Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-02-05 / 6. szám
PÁLYAVÁLASZTÁS PÓTALKATRÉSZ - Te mi szeretnél lenni? - Ha elakadunk, kutyaszánon megyünk tovább... TTxOb£Ö ffejÉftEX | • mmt » *« *• —“ “ ••• “* • Mi mm • mmm • • MM • KB| T ébolyultan nyomogattam a szikratávíró gombját: — S. O. S___S. O. S_____ Itt a Karbid utca 19. rádióadója. S. O. S. ! De választ nem kaptam. Szikratávíróm eleme már fogyóban volt, az utolsó voltokkal még megkíséreltem leadni végső üzenetem. Hátha valaki felfogja és így az utókor megtudja majd, hogyan esett áldozatul a Karbid utca 19. az Ingatlankezelő Vállalat modernizálási törekvéseinek. Utolsó üzenetem hiteles szövegét a biztonság okáért véremmel az előszoba falára is felírtam, hogy a kései korok régészei megtalálják. Íme az üzenet: „Valaha nekünk is volt házmesterünk. Rendes ember volt, egész nap ordítozott az udvaron azokkal, akik ordítoztak vagy rázták a rongyot. Közben hordta a pletykákat, de a szemetet is. Éjjelente, ha valaki erőszakosan csengetett, a kaput is kinyitotta. De aztán az Ingatlankezelő rájött, hogy a modern korban a házmester túlhaladott történelmi kategória, anakronisztikus csökevény. Ezért a házmestert megszüntették, és bevezették a tömbházfelügyelői rendszert. Ekkor már csak a tőlünk hatodik házban volt házmes ... Pardon: tömbházfelügyelő, akit nemsokára tömbigazgató úrnak kellett szólítani, és csak előzetes bejelentés után fogadott. A lakókat kapukulccsal látták el. Ez eleinte kisebb bonyodalmakat okozott, mert ha valaki elvesztette vagy otthon felejtette kapukulcsát, reggel ötig ülhetett a kapu előtt. De az IKV tovább modernizált. Felszerelte a kapucsengőket, így minden lakónak az utcán is volt egy csengőgombja, melyet éjszakai látogatója megnyomhatott. Rajta kívül még nyomkodta boldog és boldogtalan. A mi házunk lakói egyszer teljes létszámban kivonultak, megünnepelni Z. Zsuzsika első csókját, mely éjjel kettőkor esett. A mohó fiú Zsuzsika fejét pontosan a kapucsengő-táblának nyomta, és ahogy a kislány — nyilván tiltakozásul — forgatta a fejét, sorra nyomta valamennyi gombot. Sokunknak azért is hiányzott a házfelügyelő, mert nem volt, aki kiabáljon az udvaron. Ezért az IKV minden ház udvarára hangszórókat szereltetett, melyből egész napon át áradtak az intelmek, részleteket olvastak fel a házirendből, majd közölték, hogy a víz el lesz zárva. A takarításról — legalábbis a tervek szerint — egy központi brigád gondoskodott volna. Ezek az utca elején kezdték a takarítást, de mire a házunkhoz értek, a tagok lemorzsolódtak. Ugyanígy jártunk az újabb brigádokkal is, így a lépcsőházat, az udvart és a kapualjat lassan ellepte a szemét. Emiatt sokat panaszkodtunk, de hála az IKV-nek, beszereztek néhány komputert, mely a lakók panaszait lyukkártyákra rögzítette, és egy másik komputerbe táplálta. Közben a kapu alatt a szemét már a boltozatig ért és csak laposkúszásban lehetett a házból kijutni. A városi hatóságok a házakban felgyülemlett piszkok láttán úgy intézkedtek, hogy minden ház előtt lábtörlőt kell felszerelni, hogy a lakók — ki jövet — ne piszkítsák össze az utcát. Az IKV elektromos lábtörlőket szerelt fel, és minden ház televíziós kaputelefont kapott, mivel a látogatók már nem tudtak bejutni a lakásokba. Sokan szidták az IKV-t, de alaptalanul. Egy modern vállalat nem aprózhatja fel magát olyan csekélységekkel, mint a felmosórongy, a seprű és a lapát, különösen nem akkor, amikor mindenki azzal volt elfoglalva, hogy felmérje: 2000-ben a házak teteje kibírja-e a helikopter taxiállomásokat? E kérdés időszerűsége egyre közelebb került, mert a közlekedés már csak a tetőn keresztül volt elképzelhető. Élelmezésünkről a Vöröskereszt gondoskodott, a napi adagokat ejtőernyőn dobták le, és ha nem volt szél, be is esett az udvarra, ahol a szemét már elérte a második emelet szintjét, így az első emeleti és földszinti lakók adagját a kéményen keresztül engedték le. Segítséget már nem várunk senkitől. Megnyugodtunk a sors és az IKV akaratában. Tragédiánk oka az átmeneti korból adódik. A hagyományos házmester már, az elektronikus tranzisztorizált házfelügyelő még nem működik. A haladás mártírjai vagyunk! S. O. S. ! S. O. S. J ősz Ferenc A MAGYARÁZAT — Tudja, nálunk az a baj, hogy gyengék a telek! PATYOLAT-AUTÓ SZAKMAI BÜSZKESÉG — Belőlem harminckét helyre küldenek disznótorost!