Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-25 / 8. szám
A komlói vasútállomáson évek óta minden vonat érkezésekor bejelentik, melyik irányból érkezik vonat. A vonat persze abból az egyetlen irányból érkezik, amelyen kívül semmiféle más irányból vonat erre az állomásra nem futhat be. Amikor a vonat megáll, felkérik az utazóközönséget, hogy az állomás területét a kijáraton hagyják el. A felszólítás évek óta mindennap többször is megismétlődik, de a kedves utazóközönség mégsem az előírt, az ajánlott kijáratot használja. Mindenki arra megy, amerre lát. Miért? Mert a vonat jó messzire fut el az állomásépülettől, és valahol távol áll meg, olyannyira, hogy még az utolsó kocsi sem az épület, hanem a raktárak előtt vesztegel. Gondoltam, komlói szokás messze futtatni a vonatot, később azonban megfigyeltem a sásdi, a bakócai, a dombóvári, majd a pécsi, távolabb a hatvan—debreceni, Balaton melletti és még isten tudja, hány állomás építési helyét, s arra a megállapításra jutottam, hogy hazánkban az állomások legnagyobb részét rossz helyre építették. A pécsit pl. nyugatabbra vagy 300 méterrel, a komlóit, a sásdit, a bakócait keletebbre egy vonathosszal, a többit egy kicsit északabbra, egy kicsit délebbre kellett volna. Így a kedves utazóközönséget nem kellene felszólítani, hogy az állomás területét a kijáraton hagyják el, és a kedves utazóközönségnek nem kellene rossz időben, a sáros sínközökben, a sötétben botorkálni, és sokszor fél kilométert gyalogolni, legtöbb esetben a tehervonatok közé szorítva. Kérdésem: nem lehetne megoldani, hogy a vonatok az állomásépület előtt álljanak meg? A kérdést ezennel országos vitára bocsátom. K. A. Komló KI TUDJA, HOL ÁLL MEG... HAJNALI ÖNINDÍTÓT! Étkező Január 31-én este Győrből utaztam haza gyorsvonattal. A MÁV hivatalos menetrendkönyvének 158. oldalán azt olvastam, hogy az 5801-es gyorsvonat, amely Sopronból 18.41-kor indul, étkezőkocsit visz magával. Hittem a menetrendnek, és egy ismerősömmel randevút beszéltem, meg az étkezőkocsiban, hogy ne kelljen az egész szerelvényt végigjárnunk. Ám nemhogy étkezőkocsi, de még egy árva büfé sem volt az egész szerelvényen! Vajon miért hanyagolja el ennyire az Utasellátó az utasok ellátását? NYÁVOG A MAGNÓM Crowncorder típusú, japán gyártmányú magnetofonom használat közben macskának képzelte magát: egeret ugyan nem fogott, csak „nyávogni" kezdett. Nyávogásának igen egyszerű oka volt: megnyúlt a meghajtógumi. Ismerőseim a RÁVISZKSZ 7. számú (Budapest VI., Nagymező u. 24.) fiókját ajánlották, mint az ilyen jellegű „elállatiasodás” megszüntetésének országosan elismert, legavatottabb szakértőjét. A javításért 256 forintot fizettem, azonban a nyávogás nem szűnt meg, csak a ritmusa változott. Természetesen visszavittem, új javítólapot (1205. sz.) kapott a készülék 1970. május 26-án, és azt mondták, hogy majd érdeklődjem. Én azóta mást sem teszek, mint kéthetenként érdeklődöm, minden eredmény nélkül, mert meghajtógumi azóta sincs. Állítólag valamikor gyártotta egy kisiparos talán gyártja is, de úgy látszik, pillanatnyilag (1970 május óta!) nem lehet hozzájutni. Most mihez kezdjek a nyávogó magnómmal? Kaiser István Szekszárd, Bencze F. u. 4. MELEG VÁRÓTERMET! Többször utaztunk az esti órákban Soltról Kaposvárra,Dunaújvároson keresztül. Este 8 órakor érkeztünk Dunaújvárosba, s onnan csak 11-kor indult tovább a vonatunk. Az állomás nemcsak szemetes, de hideg is, ott három órát várakozni, egy négyéves gyerekkel, nagyon kényelmetlen volt. Próbáltunk a MÁVAUT-állomáson is várakozni már, de ott még rosszabb volt a helyzet. Legutóbb a közeli bisztróval kísérleteztünk. Onnan majdnem kitessékeltek bennünket, mert kisgyerek ott 8 óra után nem tartózkodhat. Végül mégis megszántak bennünket, s azzal a feltétellel, hogy ott megvacsorázunk, beengedtek a jó meleg helyiségbe! Ez sem az igazi megoldás! Az igazi az volna, ha rendben tartanák és jól fűtenék a várótermet! Kis* Alajosáé _____________________________________" PN V":___ Örömmel olvasom, hogy négy magyar feltaláló megoldotta „az autóközlekedés egyik vele született, régi problémáját”. Olyan „módosított akkumulátort szerkesztettek”, amelynek segítségével „a motor első gyújtásra beindul" — akár negyvenfokos hidegben is, azaz a mirelite-pincében sem akadályozza többé semmi az autók önindítását. Mondom, örülök a találmánynak, mert — mint a híradás közli — „máris jelentős nemzetközi érdeklődést váltott ki”, és örülök neki, mert abban reménykedem, hogy a négy kiváló feltaláló talán megoldja végre a hajnali önindítás problémáját is. Tudvalevő ugyanis, hogy az autóknak, de különösen a teherautóknak, hajnalban nem működik az önindítójuk. