Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-01-14 / 2. szám

Hogyan kész­üni egy király? Hát nem ugyanúgy, mint más, közönséges halandó? (Ollózta: Sebestyén Lajos, Kakasd) Römer Flóris nem nagyon örül­ne ennek a név­cserének ! ROMMEL FLÓRIS II. kényszervágott (B. Z., Budapest) Miért kellett a szegény húsboltot kényszervágni? (Beküldte: Dr. Szőke Károly, Szolnok) N­em sokkal újév után, ponto­san nem tudom már, melyik napon, furcsa jelenségre figyeltem fel a Kossuth Lajos téren, a Rá­kóczi Ferenc szobra előtt. A szo­bor a telente szokásos védőpony­vával volt letakarva, s a ponyva alól vékony füstcsík szállt kifelé. Közelebb lépve a lepel alá ku­kucskáltam, s csaknem felkiáltot­tam a meglepetéstől: a nagy feje­delem bronzalakja mögött az én barátom, Hudák Lajos ült, háttal a lovon, és szelíden cigarettázott. — Hudák — szóltam fel hozzá halkan, nem szerettem volna meg­ijeszteni, mert még leesik a lóról. — Halló, öregfiú! — suttogtam ba­rátságosan —, mit csinálsz itt, il­letve ott fenn? — Gyere fel — mondta Hudák, mert mindjárt megismerte a han­gomat —, a ló farkán fel tudsz hágni, add a kezedet. — Ezúttal nem is tagadom — mondta Hu­dák, miután felsegített —, hogy rossz idegállapotom folytán ta­lálsz itten. Az ünnepnapok túlsá­gosan megviseltek, és egy kis pon­tot kerestem a városban, ahol nincsen család és ismerős, ahol nem látok boltot, és nem kínálnak sem étellel, sem itallal. Itt ked­vemre cigarettázhatok és elmél­kedhetek. — Eszerint akkor mégsem töl­töd hát haszontalanul az idődet — mondtam Hudáknak megkönnyeb­bülten —, hiszen elmélkedel. És jutottál már valamire? — Természetesen jutottam — mondta Hudák, és barátságosan megveregette a ló tomporát. — Javaslattal fogok előállni egy ál­talános és speciális ünnepnap tör­vénybe iktatására. Ez a nap egyet­len feneketlen ünnepnappá egy­szerűsítené az évben elszórt ünne­peket. Az összevonás által fel sem mérhető felesleges kiadásoktól te­hermentesítem a férfiakat, fárado­zástól az asszonyokat, elejét ve­szem a sértődéseknek, mindenfajta perpatvarnak. Az ünnepek ünnep­napja lesz ez a nap! — kiáltotta Hudák oly erővel, hogy a fejede­lem ünnepélyesen megkondult — a Hudák-féle kombinált ünnepnap! Nem tudott tovább ülni a he­lyén, izgalmában a szoboralak dolmányába kapaszkodva felállt, úgy folytatta: — Hallgasd meg a kombinált Hudák-nap programját: reggel nyolckor zenés ébresztő, katonai parádé a Nagykörúton, tízkor megszólalnak a húsvéti harangok, bimm-bamm! Locsolkodás délig, aztán megindul a tömeg a Népli­get felé, sült hal, lepényevés, tor­más virsli. A Margitszigeten ez­alatt mindenféle névnapot tarta­nak, Alberttől Zsófiáig, mindenütt virág, köszöntők. Majd lassan el­néptelenedik a város, ki-ki ottho­nába siet, családias, meghitt ka­­rácsonyestre, hogy el ne késsenek az ünnepi, alkotmányos tűzijáték­ról, mely tíz órakor veszi kezdetét A színes rakéták egyúttal beveze­tik a vidám szilveszterestét, fo­lyik a kabaré, a pezsgő éjfélig, míg meg nem szólalnak az újévi harangok, bimm-bamm! Hudák ekkor mámorosan egy képzeletbeli harangkötél után nyúlt mind a két kezével, s elengedve a fejedelem mellényét, bezuhant a ló hasa alá. Ott várt be, míg le­másztam a talapzatra, s türelmet­lenül szólt: — Gondold el — mondta Hu­dák —, aki nem kapott húsvétra semmit, az a névnapján vagy leg­később karácsonyra csak kap vala­mit! Néhány óra legfeljebb, és oda a bánat! És micsoda spórolás ital­ban, virágban! És az a szegény fe­leséged! Egyszer kell sütnie-főznie, de hat ünnepre futja! — Óriási! — mondtam Hudák­nak tiszteletteljesen. — És persze fizetett ünnepnapnap képzeled el természetesen? — Nem tudsz számolni?! — mondta Hudák elképedve, és a homlokomat bökdöste, hogy talán elment az eszem. — Természetesen ez pont nyolc fizetett ünnepnap, lévén kettős ünnep a húsvét és a karácsony. Ez pontosan annyi, mint egy napon hat masszív ünnep és nyolc fizetett ünnepnap! — Szamár vagy — mondtam Hudáknak szomorúan. — Ámbár az elgondolásod zseniális, de úgy látszik, nem gondoltad végig. Ha, tegyük fel, az országgyűlés el­fogadja a kombinált ünnepnapod­ról szóló javaslatot, akkor a régi, elszórt ünnepnapok automatikusan megszűnnek, és a helyükbe mun­kanapok kerülnek! Jó lesz ez ne­künk?! — Igazad van — mondta Hudák elgondolkozva. — Ezen még elmél­kednem kell. Szervusz. A kezét nyújtotta, és átment a szemközti Kossuth-szobor ponyvája alá. Somogyi Pál Ital kerékpárból és esőkabátból Különös turmix lehet! (A Zalai Hírlapból ollózta: Koltai László, Zalaegerszeg) Továbbra is szívesen fogadjuk, ha ezek­hez hasonló tücsköt-bogarat beküldenek hozzánk olvasóink. A legmulatságosabba­kat ezeken a hasábokon közszemlére tesz­­szük, beküldőjüket pedig a szokásos mó­don honoráljuk. (Beküldte: Karacs Sándor, Újfehértó) HOGYAN ÉRTSÜK? (Bánréti Zoltán, Budapest) A természet játéka egy sárgarépával (Beküldte: Lehőcz János, Balatonakarattya)

Next