Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-14 / 2. szám

SÜRGŐS HIVATALI ÜGY az esztendeje új hobby ka­pott polgárjogot néhány téli hétre. Ügy december közepé­től január közepéig tart a szezon­ja. Őzik kicsik és nagyok, férfiak és nők, félanalfabéták és diplomá­sok. Segítik e hobby terjedését: az Állami Biztosító, az Országos Ta­karékpénztár, a Felhőfényesítő Vállalat, hazánk minden rendű és rangú vállalata, intézménye, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, azok felügyeleti hatóságainak sora, talán még a temetkezési intézetek is, bár azok részéről kissé meghök­kentő lenne boldog új esztendő kí­vánását hallani. Valamennyi szerv pedig a Játékkártyagyár közremű­ködésével áll a hobbysok szolgála­tába. Milliószámra forognak nap­jainkban közkézen a különböző cé­gektől származó, hátlapjukon azok reklámját hordozó kartonlapocs­kák, a kártyanaptárak. Iskolás­gyermekek kopogtatják sorra a legkülönbözőbb hivatalok szobáit, zord főosztályvezetők bonyolódnak velük komplikált csereügyletekbe, amelyeknek menetét mindig a napi árfolyam határozza meg. Például a Ködfényesítő Szövetkezet ezüstö­­zött és tükörbetétes naptárából hármat kellett adni tegnap a mo­zisoktól kapható filmsztárfotós naptárakért, a biztosító három szí­nű garnitúrájáért viszont négy olyan naptárt lehet napi árfolya­mon cserélni, amelyet a Szemmér­ték Hitelesítő Főhivatal adott ki. A minap egy ilyen cseretranz­akció néma tanúi voltunk. Miután a cserélők a legnagyobb megelége­déssel rakták el a becses zsákmá­nyokat, közös jó barátjuk rászólt az egyikre­— Miért nem mutatod meg azt a három francia sztriptízsorozatot, amit a múlt héten küldött a pá­rizsi barátod? A másik cserélő azonnal fel­figyelt. — Milyen sorozatról van szó? A témájú harmadik azonnal me­sélni kezdett az első cserélő titok­zatos kártyanaptár-sorozatáról, amely tizenhat darabból áll, s míg egyiken egy tetőtől talpig felöltö­zött hölgy mosolyog, az utolsón már ugyanez a hölgy pucéran néz szembe a fényképezőgéppel. A köz­beeső lapokon a vetkőzés fokoza­tai láthatók. Persze az egészből egy szó sem volt igaz, akkor ta­lálta ki az egészet ugratásként, amikor a két felnőtt jó barát any­­nyira elmélyülten cserélgette per­cekkel előbb a színes lapokat. Min­denesetre a két cseretárs között alaposan megromlott a viszony. Mesélik, hogy a napokban egy férfi bement az egyik miskolci pa­pírboltba, és kért egy­­kártyanap­tárt. Mondták neki, hogy a bolt reklámja­­már elfogyott, a központ még nem küldte le a pótlást. A férfi megmagyarázta, hogy ő nem reklámnaptárt kér, hanem olyat, aminek a hátán nincsen semmi, ami csak naptár, és a kirakatban látott belőle egyet negyven fillé­rért. A bolt dolgozói gyanakodva néztek össze: ilyen még nem volt a prakszisukban, pénzért még sen­ki sem vett náluk kártyanaptárt. A boltvezető diszkréten kilépett egy hátsó helyiségbe a telefon­hoz .. . Az orvosok még ma is teljesen értetlenül állnak az esettel szem­ben. Benedek Miklós D. DARZSAA: Ki ne szeretné a szép menyecskét? Még a totyogó, szakállas vén is szereti I Ki ne szeretné a szép menyecskét? Még a nyámnyila kókadt kappan is szereti I — Megengeditek, hogy innen telefonáljak? Ki ne szeretné a szép menyecskét? A másik asszony! Az nem szereti, de nem ám! Bede Anna fordítása GAVALLÉR FÉRJ MUNKAÜGYI IRODÁN - Te meg vagy örül-­e! Én csak egy krokodilbőr cipőt akartam . . . - Végzettsége? - Két év iskolatelevízió.

Next