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy a hajnali fénynek, avagy fénytelenségnek — függetlenül a hőmérséklettől — olyan sugárzása van, amely megbénítja az akkumulátort. Mások a hajnali harmatra gyanakszanak. Maguk a sofőrök csak vonják a vállukat, ők már beletörődtek az önindítók kifürkészhetetlen akaratosságába, és bár vérző szívvel és folyamatos lelki válsággal küszködve, amiért legszebb álmukat alvó embertársaikat kénytelenek háborgatni, járatják a motort, mert különben nem tudnának továbbmenni. Egyszer már megesett a szívem egy ilyen gyötrődő sofőrön, és próbáltam neki kurblivasast szerezni, de sajnos ez az antik szerszám csak a konvertábilis bizományiban kapható. Ezért kérem a kedves négy feltalálót, szíveskedjenek a hajnali önindító problémájával foglalkozni. Az isten fizesse meg szíves fáradozásukat! L. L. ZÚG AZ ÉJI BOGÁR... Tavalyelőtt, egy novemberi éjszakán, kellemetlen zakatolásra ébredtem. Hosszabb tűnődés után rájöttem, hogy a zörej az alattunk levő hentesüzletből jön, kissé „hangosan” dolgoznak ott a hűtőgépek. Sok utánjárással sikerült elérnem, hogy a Közért Vállalat az öreg hűtőmasinákat megjavíttassa, s akkor, egy kis időre visszatért az éjszakai nyugodalmam. Ám két-három hétnél nem tartott tovább ez a paradicsomi állapot. Azóta ismét zúgnak, zakatolnak a hűtőgépek, váltakozó időszakokban és váltakozó hangerővel. Nem mondom, hogy olyan erős a zaj, hogy még a padlót is megrezegteti, de ahhoz éppen elég kellemetlen, hogy az éjszakai nyugodalmunkat tönkretegye. Nagyon jó volna, ha a Közért Vállalat találna végre valamilyen végleges megoldást! B. M. Bp. XI., Villányi u. 62'b EZ AZTÁN A DISZKRÉCIÓ! Elvált barátnőm újból férjhez szeretne menni, s mivel társasága nincs, az apróhirdetésektől viszont irtózik, úgy döntött, hogy ama híres-nevezetes „NÉGY ÉVSZAK” Házastárskereső Szolgálathoz fordul. Tavaly néhány folyóiratban hirdetett is a NÉGY ÉVSZAK. A hirdetés szép volt, ízléses, hívogató — csupán a címet és a telefonszámot nem tartalmazta. Sebaj, gondoltuk naivan, és feltárcsáztuk a 170 —170-et (gyengébbek kedvéért: a telefontudakozót). A hölgy azonban szíves tudomásunkra hozta, miszerint az iroda száma titkos, nem adhatja meg, továbbá a címet sem szabad elárulnia! Hát nem édes? Jó, jó, tudom én, hogy a házasságközvetítés alapeleme a diszkréció, de végeredményben nem a leendő vőlegény, hanem az iroda telefonját kértem! Kedves Ludaskám! Nem tudsz véletlenül ajánlani nekünk egy inkognitóját felfedni hajlandó magánnyomozó céget, amely ki tudja nyomozni a NÉGY ÉVSZAK „lakcímét” és félfogadási idejét? Először Maigret felügyelőre gondoltunk, de a tévé nem hajlandó megadni a telefonszámát. Jellemző i s. M. Budapest A CÍMZETT VÁLASZOL A „Képzőművészeti Odüsszeia” című cikkben foglaltakat megvizsgáltuk. A panasz helytálló. Intézkedtünk, hogy a díjakat a panasztevők mielőbb megkapják. Azokat, akik ebben az ügyben mulasztást követtek el, felelősségre fogjuk vonni. Gémes Károly a Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ-bizottságának titkára * A „Forr a bor” című cikkükben közölteket kivizsgáltattam, és az árdrágítást elkövető felszolgáló munkaviszonyát megszüntettem. Kovács Ferenc ig-Turista Ellátó Vállalat * A Maros mozit a nagyfokú állagromlás miatt voltunk kénytele . y. nek bezárni. Különböző^* akadályok miatt azony.ban az átépítés hosszú ideig szünetelt. A Főválrosi 3. sz. Építőipari Vállalaat most már folyamatosan végzi a befejező munkálatokat. A Maros mozit a második félévben újból megnyitjuk. Müller Ferenc* főmérnök FÖMO