Ludas Matyi, 1972 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1972-07-13 / 28. szám

Eddig megfejthetetlen­­nek látszó talány titkára jöttem rá. A legjobb házi­asszony sem tudja: az íz­letes lángos téglából ké­szül. A dologra úgy jöttem rá, hogy évek óta figyelem a lángos világpiaci árának alakulását. Néhány évvel ezelőtt egy darab lángos 1,10-be került. Aztán 1,20 lett, majd 1,30 — és tavaly már 1,40-ért mérték. Eb­ben az idényben aztán meglepetten tapasztaltam, hogy a Balaton környéki lángossütők kartellje egy­ségesen 1,50-ben állapí­totta meg a lángos árát. Ekkor magamba száll­tam, és a helyzetet tudo­mányos elemzésnek vetet­tem alá. Megállapítottam, hogy az elmúlt évtizedben egy fillérrel sem drágult a liszt, az olaj, az élesztő, a só, a víz, tehát azok az al­kotóelemek, melyek a lán­gos összekutyulásához el­engedhetetlenül szüksége­sek. Öreg vízi emberek LÁNGOS-KÖZGAZDASÁGTAN meséi szerint az öt évvel ezelőtti lángos nemhogy kisebb lett volna, sőt ha­tározottan állítják, hogy testesebb darabokra emlé­keznek. Míg el nem felej­tem: a propán-bután gáz sem lett drágább. Kezdő közgazda a tudo­mányos elemzést itt abba­hagyta volna, kijelentvén: nem tudja, miért lett drá­gább a lángos, mivel erre semmiféle magyarázható okot nem talált. Nem így én! Tovább kutattam a lángos-közgazdaságtan szö­vevényes útvesztőjében, és megállapítottam: az utób­bi években drágult a tég­la és az építőanyag, ok­szerű tehát a következte­tés, hogy a két ügynek kap­csolatban kell lenni egy­mással. Mígnem egy sió­foki lángossütő meg is ma­gyarázta a dolgot: — Drága uram, én ez­előtt öt évvel egy házat 300 ezer forintból felépítet­tem. Most ugyanez a ház kb. 500 ezer forintba ke­rül, de lehet, hogy többe. Ehhez képest nagyon hu­mánusak voltunk amikor csak 40 fillérrel emeltük a lángos árát. Most újra aggódom. Tar­tok tőle, hogy jövőre 1,60 lesz a lángos, mert olvas­tam, hogy az amerikai és nyugatnémet autógyárak 3,5%-kal emelik a gépko­csik árát. És nekem régi gyanúm, hogy a lángosba nemcsak tégla, hanem Ford Taunás is kell. O. F. KÁTYÚS úton végestelen végig ... Hazánk egyik legszebb vidéke a Zempléni-hegység. Ami­kor legutóbb ott jártam, Tolcsva és Újhuta között, egy táb­lára lettem figyelmes. Az útügyi hatóságok figyelmeztettek mindenkit, hogy az út kátyús. Meghatott ez a figyelmesség, s óvatosan vezettem ezek után a kocsimat, hogy a kátyúkat elkerüljem. Ez, sajnos, csak részben sikerült, mert nagyon sok helyen út egyáltalán nem volt már, csak kátyú. Az oda­­vissza mindössze 30 kilométernyi utat, egy óra húsz perc alatt sikerült megtennem. A táj szépségeiből, persze, semmit sem élvezhettem, mert a szemem állandóan az utat, ponto­sabban az út helyét fürkészte. A figyelmeztető tábla nagyon udvarias dolog, de nem pótolja az út mielőbbi kijavítását! A CÍMZETT VÁLASZOL Bíráló megjegyzéseik nyomán megvizs­gáltattuk központi iparági laboratóriu­munkkal a „Kék-vörös” fürdővíztablettát. A laboratóriumi vizsgálat megállapította, hogy a panaszosnak igaza van, a vizes kéz­zel szétnyomkodott tabletta valóban meg­színezi a kezet. Nem színez viszont, ha száraz kézzel tördelik szét. A használati utasítás szövegét ennek megfelelően módo­sítani fogjuk. Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat „Boyler” című cikkük nyomán a pana­szos vízmelegítőjének üzembehelyezését Pest megyei pb-gáz szolgáltató üzemünk soron kívül elvégezte. Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat „Kis állomások — nagy gondok” című írásukkal kapcsolatban közlöm, hogy Pest­­imre-felső megállóhelyen a peron meg­hosszabbítása és a pestújhelyi vasútállo­más gyalogos átjárójának rendbehozása jogos kívánsága az utasoknak. Az állomás peronját augusztus 31-ig 40 méterre meg- h­osszabbítjuk Pestimre-felsőn. A két pest­újhelyi gyalogátjáró pedig július 15-re ké­szül el. Tóth János igazgató, MÁV Budapesti Igazgatósága Z. I. Budapest VASMAG Van egy VIDEO­TON gyártmányú „Sirály” táskará­diónk, de a trafó­fazék vasmagjai szét­törtek. A széttört al­katrészt a mai na­pig sem sikerült be­szereznem. Hiába ki­lincseltünk a lakó­helyünk közelében levő szaküzletekben, mindig azt a választ kaptuk, hogy a jövő héten tessék érdek­lődni, hátha kapunk. Érdeklődésünk hó­napok óta tart, de eddig még eredmény­telenül. Elkeseredésemben a VIDEOTON Rádió- és Televíziógyárhoz fordultam le­velemmel. Azt a választ kaptam, hogy a kért alkatrészt legnagyobb sajnálatukra nem tudják megküldeni, mert az a buda­pesti anyagraktárukban nem található. Most már nem tudom, hogy kihez fordul­jak az alkatrész beszerzése érdekében, ha a terméket előállító gyárnak sincs belőle? Molnár Gyuláné Nyékládháza, Partizán út 10. NYOMÁSKAPCSOLÓ Házunkba beszereltettük a vízvezetéket, s most nagy szükségünk volna a hidrofor-tartály­hoz egy nyomáskapcsolóra, de sehol sem tu­dunk szerezni. Ki tud tanácsot adni, hol ke­ressük, ahol meg is találjuk? Újvári Mártonná Tököl. Fő u. 20. FEBRUÁR ÓTA VÁRNAK! Tavaly ősszel néhány fényképet készíttettem gyermekeimről a Dél-Pest megyei Kisz ceglédi „Mo­soly” fényképészrészlegé­nél. A képek ez év feb­ruárjában készültek el, s mivel jól sikerültek, né­gyet közülük visszaküld­­tem azzal, hogy további példányokat kérek belőlük. Azóta hiába várom a meg­rendelt fényképeket, még a reklamálólevelemre sem kaptam választ. Érthető hát, hogy rögtön lefagy az arcomról a mosoly, ha a ceglédi „Mosoly” fényké­pészeire gondolok! Marosvölgyi Andrásné Szarvas, Munkás út 49 Egy ZK—120-as márkájú magnót kaptam ajándékba a szüleimtől, amit itt Kecs­keméten, az Alföldi Áru­házban vásároltunk meg. Csak otthon derült ki, hogy egy erősítő hiányzik a tar­tozékai közül. Miután a személyes reklamáció nem vezetett eredményre, levél­ben fordultam az áruház igazgatójához, s szépen kértem, segítsen abban, hogy azt az erősítőt, ami a géphez jár, s ami nélkül felvételeket csinálni nem tudok, végre megkapjam. A levelet február 21-én tet­tem postára. A válasz az­óta sem érkezett meg. Mit gondolnak, remélhetem, hogy valaha is választ ka­pok? Horzicki Imre Kecskemét, Széchenyi város V. ép. 1. lépcső MÁR MEGINT A HELYJEGY! Június 26-án Kisvárdá­­ról a 15.40-kor induló Sza­bolcs expresszel utaztam Budapestre. Jegyváltáskor közölte a pénztárosnő, hogy helyjegyet nem tud adni, mert ami volt, azt már el­adta. Ugyanakkor közölte, hogy felszállhatok, de a jegykezelőnél 40 forint bír­ságot fizetek. Ugyanezt az állomásfőnök is megerősí­tette, amikor vagy tizen sorstársak, nála is rekla­máltunk. Jött a vonat, jött a jegy­kezelő, az állomáson vál­tott 1380 sz. menetjegyem­hez kiállította a 006565. sz. utánfizetési árjegyet 40 forintért. Továbbá tud­tomra adta, hogy a szabá­lyok szerint a legközelebbi állomáson leszállíthat. Nem tette, hála neki, így vált lehetségessé, hogy 40 forintért Budapestig kocsit béreltem, mert ezen a na­pon a Szabolcs expressz 12-es számú kocsijában egyedül utaztam. A Közlekedési Közlöny 26. számában olvastam a MÁV Kereskedelmi Szak­osztály vezetőjének nyilat­kozatát, amelyből egy mon­dat ide kívánkozik: „Dolgozóink körében mind általánosabbá válik az a felfogás, hogy az utas ven­dége, partnere a MÁV- nak.” Csak talán mi, utasok ezt nem értékeljük kel­lően? Juhász Károly Bp. VIII., Asztalos Sándor u. 7. SZEMÜVEG Új szemüveget írt fel az or­vosom. Az üveg receptjét már­cius 23-án adtam be a mis­kolci Ofotért-üzletbe. Ott azt mondták, hogy 3—5 hét alatt kész lesz. Azóta nem három hét, de több mint három hó­nap eltelt, s a szemüvegem még mindig nincs készen. És nem én vagyok az egyetlen: minden alkalommal találkozom az Ofotért-ban másokkal, akik velem együtt sokat mérgelődnek amiatt, hogy a szemüvegek ilyen lassan készülnek el. Változtatni kellene ezen, de sür­gősen! Helmeczi József Miskolc u­., Békeszálló 39,5.

Next