Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-14 / 2. szám
A MAGYAR ÖKÖLVÍVÁS SIKERE - Így győznek a fiúk! ZORD IDŐ — Már megint nem húztál kesztyűt, fiacskám! NOSZTALGIA — Minden elmúlik, mint a mosolycsekk ... A vevő, ki a tojást vette, halkan a főnök elé tette: „Vezető kartárs, semmi bla-bla, tojás ez, avagy pingponglabda?" A főnök nézett egy nagyot, de a tojás nem lett nagyobb, sütéséhez nem kell nagy ibrik, galambok tojták vagy kolibrik? Aztán így főzte a vevőt: „Labdájához vegyen ütőt, van itt a pulton több lepény, mind jó lapos és kőkemény.” Szőnyi Zoltán zs 2 újságíró, nevezzük Z.B.- nek, elhatározta, hogy ismét felkeresi Rumli Jánosokat, a Ló utca 40. szám alatt. Öt évvel ezelőtt járt náluk utoljára, és erről a látogatásáról annak idején feltűnést keltő riportot int. Vajon mi történt velük azóta? „Megnézem és megírom. Nem új ötlet — gondolta magában —, de a legtöbb esetben beválik.” El is ment rögtön a Ló utcába, és becsengetett az ajtón: — Jó napot kívánok, Z. vagyok, a Hírharsona munkatársa. Elnézést kérek, hogy zavarok, de egy riportot szeretnék készíteni önökről... — Fáradjon beljebb — mondta mosolyogva az asszony. — A kedves férje? — Itthon van. — Mi újság? Hogy élnek? Emlékszem, annak idején, amikor először jártam itt, fel akarta robbantani a férjét dinamittal. — Én? — Nem emlékszik? Azután, hogy a férje kisbaltával támadt magára. — Az én férjem? Az újságíró elégedetten állapította meg: az asszony megváltozott azóta. Előnyére. Az arca teltebb, nyugodtabb lett, öt évvel ezelőtt kész idegroncs volt, a szeme ide-oda ugrált, és a haja belelógott sápadt, keskeny, elgyötört arcába. A férj kijött az előszobába, az asszony bemutatta az újságírót, majd mindhárman bementek a szobába. — A kedves feleségével épp arról beszélgettünk, hogy öt évvel ezelőtt, amikor maga hat nőt hozott fel a lakásba, mekkora botrány volt itt. .. — Kérem, én nem emlékszem, hogy... — Arra sem emlékszik, amikor a kedves felesége fel akarta robbantani magát? — Engem? — Igen. Amikor rájött, hogy a méreg nem hat. — Meg akart mérgezni? — Miután ön megpróbálta feldarabolni a kisbaltával. Megvan még a kisbaltája? — De, szerkesztő úr, miért akartam volna feldarabolni? — Mert a kedves felesége ivott. — Az én feleségem? Az én feleségem csak ánizslikőrt iszik. — De annak idején nem vetette meg a rumot sem. „Nem akarnak visszaemlékezni — állapította meg az újságíró. — Nem is csodálom. Azóta úgy látszik, sok minden történt Rumli Jánoséknál. Azóta.Ez lesz a cikkem címe. És az alcím: Látogatás öt év után.” — Szépen berendezkedtek azóta — nézett körül Z. a lakásban. — Á, még zongora is van! Ez igen! — Pardon, egy pillanatra! Ön azt állította, hogy a feleségem iszákos volt? — Ne beszéljünk róla. Ami elmúlt, az elmúlt. — Én sohasem ittam — zokogott az asszony. — Tudom — mondta az újságíró. — Maga csak azért szokott rá az italra, mert a férje roszszul bánt magával. Elcsábított egy kiskorú diáklányt. De ez már a múlté, spongyát reá! Én azért jöttem, hogy megírjam: mi történt azóta? — Kikérem magamnak, én nem csábítottam el senkit! — Igaza van. A felesége spórolt pénzét adta oda a leánynak. De ne beszéljünk erről. — Uram — mondta reszketve a férj —, előbb tisztázni szeretném ... — Ami elmúlt, az elmúlt. Azóta sok víz folyt le a Dunán. — Azóta? Mióta? — Nem szívesen beszélek erről. Nem akarom régi dolgokkal felidegesíteni. — Nem vagyok ideges! — ordította a férj. — Akkor is így ordított, amikor a rendőrök megérkeztek. Azt ordította: „Megölöm! Megölöm!!” Mármint a felesége udvarlóját, akit itt talált pucéran a lakásban. — Jézusom! — sikoltotta az asszony, és elájult. — Látja, nem kellett volna felidéznem a múltat — mondta szemrehányóan az újságíró. — De maga erőszakoskodott! — Megölöm! — ordította a férj. — Megölöm! — Már megint kezdi? Azt hittem, hogy megváltozott. — Azonnal tűnjön el! — Jól van, na, megyek má!" Nem kell lökdösnie .. . Egy asztal repült utána, de Z. ügyesen félrehajolt, és futólépésben elhagyta a bérleményt. A ház kapuja előtt rágyújtott egy cigarettára, és amikor meglátta a havat seprő házfelügyelőt, így szólt: — Finom kis lakója van! Ezek a Rumli Jánosék semmit sem változtak. — Rumli Jánosék? — mondta csodálkozva a házfelügyelő. — Már régóta nem laknak itt. Egy nagyon kedves, szolid házaspár költözött a lakásukba ... Mikes György EGYIK FÜLÉN BE