Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-04-30 / 18. szám

METEOROLÓGIAI MEGLEPETÉS ÚJ ÖSZTÖNZŐ A párizsi Sportpalotában az ökölvívó-mérkőzés kezdete előtt az edző odalép a szorító sarká­ban a bokszolóhoz: - Te, eddig nem akartam ne­ked erről szólni, de most már megmondom ... Az ellenfélre mutat és foly­tatja: - ...a múlt vasárnap a fele­ségeddel láttam karon fogva sé­­tálni! "■«TüSZf IMS NOWUlfl AZ UTOLSÓ SZIMFÓNIA Csillag nélküli, sötét éj­szaka. A néptelen ország­úton egy Trabant állt. Mo­torháza nyitva, mellette egy bőrkabátos férfi ko­moran bámulta a jármű­vet. Váratlanul — vala­­honnét a szántóföldről — magas, ballonkabátos em­ber lépett a kocsi mellé. — Valami baj van? — érdeklődött barátságosan. — Kifogyott az üzem­anyagom. A legközelebbi falu pedig tizennégy kilo­méterre van innen. — Felajánlom az öngyúj­tómat. Még van benne egy kis benzin. — Uram, nincs kedvem tréfálni — mondta hidegen a másik. — Megértheti, hogy ideges vagyok. — Az én életem sem fenékig tejfel. Ma délután értesültem róla, hogy a fe­leségem megszökött egy műanyagkészítő kisiparos­sal. — Fogadja őszinte rész­vétemet ... — Köszönöm. Azóta há­rom csomag cigarettát szívtam el, s nem maradt semmi tartalékom. Fél­őrültként vándorolok az éjszakában, hogy egy do­hányos emberre találjak. Az ég szerelmére! Ugyebár ön is dohányzik? — Igen. — Kínáljon meg egy cigarettával. S én áldani fogom a nevét! — A legnagyobb öröm­mel. De ez az utolsó Szim­fóniám. Jómagam is rabja vagyok ugyanis a dohány­zásnak, s ez egy elhagyott vidék. Éjjel negyed kettő van. Ki tudja, mikor ta­­lálok egy trafikot? Ha ön a tulajdon apám lenne, akkor sem kívánhatná, hogy az utolsó cigarettát magának adjam. A ballonkabátos szemé­ben furcsa tüzek égtek. — Higgye el, én minden­re képes vagyok ... — Fenyeget? Nem ije­dek meg! Könnyűsúlyú ökölvívóbajnok vagyok! — Félreért. Minden ál­dozatra képes vagyok egy cigarettáért. Ha ön nekem adja ezt a szépséges, gyö­nyörű füstrudacskát, ma­gára iratom a házamat. Két szoba, konyha, a veran­dát nyáron befutja a vad­rózsa és van hozzá egy kis kertecske is. Gyümölcs­fákkal. Nemsokára érik a meggy, nyílik a kelkáposz­ta. Van egy szelídített rigóm. Egész nap fütyöré­­szik. Minek menjek vissza abba a házba, mikor el­hagyott az asszony egy műanyagkészítő kisiparos kedvéért? Nos, nekem adja ezt a cigarettát? A bőrkabátos bizalmat­lanul méregette a férfit: — A villany, vízvezeték be van-e vezetve a házba? — Természetesen. — Jó a közlekedés? — A ház előtt áll meg az autóbusz és a debreceni gyors. — Nem ázik be a meny­­nyezet? — Soha. A ház vízmen­tes, tűzmentes, adómentes. Áll az alku? — És ha becsap engem? Lehet, hogy csak fondor­latos módon meg akarja szerezni az utolsó cigaret­támat! — Ön kételkedik egy Kovács Lajos szavában? — Pardon! Nem tudtam, hogy Kovács Lajos. Rend­ben van. Tessék. Az öné az utolsó Szimfóniám — legyintett szomorúan és reszkető kézzel átnyújtotta a cigarettát. A másik mo­hón elragadta és kisvár­tatva végtelen örömmel, átszellemülten pöfékelt. — Ne féljen, barátom. Holnap elintézzük a hiva­talos formaságokat. Szív­ből gratulálok az új ingat­lan- és háztulajdonosnak. A bőrkabátos sóváran bámulta: — Legalább egy slukkot legyen szíves ... — Hogyisne! Ez az utol­só cigarettám és reggel előtt nem találok sehol egy trafikot — mondta irigyen a ballonkabátos és vidáman, boldogan pöfé­kelt. Galambos Szilveszter — Meg kell örülni! Már alulról is esik! AZ ÜGYESKEDŐ KÓRHÁZBAN­ ­ Mondd, öregem, nem vagy te hipochonder? BEMUTATÓTEREMBEN Budapest xvv Sipos Dénes nS-n 4­25- es a 16-es autóbusznál

Next