi kettejüknek, va­lamint azt, ho­gy neki csak fél csésze kakaó jut regge­lire, Tapló II miatt. Másnap Tapló II segí­tett az Amszterdami há­zaspárnak porszívózni, fát hordani, bevásárolni, együtt mentek a szülői ér­tekezletre, ahol együtt hall­gatták a kis Amszterdam­­­ra záporozó panaszokat. Mindannyian meglepőd­tek, amikor Tapló IT edző­je berobbant: — Maga szerencsétlen, merre jár? — Bocsánatot kérek, Laci bácsi, de azt tetszett mon­dani, ne mozduljak mellő­le egészen addig, amíg ma­ga nem szól... — és bal­lagott az edzője után. Az Amszterdami házas­pár őszinte sajnálatára. Utóvégre ritka manapság a megbízható védőjátékos. T­orobáczky Sándor

Next