Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-04-30 / 18. szám
METEOROLÓGIAI MEGLEPETÉS ÚJ ÖSZTÖNZŐ A párizsi Sportpalotában az ökölvívó-mérkőzés kezdete előtt az edző odalép a szorító sarkában a bokszolóhoz: - Te, eddig nem akartam neked erről szólni, de most már megmondom ... Az ellenfélre mutat és folytatja: - ...a múlt vasárnap a feleségeddel láttam karon fogva sétálni! "■«TüSZf IMS NOWUlfl AZ UTOLSÓ SZIMFÓNIA Csillag nélküli, sötét éjszaka. A néptelen országúton egy Trabant állt. Motorháza nyitva, mellette egy bőrkabátos férfi komoran bámulta a járművet. Váratlanul — valahonnét a szántóföldről — magas, ballonkabátos ember lépett a kocsi mellé. — Valami baj van? — érdeklődött barátságosan. — Kifogyott az üzemanyagom. A legközelebbi falu pedig tizennégy kilométerre van innen. — Felajánlom az öngyújtómat. Még van benne egy kis benzin. — Uram, nincs kedvem tréfálni — mondta hidegen a másik. — Megértheti, hogy ideges vagyok. — Az én életem sem fenékig tejfel. Ma délután értesültem róla, hogy a feleségem megszökött egy műanyagkészítő kisiparossal. — Fogadja őszinte részvétemet ... — Köszönöm. Azóta három csomag cigarettát szívtam el, s nem maradt semmi tartalékom. Félőrültként vándorolok az éjszakában, hogy egy dohányos emberre találjak. Az ég szerelmére! Ugyebár ön is dohányzik? — Igen. — Kínáljon meg egy cigarettával. S én áldani fogom a nevét! — A legnagyobb örömmel. De ez az utolsó Szimfóniám. Jómagam is rabja vagyok ugyanis a dohányzásnak, s ez egy elhagyott vidék. Éjjel negyed kettő van. Ki tudja, mikor találok egy trafikot? Ha ön a tulajdon apám lenne, akkor sem kívánhatná, hogy az utolsó cigarettát magának adjam. A ballonkabátos szemében furcsa tüzek égtek. — Higgye el, én mindenre képes vagyok ... — Fenyeget? Nem ijedek meg! Könnyűsúlyú ökölvívóbajnok vagyok! — Félreért. Minden áldozatra képes vagyok egy cigarettáért. Ha ön nekem adja ezt a szépséges, gyönyörű füstrudacskát, magára iratom a házamat. Két szoba, konyha, a verandát nyáron befutja a vadrózsa és van hozzá egy kis kertecske is. Gyümölcsfákkal. Nemsokára érik a meggy, nyílik a kelkáposzta. Van egy szelídített rigóm. Egész nap fütyörészik. Minek menjek vissza abba a házba, mikor elhagyott az asszony egy műanyagkészítő kisiparos kedvéért? Nos, nekem adja ezt a cigarettát? A bőrkabátos bizalmatlanul méregette a férfit: — A villany, vízvezeték be van-e vezetve a házba? — Természetesen. — Jó a közlekedés? — A ház előtt áll meg az autóbusz és a debreceni gyors. — Nem ázik be a menynyezet? — Soha. A ház vízmentes, tűzmentes, adómentes. Áll az alku? — És ha becsap engem? Lehet, hogy csak fondorlatos módon meg akarja szerezni az utolsó cigarettámat! — Ön kételkedik egy Kovács Lajos szavában? — Pardon! Nem tudtam, hogy Kovács Lajos. Rendben van. Tessék. Az öné az utolsó Szimfóniám — legyintett szomorúan és reszkető kézzel átnyújtotta a cigarettát. A másik mohón elragadta és kisvártatva végtelen örömmel, átszellemülten pöfékelt. — Ne féljen, barátom. Holnap elintézzük a hivatalos formaságokat. Szívből gratulálok az új ingatlan- és háztulajdonosnak. A bőrkabátos sóváran bámulta: — Legalább egy slukkot legyen szíves ... — Hogyisne! Ez az utolsó cigarettám és reggel előtt nem találok sehol egy trafikot — mondta irigyen a ballonkabátos és vidáman, boldogan pöfékelt. Galambos Szilveszter — Meg kell örülni! Már alulról is esik! AZ ÜGYESKEDŐ KÓRHÁZBAN Mondd, öregem, nem vagy te hipochonder? BEMUTATÓTEREMBEN Budapest xvv Sipos Dénes nS-n 425- es a 16-es autóbusznál