Ludas Matyi, 1973 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1973-03-15 / 11. szám
SZENVEDÉLYES TORNÁSZ („Pourquoi Pas ", Brüsszel) — Mi a baja a gépnek? - Nem mer döntést hozni! („Krokodil”, Moszkva) ZOLOTARJEV: BEISMERŐ VALLOMÁS Vézna kis emberke állított be a kerületi ügyészségre és hosszas topogás után félénken az ügyeleteshez fordult. — Bejelentést szeretnék tenni... — Tegyen — bólintott az ügyeletes. A látogató kihúzta magát és ünnepélyesen kijelentette: — Tolvaj vagyok! Igazi tolvaj. De most végre rászántam magam. És bevallom ... — Mielőtt bevallaná, azt mondja meg, milyen tolvaj ? — Hogy-hogy milyen ? Mondtam már: igaza. — Nem at érdekel. Hanem a profil. Zsebtolvaj, betörő?... — Betörő! — vágta rá örömmel a kis emberke. — Lakás- és zárspecialista! — Akkor menjen a második emelet nyolcba. — Kérem, én tolvaj vagyok — kezdte panaszos hangon a második emelet nyolcban. — Úgy történt, hogy... — Hagyja... — szakította félbe megértően az íróasztal mögött ülő elvtárs. — Előfordul... — Betörő vagyok. Idegen lakásokat fosztogatok — próbálta felkelteni a figyelmet szipogva a tolvaj. — Azért ne essen kétségbe. Foglaljon inkább helyet. — Azért jöttem, hogy beismerjem a bűnömet — fakadt ki a tolvaj és sírni kezdett. — Nem szégyenli magát, galambocskám? — mondta együttérzően az íróasztal mögött ülő elvtárs. — Nyu , godjon meg. Mondja: egy-szerűen tolvaj vagy vissza- eső bűnös? — Visszaeső! — kiáltotta — Na látja, nem is jó helyre jött Magának a harmadikra kell felmennie, a huszonhármas szobába. — Visszaeső bűnös vagyok. Betörő. Beismerő vallomást akarok tenni — kezdte fáradt sietséggel a huszonhármasban. — Mikor szokott betörni: éjjel vagy nappal? — Éjjel. — Tizenhatos szoba! — Tolvaj! — zendített rá dühösen a tizenhatos szobában. — Betörő! — kiállította még hangosabban. — Visszaeső! Éjjel! Vegyen őrizetbe, vezető elvtárs! — Mit üvöltesz? — hangzott a válasz anélkül, hogy a hang tulajdonosa a papírkötegről felemelte volna a tekintetét. — Hívott valaki? Menj a dolgodra, és nem rontsd nekem itt a statisztikát Ha kell — majd értesítünk. (Oroszból fordította: Barabás Péter) !•••••••••••••••• HUMORISTA AZ ÍRÓSZÖVETSÉGBEN S' 1 ifcfcfcM Mill 1 1 Sztrsel”, Szófia) nestKUttm A ködbe fúló alkonyatban fiókom mélyén kotorásztam, s emlékeim bő záporában ábrándozva, én kotorkáztam. Meghívó kettős névadóra, (azóta vénlány Éva, Dóra), ólomkatona (hindu lóval), hasadt hanglemez (indulóval), cetli, átkot írt Macarája, (ez volt utolsó macerája...), fakult fotókon formás aktok, (nem érdekel már merre laktok...), noteszlap, rajta rímfoszlányok, társtalanok, mint a rosszlányok; kóvályognak, majd imbolyogva összeverődnek rimbolyokba... S egy képeslap, lacházi látkép, a képbe lelkem csendben átlép; gondolatban odaköltözöm, (ó, boldog legénykor, flörtözön...), hol tudom, hogy bamra lesz vigasz, mert Lacháza nékem Las Vegas ...! De feleszméltem (este volt már), s rájöttem: sors, de besze voltál; ifjúságom fiókba zárva hever itt e fiók bazárba’... Szilágyi György (WM Mottó: Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc üj. Az SZTK-orvos atyai komorsággal figyelmezteti Micsinait: — Úgy számoljon a poharakkal, hogy minden liter bor, amit megiszik, egy hetet vesz el az életéből. Micsinai gyors számadást csinál, majd legyint: — Ugyan, doktor úr! Ha ez igaz volna, már százhúsz éve nem élnék. * A társaság a női hűségről beszél. Angyalovszki vágja ki a tromfot. — Akármit meséltek, mégiscsak nekem van a leghűségesebb feleségem! — Mi a csuda, ilyen biztos vagy benne? — Meghiszem azt! Már háromszor szökött meg, de mind a háromszor visszajött. * Petit elviszik a cirkuszba. Az egyik szám egy punnflovas mutatvány. De Peti meglehetősen unja. — Nézd, Peti, milyen pici ló! Petkó legyint: — Ugyan! Láttam már nagyobbat is! — Visszafelé a temetőből. Beszélgetés az autóban: — Csak most látom, hogy a boldogult Páfrányos bácsi milyen világot járt ember volt. — Világot járt? Honnan veszi ezt? — Hát ha meggondolom, hogy Zürichből éppúgy volt fia a temetésén, mint Montrealból, meg Stockholmból vagy San Franciscóból...